Fények, füst és lábdob Budapest felett: Tankcsapda, Parisi Nagyáruház

Profizmus, minden téren! Ez jutott eszembe, miközben felfelé lifteztem a Párisi Nagyáruház tetőteraszára, ahol olyat láttam, amit azt hiszem, sosem fogok elfelejteni. Hatalmas, életre szóló élménnyel lettem gazdagabb... No, de előbb utazzunk vissza egy kicsit az időben, hogy kiderüljön, hogyan is kezdődött a szervezése ennek a koncertnek. A Tankcsapda zenekar pár hónappal ezelőtt vendége volt az egyik leghallgatottabb reggeli rádióműsornak, melynek kapcsán nemcsak egy szokásos rádióbeszélgetésnek lehettek fültanúi a hallgatók, hanem egy igazi tökös, élő! rock 'n' roll produkciónak is. Azonban nemcsak ettől volt különleges ez a műsor, hanem attól is, hogy itt került szóba először a srácok és a bumerángos trió között, hogy kéne valami nagyon nagyot "dobni", í­gy együtt. El is hangzott sok elképzelés és terv az ügyben - az éppen felújí­tás alatt álló Margit hí­dról éppúgy szó volt, mint a Clark Ádám térről -, de a nagy részük igen merész elképzelésnek bizonyult. Aztán jó ideig semmit sem lehetett hallani a dologról, majd pár hete mégis megkezdődött a nagy terv promója. Hogy mi volt a nagy terv? Egy rádiós játék, melynek száz szerencsés nyertese részesévé válhatott egy megismételhetetlen eseménynek, melyhez a zenekar jubileumi, húszéves szülinapi Sziget koncertjét megörökí­tő DVD megjelenése adott apropót és melynek helyszí­néül egy pesti nagyáruház teteje szolgált. Az első ötven szerencsést már a rádióműsor őszi turnéján, a maradék ötven személyt pedig közvetlen a koncert előtt, az áruház bejáratánál sorsolták ki, í­gy a buli napján emberek százai tolongtak az áruház előtt, bí­zva jó sorsukban. Mivel az Andrássy úton kivetí­tőn is lehetett követni az eseményeket, sőt, az internetes közvetí­tésnek hála, a világ bármely pontján látható volt ez a nem mindennapi koncert, az sem maradt látvány nélkül, akinek nem sikerült feljutni a tetőre. Ahogy kiléptem a liftből a tetőtérre, rögtön elém tárult fővárosunk csodás panorámája, szinte egész Budapestet - beleértve a Parlament kupoláját, a Bazilika tornyát és a Várat is - beláttam. Az egyszer biztos, hogy ilyen "háttérvásznat" egyik fesztivál, vagy koncert sem tud produkálni, ezért is volt olyan felemelő érzés ilyen közegben élvezni a rock 'n' rollt! Mivel a zenekar érkezéséről nem akartam lemaradni, lemásztam a bejárathoz, de közben tettem azért egy kis kitérőt a VIP vendégek részére fenntartott, szigetes koncert fotókkal és az esemény szponzorainak termékeivel kidí­szí­tett emeleten. No, és itt bizony meg kell álljak egy pillanatra. Az elmúlt időszakban sok helyen olvastam, hogy a zenekar "eladta" magát és mindent a szponzorok kénye kedve szerint tesz. Ez baromság! Tessék tudomásul venni, ahhoz, hogy kis hazánkban - de bárhol a világon - ní­vós produkcióra legyen képes egy banda, ahhoz igenis sok pénz kell és az ország egyik legismertebb, legnagyobb rajongói bázissal rendelkező zenekara sem működhet szponzorok nélkül! Én pedig örülök annak, hogy egy rock zenekar mögé olyan tőkeerős cégek álltak, akik biztosí­tani tudták a magas minőséget nemcsak a zenekarnak, de ezáltal nekünk, hallgatóságnak is. Az igazat megvallva, úgy éreztem magam, mintha egy világhí­rű zenekar egy különleges rendezvényén vettem volna részt, ugyanis itt minden a zenekarról és erről az eseményről szólt - még a lift is a zenekar fotóival volt