A Whitesnake-nek volt még egy nagyon nagy dobása a ’Slip Of The Tongue’ albummal, miután az 1987-es lemezzel mindent letaroltak, és mielőtt jegelte volna Coverdale főnök a bandát 8 teljes évre, és miután soha többé nem lett semmi sem ugyanaz. Harminc éve jelent meg a legendás korong, nem fogok mellébeszélni az évfordulós kiadvánnyal kapcsolatban.
Az ’1987’ néven elhíresült (egyébként név nélküli) album olyan magasságokba repítette a csapatot a nyolcmilliós eladási eredményével, ahonnan csak balfaszkodással lehetett volna bukni, viszont csak keveseknek sikerül a duplázás, nekik se jött össze. Szó sincs kárörömről, jól sikerült az anyag, ebből is elment hárommillió, az USA-pozíciók úgy be lettek biztosítva, hogy azóta is abból élnek odaát, volt utána ultramegaszuperhiper-siker a Monsters Of Rockon Doningtonban, meg tele velük az MTV, amikor még élt az M=music egyenlet, de ez már a csúcson átlendülő banda rutinja nálam.
A sztorihoz tartozik, hogy a dalokat társszerzőként jegyző Adrian Vandenberg csuklóproblémái olyan súlyosakká váltak a felvételek idejére, hogy meg kellett operálni, nem is tudott játszani, ennek ellenére – a tisztelet jeleként – szerepel a lemezborítón. Kénytelenek voltak Steve Vait kikölcsönözni a Crossroads-tékából, ami odavert rendesen a korábbi kígyós kliséknek, utólag le is szólta Vandenberg a csávót, hogy az ilyen harsány játék nem való az ő bluesy ötleteihez. Mire ezt be merte vallani, addigra már bőven kifizették az ultramegaszuperhiper-sikeres világkörüli turné gázsiját, meg a lemez jogdíjait is, tehát igazán bátor kiállás volt a részéről, amúgy meg a korabeli felvételeken dúl a harmónia közöttük, miközben Sztívi lejátssza Adrit a színpadról.
Az eredeti anyagot nagyképűség lenne újraértékelni, tíz kiváló dal, alig ötven percben, de jó helyen, jó időben jöttek ki vele, mikor a shoegazerek még csak a shoegazingnél tartottak Seattle környékén, és a barre akkordról azt gondolták, hogy az egy Honda-modell. Ez az anyag azóta több mint száz különféle kiadást élt meg többé-kevésbé hivatalosan (itt most nem akarok kitérni a szerzői jogok különös helyzetére Latin-Amerikában, a Közel-Távol-Keleten, és különösen az egykori CCCP-ben), amiben benne van néhány évfordulós kiadás is. Van itt a formátumokban és korábban ki nem adott tartalmakban olyan elképzelhetetlen választék, hogy indokolt a kérdés, mi a fasztól lehet érdekes egy 30. évfordulós újrakiadás, amit el is tudnak adni jó pénzért? OK, nincs még kiaknázva a Nintendo-kazetta platform, meg kézi csomózású szőnyegeket is lehetne csomagolni a boxba Coverdale farkának a képével, de ezekre nincs nagy igény. Illetve, hát… nem is vagyok benne annyira biztos, hogy nincs. Van viszont esély az alternatív verziókra és a bónuszáradatra, amit valaki mindig előrángat a párnacihából, és hogy-hogy nem, ezek mind-mind nevörbifórok. Vagy nem.
Ezúttal az történt, hogy a kétlemezes verzió első lemezén a tíz dalt újrakeverték (ahogy az eredeti sorrendet is), a tízből hatot újra feltették vagy remixelve, vagy az eredetitől eltérő elejével-közepével-háromnegyedével-végével. Hogy ne lehessen rajta vitatkozni, hogy ez kinek jelent hozzáadott értéket, itt van pluszban a Sweet Lady Luck, ami elsősorban a teljes Donington-videót ismerőknek lehet csak ismerős.
