Kis klubkoncert, nagy lézershow és füstgépek meg felcsapó lángnyelvek nélkül. Valahogy mégis szeretem az ilyeneket. Ezen az estén a sallangmentes, profi előadásoké volt a főszerep. Kiss Zoli leénekelte a csillagokat az égről a Classicában, Tara Lynch műsorának már csak a fele volt énekes produkció, Vinnie Moore pedig szigorúan instrumentális szettel állt ki a publikum elé.
Bár a Gotthard utolsó négy lemezével nem vagyok maradéktalanul elégedett, élőben még mindig tarolnak. És bár meggyőződésem, hogy Nic Maederrel sohasem jutottak volna olyan magasságokba, mint Steve Leevel, frontemberként és énekesként egyaránt remekül teljesített.
Két év után újra külföldi zenekar koncertjén! Feltolulnak régi emlékek, előjönnek rossz beidegződések, a sarkokból öreg barátok bukkannak elő… Hogy hiányzott ez már! A Dynazty-koncert a maga négy fellépőjével ráadásul szinte egy minifesztivál volt. Egy vérbeli amerikai rockbanda, a cseh Metal Lady, egy norvég Edenbridge-klón és a svédek egyik új csodafegyvere lépett színre múlt vasárnap.
Ronnie Atkins alaposan átvágott. Azt mondta, már csak egy dobása van, a ‘One Shot’, aztán most itt a következő. Nem annyira jó, mint az elődje, de nem annyira rossz, hogy ne hallgatnám szívesen. Még mondja valaki, hogy a rockzenének nincs éltető ereje!
Paul Stanley önéletrajzi könyve maga a megvalósult amerikai álom története, ahogy a gátlásos zsidó kisfiúból, akit gyerektársai csak „Stanley, az egyfülű szörny”-nek csúfoltak, az egyik legnagyobb amerikai rockbanda frontembere lett. Amikor Gene Simmonsszal elhatározták, hogy zenekart alapítanak, remélték, hogy lesz legalább öt jó évük. Ennek idén éppen ötven esztendeje!
Legutóbbi hozzászólások