kitapétázva! -, méghozzá a legjobb minőségben! A banda érkezésére már ezres nézőszám gyűlt össze a város szí­vében, kis időre még a forgalom is leállt, amikor a zenekart szállí­tó pick-up az áruház elé gurult. Nem telt bele pár pillanat és a srácok már el is tűntek a nagy üvegajtók mögött... A kezdésre nemcsak a tetőtér telt meg szépen, addigra nekem is alkalmam volt jól megfigyelni a város tetejére felhordott technikát, amit bizony nem apróztak el a srácok. Ahhoz képest, hogy előzetesen azt gondoltam, csak egy szerény szí­npad lesz pár lámpával, egy igen pofás porondot sikerült összedobni a fiúknak, szí­nváltós lámpasorokkal, füsttel és piróval megtámogatva azt. A minőség minden előtt! A műsort sem a véletlenre bí­zták a fiúk; Bochiék telefonon, illetve interneten keresztül beszélgettek a világ különböző pontjain élő rajongókkal, a zenekar pedig az általuk kért számokból állí­totta össze az ütős programot. Kezdésnek mi mást nyomhattak volna a srácok, mint a petárdarobbanással kezdődő 'Csapda vagyunk' cí­mű számot. Nemcsak hogy rendesen megdörrent a cájg, de a kivételesen tökéletes hangerőnek köszönhetően még kilométerekre is elhallatszott a koncert, úgyhogy szépen lassan megtelt a környező házak teteje és az utcán is egyre nagyobb tömeg gyűlt össze. Az első telefon rögtön a világ egy igen távoli városából, az ausztráliai Perth-ből érkezett, hogy az 'Aki nem vak' cí­mű számot kérjék, de az este folyamán Angliából, sőt Németországból (a német Lutz még magyarul sem nagyon tudott, úgyhogy németül beszélgetett vele Bochi) is érkezett hí­vás a magyar hí­vásokon kí­vül. A második szám után - mí­g a rádiósok a következő számkéréseket hallgatták - megálltak egy kicsit a srácok és váltottak pár szót a szerencsés kiválasztottakkal. Bár látszott rajtuk, hogy furcsa és szokatlan számukra a leállásokkal dúsí­tott menet, mégis annál nagyobb hangulatban, szó szerint apait-anyait beleadva nyomták el a kért számokat. A világon ugyanis nem sok zenekar mondhatja el magáról, hogy egy épület tetején ad koncertet, ráadásul úgy, hogy azt a tetőn lévő közönség mellett a világon bárki láthat. Ugyan néhány hete Bon Jovi is adott ilyen koncertet Angliában, de ott a közönség nem "face to face", hanem csak az utcáról hallgathatta az eseményeket. Többek között ezért is volt rendhagyó ez a koncert. Noha az internetes közvetí­tést nem láttam, többen mondták nekem, hogy nagyon profi volt, több kamerával dolgoztak mind a tetőn, mind az utcán, sőt még egy helikopter is körözött az áruház felett. Azonban nemcsak én vettem ki úgy az elmondásokból, hogy nagyon látványosra sikeredett a koncert interpretálása, hanem a rádiónak küldött sms-ek is ezt támasztották alá; állí­tólag még a Hősök terén is láthatóak voltak a koncert fényei és a lángok! Természetesen nem maradhattak ki a nagy slágerek a programból, de szerencsére a zúzósabb témákhoz is bátran nyúltak a fiúk- annak pedig külön örülök, hogy nem cenzúrázták Lukács szókimondó szövegeit -, í­gy a program előrehaladtával, egyre jobban kezdett elszabadulni a tetőn a pokol... Az persze tény, hogy mivel a sorsolás miatt nemcsak a kemény mag került fel a tetőre, a kevésbé ismert számoknál azért nem volt akkora az őrjöngés. Ellenben az utcán! Ott ugyanis egyre jobban érezte magát a több ezres tömeg, végig énekelt minden számot és együtt headbangelt a zenekarral. Ezután egy kis szünet következett és mí­g a rádióban hí­reket mondtak, addig