Nem kötődik kirívóan komoly eladási siker a 2001-ben kiadott ’Beyod Good And Evil’ albumhoz. Ennek ellenére minden The Cult-kedvelő tudja, fontos állomás volt ez az együttes történetében. Mosolyra húzódott a szám, amikor megtudtam, hogy január 31-én újra kiadta a Rhino Records a ’Start Your Ear Off Right 2025’ kampányában a lemezt, nem is akárhogy, vinyl formátumban most először.
Ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk ezt a kiadványt, nem csak a zenei tartalmat célszerű ismerni, szükséges egy kis Cult-történelmet mellétenni: 1983-ban Bradfordban (Anglia) alakult a The Cult, pontosabban Death Cult, amit néhány hónap múlva rövidítettek The Cultra. Két alapító, Ian Astbury énekes és Billy Duffy gitáros mellől tucatjával koptak ki az évtizedek alatt a tagok. 1984-ben debütált az első stúdiólemezük, a ’Dreamtime’, melyet további 4 sikeres album követett: a ’Love’ (1985), az ’Electric’ (1987), a ’Sonic Temple’ (1989) és a ’Ceremony’ (1991). A ’Ceremony’ stagnálást, az eladások visszaesését és zenekaron belüli feszültséget hozott. Ennek eredménye: Astbury és Duffy – mint a legtöbb dal szerzője – maradt, a többi tag ment. Amikor az alternatív rock, a grunge vonal tarolt, természetesen hatott a Cult zenéjére is. Ebben a zenei környezetben, 1994-ben adták ki a legtöbb rajongó számára Cult-idegen lemezt ’The Cult’ címmel. Én azok közé tartozom, aki szeretik ezt a korongot. Olyan dalok, mint a Coming Down, Star, Black Sun, Scared Life, különleges pontjai az életműnek. Durva és nyers egyedi hangzás, basszusgitár által hozott különleges ritmuskombinációk számos elektronikus effekttel megtűzdelve, torzított gitárokkal és időnként torzított énekkel és persze az elmaradhatatlan csörgődobbal. Ehhez a speciális egyedi zenei világhoz tartozik egy súlyos és személyes szövegvilág. Talán jobb lett volna egy önálló projekt lemezeként megjelentetni. Persze ennyi év távlatából talán a rajongók is másképpen szemlélik ezt az alkotást. Nálam a fejlődés része, Bob Rock kísérletező kedvének gyümölcse, melynek kiváló talaja volt a két alkotó zenész. A lemez negatív fogadtatása után 1995-ben következett az első inaktív időszak, amely 1999-ig tartott.
Ezen a ponton értünk el a ’Beyond Good And Evil’-hez, amely eredetileg 2001-ben jelent meg. A produceri munkát ismét Bob Rock kapta (igaz, nem vele kezdték a munkát), így adott volt minden a sikerhez. Ahhoz, hogy Ian és Billy ismét együtt zenéljenek, Matt Sorum – ekkor már ex-Guns N’ Roses-dobos – kellett, aki nemcsak összehozta a két zenészt, de maga is jelentős szerepet vállalt az alkotó folyamatban. Nem véletlen, hogy a tagok között ezen a lemezen szerepel ő is. Sajnos ez volt az első és az utolsó Cult-album, amin feltűnt… Tény, hogy ez egy jól sikerült visszatérő anyag lett. Számomra ez az album zeneileg egyesíti a sikeres, dicső múltat a méltatlanságra ítélt ’94-es ’The Cult’ lemez súlyos nyerseségével. A végeredmény ismét hamisítatlan Cult, modern zenei köntösben, kellemesre kevert énekhanggal, a zenei sávokat egyensúlyban tartó, mégis a dob és basszusgitár dominanciájára építő hangzással. Sajnos ez az album sem hozott akkora sikert, mint az 1990 előttiek. Ismét előtörtek a tagok közötti feszültségek és 2002-ben ismét több évre parkolópályára került a zenekar, hogy aztán 2006-ban ismét elkezdjenek alkotni, és napjainkig aktívak maradjanak. Ők egy kultikus (nomen est omen) zenekar maradtak, akik további 4 stúdióalbumot jelentettek meg azóta, 2023 nyarán koncerteztek Budapesten is, 2023 decemberében jelent meg utolsó, kétszámos kislemezük ’Death Cult’ címmel.
Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a januárban érkezett új fizikai formátum mellett. A borító gyönyörű, ahogy maga az egész kiadvány. A képen vad, mély vérpiros az uralkodó szín, melynek rajzolatai lángokra és virágokra emlékeztetnek, ezek ölelik körbe a középső 5 ágú motívumot. A dupla vinyl formátum 3 oldala tartalmaz zenét, a negyedik oldalon a lemezborítón látható motívum kapott helyet. A lemezek színesek, inzert nincs, helyette a szövegeket és egyéb információkat a gatefold borító belső oldalain kapjuk meg, igényes minőségben. A lemezeket védő és tartó tasakok feketék, és nem spórolták ki az antisztatikus belső borítást sem. Mivel volt még hely (egy komplett oldal) a második lemezen, igazán felkerülhetett volna rá az a plusz egy nóta, amit a japán kiadásra feltettek. Megérdemelte volna ezt az extrát ez a kiadás is. De fényes darabja így is egy Cult-gyűjteménynek!
Zenészek:
Ian Astbury – ének
Billy Duffy – gitár
Matt Sorum – dob, ütőhangszerek
Martyn LeNoble – basszusgitár
Chris Wyse – basszusgitár
War (The Process) / The Saint / Rise / Take The Power / Breathe / Nico / American Gothic / Ashes And Ghosts / Shape The Sky / Speed Of Light / True Believers / My Bridges Burn
a
Legutóbbi hozzászólások