Conception

Nem kevesebb, mint 23 év után, pénteken új albummal jelentkezik a Conception. A norvég csapat újjáalakulása az elmúlt évek egyik legnagyobb szenzációja, az új albumot ennek köszönhetően nem csak a vérmes rajongók várják már tűkön ülve. Nemrég lehetőségem nyílt néhány kérdést feltenni e-mailben Roy Khannak és Tore Østbynek, a két zenész pedig készségesen válaszolt is.

Hard Rock Magazin: Hogyan jellemeznéd az elmúlt másfél-két évet a Conceptionnel? Milyen érzés ismét a zenekarban énekelni ilyen hosszú szünet után?

Roy Khan: Az elmúlt néhány év egyszerre volt izgalmasan mókás és elképesztően hektikus. Már két közösségi finanszírozási kampány van mögöttünk, plusz két hatalmas projekt, jó néhány kiadvány és esemény, valamint koncertek. Mindennek tetejébe saját kiadót működtetünk, ami rengeteg extra munka. De nem panaszkodom, ennek ellenére nagyon jó ismét benne lenni a körforgásban.

HRM: Milyen a hangulat a zenekaron belül, hogyan jöttök ki egymással?

Tore Østby: Időközben felnőttünk, és manapság talán sokkal szerényebbek is vagyunk ennek köszönhetően. Jó barátok vagyunk és figyelünk egymásra, ezt pedig sokkal jobban ki is tudjuk fejezni. Nagy móka ez az egész!

Köszönjük

HRM: Az elmúlt húsz évben – amíg nem voltatok aktívak – sokat változott körülöttetek a rock- és metalszíntér. Mennyire volt nehéz összehozni egy új lemezt ennyi idő után?

Roy Khan: Én nem is a nehéz szót használnám, ugyanis egy album elkészítésének mindig kihívást jelentőnek kell lennie. Ha nem így van, akkor nem erőlteted meg magad eléggé. Az a legkirályabb dolog a Conceptionben, hogy még mindig megvan az a késztetés belül, aminek köszönhetően a legjobbat tudjuk kihozni magunkból. A metalszíntér ugyanúgy változik, mint a többi műfaj, de őszintén szólva, nem tudom hajszálpontosan megnevezni a változásokat, leszámítva a piacot és eszközöket, amit az internet változtatott meg. Ide értem az okostelefonokat, melyek az új technológiával jöttek, valamint az új lehetőségeket, amivel az üzletet lehet irányítani. Ez viszont nem csak a metalszíntérre jellemző újdonság.

HRM: Milyen érzés volt újból színpadra állni a csapattal tavaly Gjøvikben? Kellett-e valamit változtatni az énektechnikádon, mennyire vigyázol jobban a hangodra, mint évekkel ezelőtt?

Roy Khan: Abban a pillanatban, amikor felmentünk a színpadra, rögtön ott volt mellettem az izgatottság is. Még kissé szédültem is, komolyan. Annyira viszont mégsem voltam ideges, inkább csak hihetetlenül izgatott. Az első néhány dal szinte elrepült, a koncert egyharmada után viszont egyre jobban elkezdtem élvezni a bulit. Nem érzem, hogy máshogy énekelnék jelenleg, de az biztos, hogy sokkal jobban vigyázok magamra és a hangomra, mint korábban.

HRM: Tore, nagyon eltűntél az elmúlt években! Hogy élted meg ezt az időszakot és mivel foglalkoztál?

Tore Østby: Stockholmba költöztem és folytattam a munkám a szerzői jogokért való harcban, de természetesen zenéltem és zenét is írtam. Nagyon élvezem az életet családos emberként, a szünet viszont kicsit tovább tartott, mint azt gondoltam volna, úgyhogy nagyszerű érzés visszatérni!

HRM: Miben változott a zenéhez való hozzáállásod az elmúlt évek során?

Tore Østby: Mindig is szívből írtam a dalaimat, és ugyanezt is szeretném folytatni. Nagyon fontosnak tartom, hogy ki tudjam fejezni az érzéseim, amikor készítek valamit. Az új eszközök természetesen sokkal hozzáférhetőbbek, és egy otthoni stúdiókörnyezetben ezek lehetővé teszik, hogy többet programozzak és foglalkozzak a hangszereléssel, amiket nem igazán csináltam korábban.

HRM: A sajtóanyag – és az eddig hallottak – alapján az új lemezetek, a ’State Of Deception’ az emberi hibákról, az árulásról szól, de szóba kerül a vallás, a klímaváltozás és a politika is. Miért tartod fontosnak, hogy ezekről szóljanak a dalaitok a képzeletbeli sztorik helyett?

