Leander Kills: Luxusnyomor

írta Hard Rock Magazin | 2019.04.08.

Megjelenés: 2019

Kiadó: Keytracks Hungary

Weblap: http://www.leanderkills.hu

Stílus: modern metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Köteles Leandert valószínűleg már senkinek sem kell bemutatni itthon. Többször is szerepelt már a mindenható televízióban, tehát aki egy kicsit is érdeklődik a zene iránt, az valamilyen formában már biztosan belefutott valamelyik dalába. Mindemellett mivel a tízmillió zenekritikus országa is vagyunk, mindenkinek megvan a zenéjéről a véleménye. Valószínűleg többen szeretik, mint ahányan „utálják”, mert a Leander Kills nevű gépezet rendületlenül működik és rendeltetésszerűen ontja magából a dalokat. A srácok – Leander vezénylésével – ütik a vasat, amíg meleg a nem egészen két éve megjelent 'Élet a halál előtt’ lemez folytatása, már meg is jelent ’Luxusnyomor’ címmel.

Nem vagyok Leander megveszekedett rajongója, de azért figyelemmel kísérem munkásságát. Elvitathatatlan tehetsége, mind hangszeres, mind produkciós szempontból. A ’Luxusnyomor’ nem lett formabontó album, nem akarták újradefiniálni magukat, csak tették, amihez értenek. Nagy meglepetést nem okoz a korong, hozza a már bevált sémákat, dalszerkezeteket, újra bombasztikus hangzásba csomagolva. Ritka idehaza az ilyen minőségben megszólaló anyag. Hallatszik, hogy nem analóg technikával dolgoztak, de ez nem zavaró, mert nem gépies a hangkép, hanem részletgazdag, dinamikus és ami a legfontosabb számomra, hogy élettel teli. Leander hangja is sokat fejlődött az évek során. Kifejezően, érzelemgazdagon énekli szövegeit. Ezek a szövegek újra elég borultak, a Leandertől megszokott módon. A halál, a szerelem és elmúlás témakörökben úgy tűnik, hogy hősünk kifogyhatatlan. Természetesen megjelenik a hazafiasság témája is újra, a Hazavágyom című dalban.

Ez a dal eléggé kilóg a lemezről, nem is csodáltam, hogy kiestek a versenyből (hiszen ezzel indultak 'A Dal' című műsorban) és nem jutottak el a döntőig. Korábban sokkal jobb dalokkal szálltak versenybe, amelyekkel rendre el is jutottak a döntőig. Vannak azért új elemek a hangszerelésben. Sokkal több például a szinti és jobban előtérbe is van tolva a hangképben. Már a nyitó Luxusnyomorban is elég hangsúlyos, amely a hagyományosabb dalok listáját erősíti. A már említett Hazavágyom nem tetszik, szerintem csak töltelék. A Fraktálok olyan, mintha Ákost és a Fear Factoryt ötvöznénk. Először ráncoltam a szemöldököm a statikus, kicsit talán diszkós verzére, de pár hallgatás után sikerült megemésztenem és összeállt a kép. Innentől kezdve nem nagyon tudok kötekedni. A lemez végére szorult dalokban azt kapom, amit várok egy Leander Kills-lemeztől. A Sötét Én refrénje még Korda Gyuri bácsinak is jól állna. A Majd úgy sírj értem semmi különös, csak folytatja a sort. Ezután érkezik a korong legjobb dala, az Aranymetszet.

Ezek a típusú dalok, mondhatni power balladák állnak a legjobban nekik, mind szövegileg, mind zeneileg kiemelkedik a dalok közül. Az Élet sémájára épül, de ennek figyelembevételével is kijelenthető, hogy a legjobb dal a lemezen. A már szinte szokásos feldolgozás sem marad el. A lemezt a Hull az elsárgult levél című klasszikus feldolgozásával zárják. Leandernek különös érzéke van ahhoz, hogy kiválassza az újraértelmezni kívánt dalt. Ez is az eredetihez méltóan fájdalmasra sikerült, szerintem még Máté Péter és a szerzők is elégedetten bólintanának, ha hallanák.

Pontszám: 7