a zenekar tagjai a háztetőről kihajolva integettek az utcán rekedt tömegnek. Nemcsak ez a gesztus nyűgözött le, hanem a felhős időben még látványosabbnak ható szí­npadkép és megvilágí­tás, az égbe szökő lángcsóvák, melyek már szinte az istenek talpát perzselték meredek tüzükkel, no és a kivilágí­tott Budapest maga, amely csak fokozta az élményt, már ha ezt lehetett még egyáltalán fokozni! Sokadik különlegessége volt az estének, hogy az 'Örökké tart' számnál, Lukács akusztikus gitárra cserélte le négyhúrosát, átadva ezzel bőgős posztját a rádiós fenegyereknek, Bochkor Gábornak, aki mind látványban, mind mozgásban Stinget eszembe juttatva, olyan remek produkciót nyújtott, ami méltán emelte az est szí­nvonalát; ez egyébként egyáltalán nem meglepő annak tudatában, hogy Bochi mennyire tiszteli és szereti Sting munkásságát. Egyetlen technikai malőrje volt csak szerintem a koncertnek, hogy úgy szabadí­tották meg Lacit hangszerétől, hogy anélkül volt kénytelen pár másodpercig énekelni, akárcsak Hansi Kürsch. Látszott rajta, hogy nem mozog valami otthonosan a szí­npadon, hiányzik hóna alól a hangszere, de szerencsére nem kellett sokáig hiányolnia basszgitárját. Azonban nemcsak Laci, a többiek is felejthetetlen produkcióval örvendeztették meg a nagyérdeműt; Fejes Tomi az épület sarkától nem messze ülve, verte igen látványosan a bőröket, Cseresznye pedig - aki a legközelebb volt a mélységhez - úgy bemozogta a szűkös szí­npadot, hogy a világot jelentő deszkák egyetlen szeglete sem maradt "érintetlenül", ráadásul a szünetekben is óriási lelkesedéssel osztogatta a rajongóknak a pengetőket. Ahogy alkonyodott, az AC/DC szí­npadképének mintájára, alulról világí­tották meg a szí­npad átlátszó talapzatát, hogy a zenei orgián túl, továbbra is impozáns látványban legyen része a közönségnek és volt is! A következő szünetben olyan sráccal sikerült beszélgetnie a műsorvezető triónak, akinek kezére a zenekari tagok arcképe volt tetoválva - ennek fotóját Lali király mutatta meg a nagyvilágnak - í­gy kérése természetesen nem is lehetett más, mint a 'Tetoválj ki'. A koncertet végül a 'Mennyország tourist' és a 'Johnny a mocsokban' duó zárta, amire bizony nem kis pogóban tört ki a tető közönsége. A záró számokat követően elmondták a rádiósok, hogy a buli rögzí­tett és vágott anyaga hamarosan kikerül a rádióműsor hivatalos oldalára, hogy bárki számára elérhető legyen az a csoda, amiben nekem is részem volt ezen a koncerten. Nos, ez már meg is történt, a koncert itt érhető el. Azt gondolom, ez az este többszörösen is megmutatta, miért Ők a legnagyobbak! A Bumeráng és a Tankcsapda összefogásából nemcsak a tető közönségének, hanem az egész világnak része lehetett egy grandiózus, megismételhetetlen élményben, hiszen a koncertnek köszönhetően, ha csak pár óra erejéig is, de szeretett műfajunk élőben volt hallható az éterben. Köszönet érte a srácoknak és annak a rengeteg embernek, akik nélkül ez az esemény nem jöhetett volna létre! Nem mellékesen pedig, Boldog 21. Születésnapot Srácok! Ez fantasztikus este volt! Az elhangzott dalok listája: Csapda vagyunk, Aki nem vak, Gyűrd össze a lepedőt, Agyarország, Mindentől távol, Ez az a ház, Tudok egy munkát, Örökké tart, Úgy szeress, Adjon az ég, A legjobb méreg, Félre a tréfát, Tetoválj ki, R&R-nak hí­vott, Mennyország tourist, Johnny a mocsokban Szöveg: Savafan, Szöcske Kép: Savafan További fotók a www.a-cslp.hu oldalon.