Roy Khan: A dalszövegeim mindig is személyes problémákról és aktuális témákról szóltak, keveredve a nagy, egzisztenciális kérdésekkel, ezért a ’State Of Deception’ dalai sem különbek. Csak egy kis érdekesség: a No Rewind című dalt például Greta Thunberg tavalyi ENSZ-beszéde inspirálta.

HRM: Jelen helyzetben mennyire lesz mozgalmas a 2020-as évetek? Hova terveztek elmenni a lemez turnéjával, mennyire lesz kiterjedt a koncertkörút?

Roy Khan: A koronavírus miatt most épp az otthoni karanténból jelentkezem, ahol a családommal együtt vagyok, jelenleg pedig azon dolgozunk, hogy újraütemezzük az európai turnénkat. [Időközben a csapat bejelentette a friss dátumokat. – TAZ] Nagyon szeretnék ismét eljutni Magyarországra is, mivel a budapesti Sziget fesztiválos fellépés volt az utolsó koncertem a Kamelot élén 2010-ben, mielőtt kiléptem a zenekarból.

HRM: Van valamilyen célotok, elvárásotok a Conception újjáalakulása kapcsán?

Tore Østby: Az első és a legfontosabb, hogy nagyszerű újra közösen zenélni és alkotni, ez a zenekar az én hazai pályám. Remekül érezzük magunkat, amikor együtt játszunk, de a legjobb, amikor élőben zenélhetünk és találkozhatunk a rajongókkal. A visszajelzések már most túlszárnyalták az elvárásainkat, úgyhogy jelenleg csak azt várom, hogy újra úton legyünk.

HRM: Ezek szerint arra nincs esély, hogy mondjuk az Arkot is újjáéleszd?

Tore Østby: Jornnal szoktunk beszélni, de az Ark, mint zenekar, számomra egy lezárt fejezet.

HRM: Roy, korábbi interjúidban említetted, hogy kamelotos pályafutásod során az volt a probléma, hogy nem volt egyensúlyban a magánéleted a karriereddel. Mit teszel annak érdekében, hogy most ne így legyen?

Roy Khan: Rengeteg oka volt annak, hogy új utakat kellett választanom annak idején, de a család és az előadóművészi létem közötti egyensúlyhiány mindenképpen az egyik legfontosabb volt. Ugyanakkor azt se felejtsd el, hogy ugyanazt csináltam hosszú éveken keresztül, úgyhogy már maga a szünet is elképesztően jó volt. Manapság sokkal inkább tudatában vagyok annak, hogyan éljem az életem, és hova összpontosítsak jobban.

HRM: Egyébként mennyire követed a kamelotos srácok karrierjét? Tartod velük a kapcsolatot?

Roy Khan: Időnként belehallgatok abba, amit csinálnak, de nem mondhatom, hogy közelről figyelem minden egyes megmozdulásukat. Thomasszal és Casey-vel szoktam beszélni, Casey-vel ráadásul nem sokkal ezelőtt futottam össze, amikor Norvégiában lépett fel a Queensrÿche dobosaként. Szuper volt ismét találkozni vele!

HRM: Tore, a játékstílusod tekintetében hogy érzed, miben léptél előre? Milyen felszerelést használsz manapság?

Tore Østby: Amikor először kézbe veszek egy gitárt, akkor mindig azt szoktam kitapasztalni, hogyan változik a hangja azáltal, hogy különböző módokon szólaltatom meg. Ami viszont a legfontosabb, hogy a saját zenémet tudjam elkészíteni, nem pedig másokét lemásolni. Van egy egészen szép gitárkollekcióm otthon, ami lehetőséget ad arra, hogy sokat variáljak. Az új albumon például Gibson Les Paul, Gibson ES-335, Fender Stratocaster, Fender Telecaster, ESP Strat és Guitar Workshop Strat gitárokat használok. Kemper modellező erősítőt használok, amivel közvetlenül tudok gitársávokat felvenni a Pro Toolsban. Ugyanennek a szoftvernek használom sok más elemét, különböző pluginekkel kiegészítve. A nagyzenekari hangzáshoz pedig elsősorban az East Westet részesítem előnyben.

HRM: Mit gondolsz a metalszíntér jelenlegi helyzetéről? Vannak olyan feltörekvő bandák, akiket szoktál hallgatni?

Tore Østby: Nagyon lelkesítő azt látni, hogy egyre több előadó próbál saját stílust kialakítani és igyekeznek személyesek lenni. Rengeteg nagyszerű csapat van a palettán, ezek közül, akiket kedvelek, az a Zeal & Ardor, az In This Moment, az Asking Alexandria, az Ocean Grove és a Code Orange.

Készítette: TAZ

Megosztás