Crematory: Oblivion
írta P.A. | 2018.04.27.
Megjelenés: 2018
Kiadó: SPV / Steamhammer
Weblap: www.crematory.de
Stílus: gótikus death metal
Származás: Németország
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
A német Crematory látszólag egy összetett recept alapján termeli dalait. A sötét, szomorkás – gótikusnak nevezett – metalhoz vegyít mély tónusú death metal hörgést és száraz, súlyos és germánosan szögletes indusztriális riffeket. A keverék arányát aztán albumról albumra változtatja Markus Jüllich dobos/zenekarvezető aktuális zenésztársaival, egy dolgot szem előtt tartva, mégpedig, hogy a végeredmény az a tipikus, könnyen felismerhető és befogadható muzsika maradjon, amitől a Crematory a gótikus metal színtér egyik legikonikusabb zenekarává vált több évtizedes karrierje során.
Az elmúlt néhány évben több ponton is változott a banda felállása. Előbb a gitáros posztokon – Tosse Basler és Rolf Munkes érkezett a zenekarba – majd új basszerost is avatott a gárda Jason Mathias személyében. Papíron ez lényeges változásnak tűnhet – gitár centrikus muzsikáról lévén szó –, de a valóságban Markus Jüllich kezében van a gyeplő, így zeneileg lényeges változásról nem beszélhetünk annak ellenére sem, hogy Rolf mint szólógitáros, Tosse pedig ritmusgitárosként szerepel az új lemezen. Hiszen a gitárszólók rövidek és meglehetősen sablonosak, és hasonlóan egyszerű riffeket ereget a ritmusért felelős hathúros is, így egy picit túlzásnak tűnik külön felelőst kinevezni ezekre a posztokra.
Az 'Oblivion' gyakorlatilag első hallgatásra kibontakozik, ezen a lemezen nem kell heteket agyalni, nem kell ízlelgetni-szagolgatni, hogy megértsük és befogadjuk. A rövid bevezetőt követő Salvation jól mutatja, miről is van szó. Rammstein ízű rideg, szaggatott riff és mély tónusú vokál után vastag szintetizátor szőnyegen érkezik egy nagyívű fülbemászó refrén, hogy aztán a kör a nyitó riffel bezáruljon és kezdődjön az egész elölről. Gyakorlatilag az összes dal hasonlóan épül fel, a kemény riffeket hol egy zongora-, hol egy énekmelódia teszi végtelenül dallamossá és befogadhatóvá, egyszer sem merészkednek a dalok igazán szélsőséges vizekre. A rendkívül kiszámítható tételeket helyenként szimfonikus elemek és férfias, mély kórusok teszik színesebbé, de az hallható, hogy a készítők a legnagyobb gondot a refrének kidolgozására fordították, melyek - helyenként a giccsesség határát is átlépve - mindig rendkívül dallamosak.
Markus Jüllich elmondása szerint az 'Oblivion' ötvözi a Crematory minden erősségét és tapasztalatát, és azt hiszem, ez helytálló kijelentés. Ezen a lemezen megtalálni mindent, amire vágyik a Crematory-rajongó, a vaskos riffektől a death metalos vokálokon és a gyorsan rögzülő melódiákon át a tiszta énekig, egy combos és túlcsiszolt megszólalással tálalva.
Legutóbbi hozzászólások