Az Arch Enemy az elmúlt években a melodeath színtér vezető zenekarává avanzsálódott, és most is bizonyították, hogy méltóak erre a címre. Az Eluveitie produkciója is vérprofi volt, annak ellenére, hogy nagyon távol áll tőlem a csapat zenéje, mégis tudtam élvezni a látottakat. Az Amorphisnak csak egy nyúlfarknyi műsoridő jutott, remélem, az új lemezzel visszatérnek önálló turnéval is.
Az Amorphis legfrissebb anyaga újra megerősíti, hogy a zenekar továbbra is az egyik legfontosabb és legmegbízhatóbb név a melodic metal világában annak ellenére, hogy a lemezt nem a radikális újítás, hanem a kiforrott önazonosság jellemzi.
A Dark Tranquillity, a Soen, az Equilibrium és a Iotunn nevével fémjelzett minifesztivál ebben az évben a műfaj egyik legizgalmasabb eseményének ígérkezik.
Ez az este nem pusztán múltidézés volt. Inkább egy afféle híd a ’90-es évek nyers, ipari metáljának nosztalgikus emléke és a jelenkor polírozott profizmusa között. A Fear Factory és a Machine Head is megmutatta, hogy lehet méltósággal, mégis duzzadó erővel élni a saját legendájukkal. Talán másképp, mint régen, de semmiképp sem gyengébben.
A doom metal sötét, mégis felemelő ünnepe volt ez, amelyből mind a négy zenekar, a Wall Of Sleep, a Magma Rise, az At Night I Fly és a Devil Seed is maximálisan kivette a részét.
Legutóbbi hozzászólások