Az igazi hozzáadott érték a bónuszlemez, amin persze kibaszásból újra itt van a tíz eredeti dal „monitor mix”-módban, ami kábé azt jelenti, hogy nagyjából ezt a verziót hallhatták a zenészek a kontroll hangfalból a stúdióban. Olyan ez, mint a kökénypálinka – hogy egy szakértőt idézzek –, semmi említésre méltó, de elmondhatjuk, hogy ilyet is ittunk már. Persze, hogy ismételten ne lehessen rajta vitatkozni, hogy ez kinek jelent hozzáadott értéket, itt van pluszban a Sweet Lady Luck ezzel a fasza szokolrádiós sounddal, aztán a Parking Ticket, ami a lemezborító matricája szerint még tényleg nem volt korábban sehol. Először azt hittem, hogy valami parkolócédula-replika lesz a tokban, mondjuk annak jobban örültem volna, erre szokik mondani, hogy tőtelék. Vandenberg Burning Heartja viszont végre tényleg különleges egy Whitesnake-lemezen, aztán meg a két flashback a második-harmadik (tudom, fordítva) albumról szintén, az Ain’t Gonna Cry No More ráadásul instrumentális, a We Wish You Well meg rövid.
Akinek annyi pénze van, hogy nem tudja mire költeni, az nyugodtan merüljön mélyebbre, mert van hétlemezes verzió is a rajongótábor lehúzásából, ezen van egy bónusz diktafon-kazetta, amin a Hajmási Péter, Hajmási Pált énekli Rudy Sarzo fejenállva. Na jó, a fejenállás nem igaz, csak a hét lemez, aki nem hiszi, járjon utána.
Nincsenek kétségeim, a történetnek itt nincs vége, lesz 35th, meg 40th, meg 50th, meg ki tudja hány téhá kiadás is, amíg ki nem pusztul a fizikai hanghordozót vásárlók írmagja, szerintem kár ezt a remek sűrítményt így felhígítani, mert a sűrítmény egyébként tényleg remek.
Whitesnake (1989):
David Coverdale – ének
Steve Vai – gitár
Rudy Sarzo – basszus
Tommy Aldridge – dobok
Közreműködők:
Don Airey – billentyűs hangszerek
David Rosenthal – billentyűs hangszerek
Claude Gaudette – billentyűs hangszerek
Glenn Hughes – vokál
Tommy Funderburk – vokál
Richard Page – vokál
’Whitesnake. Slip Of The Tongue 30th Anniversary Remaster MMXIX’ dallista:
CD1 – Slip Of The Tongue (2019 Remaster) / Kittens Got Claws (2019 Remaster) / Cheap An’ Nasty (2019 Remaster) / Now You’re Gone (2019 Remaster) / The Deeper The Love (2019 Remaster) / Judgment Day (2019 Remaster) / Sailing Ships (2019 Remaster) / Wings Of The Storm (2019 Remaster) / Slow Poke Music (2019 Remaster) / Fool For Your Loving (2019 Remaster) / Sweet Lady Luck (Single B-Side) [2019 Remaster] / Now You’re Gone (Chris Lord-Alge Single Remix) [2019 Remaster] / Cheap An’ Nasty (Alternate Solo & End) [2019 Remaster] / Slip Of The Tongue (Alternate Intro & Breakdown) [2019 Remaster] / Fool For Your Loving (Vai Voltage Mix) [2019 Remaster] / Judgment Day (Alternate & Extended Solos) [2019 Remaster] / Fool For Your Loving (Alternate AOR Mix With CHR Intro) [2019 Remaster]
CD2 – Kittens Got Claws (Monitor Mixes, April 1989) / Cheap An’ Nasty (Monitor Mixes, April 1989) / The Deeper The Love (Monitor Mixes, April 1989) / Judgment Day (Monitor Mixes, April 1989) / Slow Poke Music (Monitor Mixes, April 1989) / Now You’re Gone (Monitor Mixes, April 1989) / Slip Of The Tongue (Monitor Mixes, April 1989) / Fool For Your Loving (Monitor Mixes, April 1989) / Wings Of The Storm (Monitor Mixes, April 1989) / Sailing Ships (Monitor Mixes, April 1989) / Sweet Lady Luck (Monitor Mixes, April 1989) / Parking Ticket (Monitor Mixes, April 1989) / Kill For The Cut (In Desperate Search Of A Melody) [Monitor Mixes, April 1989] / Burning Heart (Monitor Mixes, April 1989) / Ain’t Gonna Cry No More (Instrumental) [Monitor Mixes, April 1989] / We Wish You Well (Monitor Mixes, April 1989)
Legutóbbi hozzászólások