„A lényeg, hogy mindig legyenek céljaid”: Interjú Hasse Fröberggel

Miközben továbbra is a bizonytalanság ködében úszik a szcéna, jó látni, mennyi zenész van azon minden erejével, hogy egyben tartsa a rajongótáborát, és nem áll le a munkával szimplán csak azért, mert nem tudni, mit hoz a jövő. Ebbe a táborba tartozik az ezerarcú Hasse Fröberg is, akit nemcsak a The Flower Kings éléről ismerhetünk, hanem az ismét egyre aktívabb kompániája, a Hasse Fröberg & Musical Companion mikrofonja mögül is. Hasse szakított némi időt ránk, mi pedig nagy örömmel lecsaptunk a lehetőségre.

Talán emlékszel, legutóbb 14 éve adtál nekünk interjút, ahol a kolléga afelől is érdeklődött, mi volt a legutóbbi lemez, amit megvásároltál. Mi a helyzet most, 14 évvel később?

Azta, ez nem semmi! Nos, maga a lemez bár nem számít újnak, de mostanában vettem. Rikard Sjöblom ’The Unbendable Sleep’ című anyagáról van szó. És amíg a lemezekről beszélgetünk, mindenképpen szeretném szóvá tenni, hogy nagyon izgatott vagyok a közelgő Wobbler-lemez miatt is. Egészen biztosan a gyűjteményemben fog landolni az is.

A legutóbbi lemezetek a HFMC-vel már megjelent egy ideje. Hogy érzed, milyen volt a lemez fogadtatása?

Azt kell mondanom, meglepően jó! A rajongók és a kritikusok is méltatták. A lemezbemutató koncert előtti időszakban kicsit izgatottak voltunk, vajon hogyan jönnek majd át a dalok élő közegben. Ennek az izgatottságnak az volt az oka, hogy a stúdiómunkálatok során igen sok rétegből állt össze a zene és nagyon szerettünk volna ebből minél többet visszaadni élőben is. A visszajelzések alapján jó munkát végeztünk!

Beszéljünk egy kicsit legutóbbi dalotokról, az All Those Facesről. Elég sok baljós hangulatú, karantén ihlette klipet láttunk mostanában, ezek után igazi felüdülés volt végre egy örömtelibb hangulatú kisfilm. Mesélnél nekünk a dal és a klip létrejöttéről?

Most úgymond két lemez között vagyunk, úgyhogy elsősorban azért merült fel a klip ötlete, hogy így maradjunk kapcsolatban a közönségünkkel. Jövőre le van kötve két koncertünk, ebből az egyik májusban lesz, a We Låve Rock fesztivál Hurumban, Norvégiában. A másik pedig a Crescendo Fesztivál Franciaországban,  Bourdeaux közelében, ez pedig augusztusban lesz. Mivel ezek elég messze vannak még, ezért meghívtuk a rajongóinkat, vegyenek részt a film elkészítésében szelfijeikkel. Mindenki az okostelefonjával lőtte a felvételeket, és amikor úgy éreztük, hogy megvan minden, akkor elküldtük Johnny Taxénnak, aki elkészítette a videóklipet. Úgy gondolom, a végeredmény egyszerre lett szívmelengető, felemelő és vicces is, mind olyan hangulat, amikre szükségünk van ezekben az időkben. Az All Those Faces a mi tisztelgésünk a prog- és rockrajongóknak, akik életben tartják a zenét!

Ilyen bizonytalan időkben hogyan tartjátok egyben a zenekart, hogyan őrzitek a lángot?

A lényeg, hogy mindig legyenek céljaid. Jelenleg az a célunk, hogy felkészüljünk a következő lemez felvételeire. Most a procedúra legkreatívabb fejezeténél járunk, igyekszünk csiszolni a dalokon, hogy a legtökéletesebb formába kerüljenek, mielőtt belépünk a stúdióba.

Fel is röppentek a hírek, hogy lassan készülhetünk az új albumra, és hogy októberben stúdióba vonultok. Mire számíthatunk az új lemezen?

Jó gyorsan terjednek ezek a hírek! Szóval, nem sokkal azután, hogy kijött a ’Parallel Life’, volt egy olyan vízióm, hogy visszafordítanám a HFMC-t a gyökerei felé. Amikor ezt mondom, csak zenei értelemben gondolok a visszafordulásra, produkciós értelemben mindenképp modern hangzású zenét szeretnék. Mindazonáltal szeretném elkapni azt az érzést, azt a hangulatot, ami nagyon sok bandát jellemzett a hetvenes évek első felében. Ezt a stílust szeretném beleoltani a zenébe és a lemez hangzásába. Nem tudom, ennek mennyi értelme van így elmondva. (nevet)

Vannak terveitek arra az időszakra, amikor ismét kinyit a világ? Kisebb vagy akár nagyobb turné a HFMC-vel?

A legeslegjobb esetben azt tartom elképzelhetőnek – és annak örülnék nagyon –, ha további fesztiváldátumokat tudnánk a naptárunkhoz adni 2021 nyarán. Abban is bízom, hogy össze tudunk állni esetleg egy másik zenekarral és bejárni Európát ősszel, hogy promótáljuk a lemezt, amit most veszünk majd fel.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy hamarosan érkezik egy vadiúj The Flower Kings-lemez! Volt bármilyen hatással a felvételekre a járvány?

Nem is kicsivel. Hála a járványnak, nem volt semmi, ami elterelte volna a figyelmünket! Sosem volt még ilyen élénk a tagok közti kommunikáció, annak ellenére, hogy négy különböző országban készültek el a felvételek. És sosem töltöttünk el ennyi időt magával a rögzítéssel sem, mint ezen a lemezen. Számomra mindennek az eredménye egy igazán sokszínű anyag, ami mégis elég egységes. Ki merem mondani, számomra az ’Islands’ a legjobb korong, amit a TFK hosszú ideje csinált. Mind a zene, mind a szövegek az elmúlt hat hónapra reflektálnak. Megküzdenek a szomorúsággal, a frusztráltsággal, a gyásszal, de közvetítik a reményt is, hogy jön egy jobb világ, ha vége a pandémiának.

És egy filozófiai kérdés a végére: véleményed szerint az általad képviselt klasszikus progresszív rock zenének hol a helye a mai túltelített piacon? Elég nagy tábora van a szofisztikált zenéknek egy olyan közegben, ahol minél egyszerűbb zenét játszol, annál sikeresebb vagy?

Húha, ez trükkös kérdés! Először is a progresszív rock közel sem olyan népszerű, mint amilyen a hetvenes években, vagy kifejezetten annak az évtizednek az első felében volt. Ez egyáltalán nem jelenti azonban, hogy a stílus halott lenne! Mindig lesznek emberek, akiket nem érdekel a mainstream, meg a húzós riffek vagy akár a jazz zene, de attól még igényük van a szép melódiákra, jól átgondolt hangszerelésre, intelligens riffekre és érzelmes szólókra. Szerintem a prog ezeknek az embereknek van.

Köszönjük Baumann Eszter Anna (IDVI Agency) segítségét a beszélgetés megszervezésében!