Nyugodtan kimondhatjuk, 1994 egyik legnagyobb rockszenzációja a BBM formáció első és sajnos egyetlen albuma volt. A banda, melyben a Cream akkor egykori, mára néhai két tagja, Ginger Baker és Jack Bruce az azóta szintén elhunyt Gary Moore-ral alkotott egy power triót, még egy évig sem létezett. Az ’Around The Next Dream’-et megjelenésekor kevés példányszámban, de kiadták vinyl változatban is (akkoriban már leáldozóban volt a „bakelitlemez”) és most, június 18-án, a hanghordozó reneszánsza alkalmából ismét forgalomba hozzák dupla LP-n, kibővítve azokkal a dalokkal, melyek a 2002-es CD-újrakiadáson már egyszer napvilágot láttak.
Emlékszem, még a megjelenés előtt találgattuk, milyen fajta muzsika lesz: régi vágású blues, hard rock, valami dzsesszes hangzású zene, ha Bruce és Baker zenei gyökereit vesszük alapul. Végül valamiféle hibrid muzsika lett, melyben egyaránt hallható a Cream zenei világa és Gary Moore modernebb hangzású blueszenéje. Hadd idézzem fel az albummal kapcsolatban egy személyes élményemet. 2008 nyarán találkozhattam Gary Moore-ral, amikor először játszott Magyarországon, méghozzá az alsóörsi Harley Davidson Fesztiválon, mint fő attrakció. A buli napján sajtótájékoztatót tartott a balatonalmádi Ramada Szállóban, és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá erre a lemezre. Felvetésemre, hogy ez a trió Cream is lehetett volna, csak Eric Clapton helyett ő gitározott, Gary csattanós választ adott: „Na, állj meg, ez így marhaság! Azt a bandát én hoztam össze! Nekiálltam egy szólólemezt felvenni, és felhívtam Jack Bruce-t, hogy csatlakozzon hozzám, azonban még nem volt dobosunk. Legnagyobb meglepetésemre Ginger Bakert javasolta. Szó sem volt a Cream újraegyesüléséről, bár az emberek állandóan erről beszéltek. Na, ez volt az ok, ami végül kinyírta ezt a formációt!”
Azon felvetésemre, miszerint az albumon a Waiting In The Wings a White Roomra, a City Of Gold pedig a Crossroadsra hasonlít a Cream dalok közül, így reflektált a gitárzseni: „Na és? Mit vársz? Ha összejön a Cream dobosa, basszusgitáros-énekese és egy olyan gitáros, aki kölyökkorában őket hallgatta, akkor óhatatlanul hasonlítani fog a zene. De a Where In The World, ami kislemezen is megjelent az albumról, egyáltalán nem hasonlít a Creamre, de a lemez végén szereplő Wrong Side Of Town is inkább valami dzsesszbalettmuzsikára emlékeztet.”
Ahogy Gary is elismerte, az album első két dala igencsak magán viseli a Cream zenei világát, aztán polarizálódik a helyzet. A Where In The World lírája inkább Moore zenei világát idézi, csakúgy a nagy ívű, trombita felvezetésű Glory Days is, ezt Jack és Gary együtt éneklik. A dal a rockzene slágervonalát képviseli, ám a hangszeres alap, a gitárszóló sodró, dinamikus szerzeménnyé teszi az egészet. A bluesvonalat a Can’t Fool The Blues, a két Albert King-dal, a High Cost Of Loving és az I Wonder Why viszi, nagyszerű Hammond-szőnyeget terítenek a felvétel alá, a 2001-ben elhunyt kiváló session-billentyűs, Tommy Eyre játékát dicséri. Még egy lassú blueskesergőt hallunk, ez a Naked Flame, itt Gary rettenetesen elemében van. A Why Does Love-nál szintén a Cream a kiindulási alap, és ebben teljesen Claptonra emlékeztető szólót hallunk tőle.
Az eredeti albumon nem szereplő dalok közül kettő kiadatlan felvételnek számított majdnem húsz éve. A Danger Zone kemény bluesalapú szerzemény, végig a gitár viszi a prímet. Peter Green bluesa, a World Keeps Me Turnin’ a Fleetwood Mac nótája az első albumukról, a BBM már stúdióban is csaknem nyolcpercesre nyújtja. Még két koncertfelvétel kapott helyet, az egyik a Cream repertoárjának alapműve, a Sitting On The Top Of The World, ebben Clapton mindig kiélte magát, Gary sem tesz másképp, a másik az I Wonder Why az eredeti korongról.
Ahogy Gary mondta, nem tett jót nekik az sem, hogy folyamatosan a Creamhez hasonlították őket, ezért is fejezték be a közös együttműködést oly hamar. Ám a rockzenében az is megszokott dolog, hogy amikor három ilyen kaliberű és erős személyiségű muzsikus összejön, ne számítsunk hosszú együttműködésre, pont a Cream rövid pályafutása jó példa erre. Az ’Around The Next Dream’ nemcsak Gary Moore egyik legjobban sikerült lemeze – gitárjának hangja sokkal koszosabb, nyersebb, mint megszokhattuk tőle –, hanem jelentős helyet foglal el a rockzene történelmének folyamában is. Őszintén mondom, nagy kár, hogy több album nem készült hármójuk közös játékával.
BBM 1993-1994:
Jack Bruce – basszusgitár, billentyűsök, cselló, ének
Ginger Baker – dob
Gary Moore – gitár, billentyűsök, ének
Közreműködött:
Tommy Eyre – billentyűsök
Arran Ahmun – dob (Where In The World)
Side A
Waiting In The Wings /City Of Gold / Where In The World / Can’t Fool The Blues
Side B
High Cost Of Loving / Glory Days /Why Does Love (Have To Go Wrong?)
Side C
Naked Flame / I Wonder Why (Are You So Mean To Me?) / Wrong Side Of Town / Danger Zone
Side D
World Keeps On Turning / Sitting On Top Of The World (live)/I Wonder Why (Are You So Mean To Me?) (Live)
Legutóbbi hozzászólások