2020. július 22-én a Pólus Moziban lesz látható a The Rolling Stones húzós koncertfilmje 120m²-es vásznon és 5.1 Dolby hangkeveréssel. A koncertfilmről pár éve már írtunk, a mozis vetítés apropójából most viszont ismét felelevenítettük élményeinket.

The Rolling Stones

Amikor Bill Clintont 1993-ban beiktatták, sokan azon mosolyogtak, hogy az amerikai elnök fiatalabb, mint Mick. Nos, a jelenlegi pedig akár a fia is lehetne. [A cikk 2013-ban készült. – a szerk.] Hát, igen, Mick hetven, Keith is, Charlie hetvenkettő, a taknyos Ronnie csak hatvanhat, de nem bírnak leállni, immáron ötvenegy éve ezek a büdös kölykök. Nem szépültek meg az évek során, a ráncok csak mélyültek. Hogyan lehetett egy zenekarba négy ilyen fejet összeszedni? Főleg Keith viszi a prímet… Ha külön-külön elindulnának egy fazonversenyben, akkor szép helyezéseket érnének el, de együtt…

Nos, a Stones 44 év után visszatért a Hyde Parkba. Az a bizonyos ’69-es koncert nem egy vidám emlék, mert előtte nem sokkal holtan húzták ki Briant az úszómedencéjéből, így az ő emlékére muzsikáltak a Másik Mickkel, aki itt mutatkozott be a nagyérdeműnek. Felszállt ezer lepke… Jelen esetben szó sincs gyászról, csak egy vidám nyári buliról, egy turnétemető fellépésről, ami még bőven világosban kezdődik. A park tele, a hangulat a tetőfokon, nagypapik, nagymamik, apucik, anyucik, lányok és fiúk együtt villáznak ennek a négy vén marhának, különösen Micknek. Túl a hetedik ikszen még most is rázza a vékony seggét, és a százezer ember beindul kétes szexualitású mozdulataitól. A siker biztos, hiszen nyolc éve nincs új lemez, csak pár új dal, abból is egyet tolnak el, a különben jól sikerült Doom & Gloomot. A Miss You-t most sem bírják kihagyni, hogy szakadjon le az ég. Nem értem, miért ragaszkodnak évtizedek óta ehhez a diszkóba való borzalmas nyekergéshez! A többi azért a hatalmas életmű legcsillogóbb gyöngyszemeiből alkotott füzér. Semmi katarzis, a tempó öreguras, de ha én járókeret nélkül tudok mozogni ennyi idősen, és nem piszkítok magam alá, akkor elégedett leszek.

Köszönjük

Még Keith is szót kap, elénekel két nótát, a You Got The Silvert és persze a Happy-t az ’Exile’ albumról. „Ha Keith belép egy ajtón, akkor maga a rock and roll lép be.” Nem tudom, hol olvastam ezt a bölcsességet, de az ő életében minden benne van: házasságok, válások, heroinfüggőség, vértranszfúzió, pia, halálfejes gyűrű, szóval egy eleven rock and roll értelmező kéziszótár a fickó. Azokat a gitárriffeket csinálja valaki utána! Charlie-n látszik, hogy baromira unja az egészet, ez azonban már több mint ötven esztendeje így van. Legszívesebben egyenként valagba rúgná az előtte ugráló három majmot. Amikor Mick bemutatja a bandát, próbálja Charlie-t rávenni a beszédre, de csak egy „hello”-ra telik tőle. Ronnie a legújabb tag – immáron negyven éve –, jobban szólózik, mint Keith, bár az utóbbi elmondása szerint „külön-külön egyformán szarok, de együtt utánozhatatlanok”. Nos, jelentem, a Stones még most sem technikás muzsikusok gyülekezete, de ki nem szarja le? Meg különben is, egy csomó vendégzenész ott a színpadon. Sőt, a You Can’t Always Get What You Want végére még egy női kórust is betolnak, hogy autentikus legyen az egész.

Apropó, a másik Mick! 44 év után megint itt van. „A kör bezárult.” – mondta Keith. Nos faszikáim, újra a tett színhelyén esz a fene benneteket. A nagy kedvenc, a Midnight Rambler azért rendesen odavág három gitárral. És már megint itt a Get No a végére konfettivel, tűzijátékkal meg a rosseb tudja, még mit nem vetnek be. A Stones rockja hosszú évtizedek óta tetemes mennyiségű parasztvakítással jár együtt, manapság még interaktív is, hogy oda ne rohanjak. „Inkább meghalok, minthogy negyvenévesen a Get No-t énekeljem.” – Mick, ezt 40 éve mondtad! Mi van, nem bírsz magaddal? De ahogy látom, a másik három sem. Megtöltöttétek a Hyde Parkot és a végén öten együtt hajoltok meg, hiszen a Másik Mick is Gördülő Kő volt öt éven keresztül.

(A koncertfilm 2020. július 22-én lesz látható a Pólus Rock Klub vetítéssorozatának keretén belül. A helyszín a Pólus Mozi nagyterme, ahol egy 120m²-es vászon és 5.1 Dolby hangkeverés segít rá az egyébként sem elhanyagolható élményre. További infókat a Pólus Rock Klub nyári koncertválogatásának Facebook-eseményében találhatsz.)

Összegzés:

2013-ban még mindig érvényes, ha egy koncertet így konferálnak fel: „Ladies and Gentlemen, The Rolling Stones!” Ha ők nincsenek, mi sem írnánk ezt a magazint. Nagy-Britannia egyik legrégebben működő nemzeti intézménye jövőre folytatja, ahogy ígérték, méghozzá Ausztráliában.

Pontszám: 8,5

Megjelenés: 2013
Kiadó: Eagle Rock
Weblap: http://www.rollingstones.com
Stílus: rock, blues
Származás: Nagy-Britannia

Zenészek:

Mick – ének, gitár, herfli
Keith – gitár, ének
Charlie – dob
Ronnie – gitár

Vendégzenészek:

(A másik) Mick – gitár (Midnight Rambler, Get No)
Darryl Jones – basszusgitár
Chuck Leavell – billentyűsök, ütősök, vokál
Bernard Fowler – vokál, ütősök
Lisa Fischer – vokál
Bobby Keys – szaxofon
Tim Ries – szaxofon, billentyűsök
Matt Clifford – vadászkürt, billentyűsök

Dalcímek:

  1. Start Me Up
  2. It’s Only Rock ‘N’ Roll
  3. Street Fighting Man
  4. Ruby Tuesday
  5. Doom And Gloom
  6. Honky Tonk Women
  7. You Got The Silver
  8. Happy
  9. Miss You
  10. Midnight Rambler
  11. Gimme Shelter
  12. Jumpin’ Jack Flash
  13. Sympathy For The Devil
  14. Brown Sugar
  15. You Can’t Always Get What You Want
  16. (I Can’t Get No) Satisfaction

The Rolling Stones

Megosztás