Úgy tűnik, a Krokus búcsúturnéja valóban végleges elköszönés volt, az énekes Marc Storace azonban nem akarja még befejezni a zenélést.
Marc Storace, a Krokus frontembere december 8-án jelenteti meg első szólóalbumát, a ‘Live And Let Live’-et. Az LP megjelenésével egy időben Marc és szólózenekara, melyet egyszerűen csak Storacénak neveztek el, egy háromállomásos turnéra indul hazájában, Svájcban (plusz ők nyitnak jövő májusban a Scorpions svájci fellépésén), ahol az album dalai mellett karrierjének klasszikus számait is előadja.
„Húsz évvel ezelőtt írtam az album címadó dalát, a Live And Let Live-et – mesélte egy friss interjúban. – Egy gitárossal írtam közösen, aki a szomszédom volt. Hideg vagy esős, jeges napokon átjártam hozzá, volt egy kis stúdiója. Órákat töltöttünk dalok írásával, és körülbelül 20 dalt hoztunk össze, ez az egyik legjobb, ez lesz a nyitódal, és ez lesz a koncertek nyitódala is. Ez egy nagyszerű dal! Mindenesetre évekkel később megcsináltuk a Krokus újraegyesülést, ez pedig kellőképpen lefoglalt engem. Amikor elkezdődött a lezárás, először csináltam néhány anyagot, amit feltettem a YouTube-ra és a Facebookra, duetteket csináltam a lányommal, Giulianával, azután valahogy magamba zuhantam, az unalom eluralkodott rajtam. Aztán azt gondoltam, ezt nem lehet, kreatívnak kell maradnom! Kinyitottam a fiókomat és előkerült egy halom dalszöveg – töredékek, megmaradt dalok, új dolgok. És arra gondoltam, van elég anyagom, de szükségem van egy gitárosra. Ez a srác, akivel felvettem a kapcsolatot, Newcastle-ben él, Angliában. Elkezdtünk ötletelni, felépítettünk jó pár dalt, aztán megkerestem néhány zenészt, akiket akkor ismertem meg, amikor 2019-ben egy filmsorozatot csináltam a televízió számára. Ezt a lezárás alatt sugározták, de miközben ezt forgattuk, én is elkezdtem gondolkodni, hogy hát búcsúturnén vagyunk, és én nem igazán akarom abbahagyni. Aztán megismerkedtem ezzel a két másik sráccal – egy dobossal és egy ritmusgitárossal –, ők készítették a sorozat teljes zenei anyagát, és azt mondták nekem a forgatások között: »Most már csinálnod kellene egy szólóalbumot. A Krokusnak vége lesz. Mit fogsz azután csinálni?« Mire én azt mondtam: »Még nem tudom. De addig nincs vége, amíg én azt nem mondom, és én még mindig élvezem a zenélést. Szóval nem gondolkodom hosszú távon. Megragadom a pillanatot – carpe diem. Egyik napról a másikra, mert sosem tudhatod, mit hoz a holnap, és a túl sok tervezés néha semmibe vész. A dolgok túlgondolása amúgy is egészségtelen.”
„Szóval, amikor eljutottam erre a pontra, akkor felhívtam őket – folytatta az énekes. – Azt mondtam nekik: »Srácok, akarjátok ezt csinálni? Mert én élveztem a veletek való munkát.« Így hát belevágtunk! Tavaly év végén kezdtek ötleteket küldeni, aztán demókat csináltunk, meg ilyesmi, és most itt vagyunk: készen van. Az egészet felvettük, és már a keverésnél tart.”
A szólóalbum zenei irányvonaláról Marc azt mondta: „Ez egy energikus, dallamos, heavy hard rock. És van benne néhány ballada is. Énekes vagyok, és mi énekesek szeretjük a balladákat. Aztán van valami rendhagyó, egy bluesdal, de nem tipikus bluesdal. Ez valami olyasmi volt, amit kihívásnak tekintettem. Amikor elküldték nekem, azt gondoltam: »Mi van? Ez nem is igazán illik ide!« De aztán arra gondoltam, hogy a blues mindig is a rock családfáján belül volt – a rockzene mindig tartalmaz bluest, ellentétben talán a dzsesszel, bár néha az is integrálódik. Aztán van ez a dal – azt hiszem, ez lesz az utolsó az albumon –, ami kifejezetten akusztikus és könnyedebb hangvételű. Azt mondom, nagyszerű lett, mert megdolgoztam érte és érzelmileg is kötődöm hozzá. De a környezetemben lévő emberek is azt mondták, hogy jó úton járok, és a végeredmény jó. Úgyhogy most nagy izgalommal várom a megjelenési dátumot.”
A Krokus tavaly februárban adta ki búcsúturnéjáról készült CD/DVD-jét ‘Adios Amigos Live @ Wacken’ címmel.
Legutóbbi hozzászólások