Fear Factory

Őszintén szólva az elmúlt húsz évben csak felületesen követtem a Fear Factory karrierjét, mert az ’Obsolete’ lemez után érkező ’Digimortal’ című anyagnál akkora csalódás ért, amit sokáig nem bocsájtottam meg Dinóéknak. Meghallgattam ugyan a lemezeiket, de nem minden esetben hagytak bennem mély nyomot egészen a 2021-ben megjelent ’Aggression Continuum’ korongig. A legfrissebb anyagért újra tudtam rajongani, így nem volt kérdés, hogy ha erre járnak, egy több évtizedes elmaradásomat kell bepótolnom azzal, hogy végre megnézem, mire is képesek élőben.

Ignea

Mindig igyekszem a kapunyitás környékén odaérni, de ez most nem sikerült, így sajnos lemaradtam a Ghosts Of Atlantisról, az egyetlen előzenekarról, akikre még valamelyest kíváncsi is lettem volna. Már az ukrán Ignea tépte a húrokat, amikor beléptem a tisztességesen megtelt terembe.


Ignea

Sokat nem tudtam előzetesen a zenekarról, de a látottak alapján nem is nagyon kaptam kedvet ahhoz, hogy utánuk nézzek. Nem igazán tudtak elkápráztatni. Persze ezért nem ők a hibásak, mert ők tényleg mindent beleadtak, csak én nem voltam nyitott most a zenéjükre.

Ignea

Helle Bohdanova énekes hölgyet azért meg kell említsem. A dallamos énekhangja ugyan nem hagyott bennem mély nyomot, de a hörgése az több volt, mint meggyőző.

Ignea

Zeneileg elég vegyes vágott a stílus, nem akarják magukat korlátok közé zárni, de sajnos ez az emészthetőség és a fogósság rovására megy, így nem tudtam belekapaszkodni a dalokba.

Butcher Babies

Őket a Butcher Babies követte, akik a turnét speciális felállásban, egy énekesnővel kénytelenek lenyomni, mivel Carla Harvey szemműtétje miatt nem tudott most a csapattal tartani.

Butcher Babies

Maga a koncert elég kettős érzéseket keltett bennem. Egyrészről ritkán látott profizmussal lejátszott óriási bulit csináltak. Heidi Shepherd a tenyeréből etette a közönséget és könnyedén egyedül megoldotta a rá háruló frontemberi feladatot.

Butcher Babies

Óriási lendülettel táncolta, ugrálta végig a műsoridőt és mozgatta meg az addigra szép számmal összegyűlt közönség jelentős részét.

Butcher Babies

Másrészről pedig az első dal után unatkoztam, mert zeneileg számomra teljesen értékelhetetlen, amit csinálnak. Persze azért élőben hatásosak a zsére hangolt groove-ok, de el nem tudom képzelni azt, hogy otthon feltegyem bármelyik lemezüket, mert a zene egyszerűen kong az ürességtől. Egyedül a Last December című dal tetszett, az üde színfoltja volt a szettjüknek.

Backstreets Of Tennessee / Red Thunder / Monsters Ball / King Pin / Wrong End Of The Knife / It’s Killin’ Time, Baby! / Beaver Cage / Spittin’ Teeth / Last December / Magnolia Blvd.

Fear Factory

A Fear Factory idei turnéjának több apropója is van. Az új felállás bemutatása mellett a zenekar legsikeresebb lemezének jubileumát is ünnepli, ugyanis az ’Obsolete’ album kereken huszonöt évvel ezelőtt jelent meg és repítette óriási magasságokba a zenekar ázsióját. Ennek fényében a Terminátor intro után a Shockkal ránk is törték az ajtót.

Fear Factory

A dal alatt kialakult retró rockdiszkó hangulatot pedig tudták fokozni az Edgecrusher groove-jaival. Természetesen minden szem és fül azon a kissrácon volt, aki nem kisebb feladatot vállalt magára, mint hogy Burton C. Bellt pótolja. Az Olaszországból importált Milo Silvestro azonban könnyedén vette a feladatot, és lemezminőségben lehozta a dalokat.

Fear Factory

Sajnos nincs valós összehasonlítási alapom, mert nem láttam a zenekart a legendás felállásban, de azt tudom, hogy egy szemernyi hiányérzet sem maradt bennem a koncert után. Talán a szőkére festett, oldalra fésült hajjal már egy picit átesett a ló másik oldalára, hacsak nem az volt a cél, hogy teljesen lemásolja az elődjét.

Fear Factory

Aki esetleg amiatt hagyta ki az eseményt, hogy már nem Burton énekel, az bánhatja, mert egy tökéletes koncertről maradt le. A dobok mögé a Havokból elcsalt Pete Webber is kifogástalanul támasztotta alá Dino Cazares gitárjátékát.

Fear Factory

Szerencsére a hangzás is elég hamar összeállt, ennek köszönhetően iszonyatosan súlyosan tudott megdörrenni a zenekar. Akad a diszkográfiában néhány lemez, amit nem kedvelek, de ebben a közegben még az ezekről elhangzott dalokat sem éreztem gyengének.

Fear Factory

A Powershiftertől már egy üresjárat nélküli igazi slágerparádé alakult ki, a MartyrDemanufactureZero SignalReplicaResurrection pedig tökéletes végjáték volt a végére. Nem tudom, korábban milyen volt a zenekar élő teljesítménye, de a jelenlegi felállás bivalyerős, és láthatóan élvezik a színpadi együttlétet.

Fear Factory

Nehéz csúcspontokat kiemelni egy ennyire tökéletes estéből, de azt hiszem, én a Freedom Or Fire-Descent kettősnél és a záró Resurrectionnél értem el a testen kívüli állapotot. Jó volt megélni a pillanatot, amikor az egész terem együtt énekel és teljes szimbiózisban együtt lélegzik a zenekarral.

Fear Factory

A Fear Factory a kilencvenes évek közepén nemcsak új lendületet adott a metálszíntér egészének, hanem meg is reformálta azt, a ’Demanufacture’ albummal pedig egyértelműen megelőzték a korukat. Sajnos annak a lemeznek a minőségét nem minden esetben tudták tartani, így a valódi áttörés elmaradt. Egy biztos, ezen az estén minden összeállt. Kifogástalan hangzás és egy csúcsformában lévő, az atomóra pontosságával játszó zenekart láttunk, amelyet még jó darabig nem felejtünk.

Shock / Edgecrusher / Recharger / Dielectric / Disruptor / Powershifter / Freedom Or Fire / Descent / Linchpin / What Will Become? / Slave Labor / Archetype / Martyr / Demanufacture / Zero Signal / Replica / Resurrection

Szöveg: Losonczi Péter
Fotók: TT (Török Tamás)
Köszönet a lehetőségért a Concerto Musicnak!

Megosztás