Egy vadonatúj interjúban Todd La Torre, a Queensrÿche frontembere beszélt a zeneipar visszaeséséről, hogy a fogyasztók a CD vagy DVD birtoklásánál jobban értékelik a zenéhez történő digitális hozzáférést és a zenei élményeket.
„Őszintén szólva utálom a zenei bizniszt – mondta Todd La Torre. – Szeretem a művészetet, szeretem azokat az embereket, akik élvezik a koncerteket, de ami a zenei üzletet illeti, azt rohadtul utálom. Amikor megcsináltuk a 2013-as [‘Queensrÿche’ címmel megjelent] lemezt, emlékszem Jimbo – James Barton, ő volt a producere és hangmérnöke a 2013-as albumnak, ő az a fickó, aki megcsinálta az ‘[Operation:] Mindcrime’-ot, az ‘Empire’-t és a ‘Promised Land’-et – azt mondta: »Ez a ti névjegykártyátok, ami meghívás az élő show-ra.« És azt hiszem, igaza volt, de ha arra gondolok, mennyi időt töltöttünk szövegek írásával, zeneszerzéssel, hangszereléssel, hogy minden megfelelően klappoljon, több tízezer dollárt ráköltöttünk, majd jöttek a promóciós költségek, aztán jön valaki és azt mondja: »Ez kibaszott sz.r.!« És akkor mit csinálsz? Micsoda zenét csináltál, mennyit dolgoztál vele és kitetted magad ilyen kritikáknak… Nos, nem is mondanám, hogy kritika – ez csak kritizálás. Különbség van a kritizálás és kritika között.”
„De igen, ez kezd viccé válni – folytatta. – Amikor a Napster [a legelső fájlmegosztó szolgáltatás] elindult, mindenki rávetődött és most az eladott lemezszámainkat nem is lehet hasonlítani az egykoriakhoz. Úgy gondolom, hogy változtatni kellene a számítási módokon. Most 1500 letöltés egyenlő egy albumvásárlással, ami… szánalmas.”
„A dolog élő oldala egyébként szórakoztató, és a bajtársiasság a zenésztársakkal nagyszerű, mindig viccelődünk, ökörködünk és jókat nevetünk. De akkor is nehéz – tette hozzá Todd. – Ha nem lennék a Queensrÿche-ban, és nem tudnám megkeresni, amit keresek, akkor nem csinálnám ezt. Húszévesen talán tele vagy ambícióval és szivárványszínű álomképekkel, de számomra ez már nem olyan fontos, csak a zene lényeges. Nagyszerű az elismerés, és ha van némi híred a szakmában, de még így sem könnyű az élet manapság.”
Szvsz a zene sokkalta másodrendűbb szórakoztatás lett, mint az elmúlt 30-40 évben valaha volt. Legalábbis a fiatalok körében én fullra azt látom, hogy semennyire sem mozgatja már meg őket a zene és itt nem csak a rockról beszélek, hanem úgy unblokk a zenéről. Biztos, hogy vannak kivételek minden stilusban, de szerintem ma a gaming/netflix/tiktok lett az, ami nekünk a rock volt annak idején, nekem legalább annyira fáj ez, mint a zenészeknek, de változnak az idők, bele kell törődni.
Nem tudom, 10 másodpercnél tovább leköti-e őket bármi… Siralmas világnak nézünk elébe, a régi értékek, művészeti teljesítmények mennek a kukába. De mi fog maradni?
Fogalmam sincs mennyi folyik be egy Queensryche-szintű ex-sztárzenekarnak a letöltésekből, de ez megöli a rockzenét hosszú távon.
Már eleve a felvetés szörnyű, hogy a zene helyébe a tiktok lép!