Nem ismertem ezt a felvételt, mint sokaknak, nekem is a ‘Takáts Tamás Dirty Blues Band 2.’-vel indult a zenekar pályafutása, kicsit értetlenül is álltam annak idején a cím előtt. Sajnos nem voltam részese a korai koncerteknek, ahol az összeverődött baráti társaság blues sztenderdekkel szórakoztatta közönségét a Mogürt klubjában, majd az Eötvös Klubban. Takáts Tamás régi vágyát váltva valóra beült a dobok mögé, és onnan énekelt. Honnan is vehette az ötletet? Talán a Karthago Kocsándi Miklósától? Eddigre Takáts Tamás már túl volt a Karthagóval elért sikereken, learatta a Senator és az East énekesi babérjait, és valami másban, valami lazábban gondolkodott. Dobolni akart. És persze énekelni. Gál Gábor gitáros és Vasvári Béla basszusgitáros társaságában, és a bluesban találta meg azt, amit keresett, a klubbulik nyerseségét és közvetlenségét.
Ahogy az ilyen összeverődéseknél lenni szokott, először a klasszikusokon összecsiszolódtak, majd onnan fordultak rá a második lemezen már a saját dalokra, s jött a Zakatol a vonat, a Pocsolyába léptem, meg a többi, azóta már szintén klasszikussá vált saját dal. Azért még a második album végére is maradt két feldolgozás, amolyan átkötésként az elsőhöz. 1991-ben az Eötvös Klubot birtokba véve, az ottani hangosító berendezés és keverőpult segítségével, egy négysávos Unitra magnóval vették fel a koncertműsorukat, közönség nélkül, gyakorlatilag 30 évvel a covid előtt feltalálták a „raktárkoncertet”. Az akkori körülményeket sokkal részletesebben leírta Hegedűs István a bookletben, néhány korabeli promófotó és egyetlen koncertkép (valamennyi fekete-fehér) színesíti a kiadványt. De a lényeg maga a zene.
A Caledonia című (Caldoniából alakult át az évek során Louis Jordan 1945-ös szerzeményének címe, bár „hivatalosan” felesége, Fleecie Moore a szerző) gyors blueszal megalapozzák a hangulatot, sok fúvós (Kárpáti „Dodi” József trombitán, Makó László szaxofonon és Kuncsner Mónika harsonán) színesíti az előadást. Oláh Andor blues szájharmonika-játéka teszi autentikussá ezt a koszos bluesmuzsikát, ezt a szerepet a későbbi években Ferenczy György, majd maga Takáts Tamás veszi át. Második gitárosként beveszik Áll Zsoltot, és Papp Tamás is ott van, hogy a feszes ritmust biztosítsa, amikor Tamás nagyon belelovalja magát az éneklésbe.
Egymás után sorakoznak olyan Willie Dixon-klasszikusok, mint a Too Late, a Hoochie Coochie Man és az I Am Ready, Robert Johnson remekei, mint a Sweet Home Chicago a két gitáros párbajával, vagy a Dust My Broom, melyben a HBB 3:20-as blues gitárjátékának eredetijét fedezhetjük fel, és az AC/DC által is feldolgozott Baby Please Don’t Go Big Joe Williamstől. A Musselwhite Blues az amerikai bluesharmonikás-gitáros, Charles Musselwhite ihlette blues improvizáció, ki más vinné a prímet, mint a szájharmonikás és a gitáros.
A szintén Robert Johnsonnak tulajdonított Come On Baby Make Me Happy a maga remek basszusszólójával együtt is úgy tűnik nekem, mintha beletrollkodtak volna egy saját szerzeményt a klasszikusok közé, Johnson életművében nem ismerek ilyen számot, ugyanakkor Takáts Tamásból bármikor kinézek egy ilyen „gyere bébi, tégy boldoggá” típusú dalszöveget, a következő lemezen megjelent Pocsolyába léptemnél nem is kell tovább menni pajzán tartalomért.
Preston Foster két dalával, a lüktető Mojo Workinggal és az Oh Babe című lassú blueszal fejezik be a 42 és fél percesre sikeredett, igazi „bakelit hosszúságú” műsort, melynek oroszlánrészét Muddy Waters repertoárjából merítették.
Amit lehetett, a hangmérnökök kihoztak a felvételből, de az Unitra korlátait nem lehetett áttörni, olyan csak az amerikai krimikben van, hogy a párszáz pixeles képet tűélesre javítják a laborpatkányok, a hangnak is megvannak a maga törvényei. De a felvétel élvezhető, a hangulat átélhető, és az egykori kazettánál biztosan százszor jobb még CD-n is. Az LP pedig még erre is rá tud tenni egy lapáttal, ahogy TT barátom (nem Takáts Tamás, hanem Török Tamás) értékeléséből kiderül (én ugyanis már eladtam a bakelitjeimet és a lejátszómat is).
Aki jártas a régi hifi eszközökben, tudja, hogy az Unitra egy orsós magnó, amely a Thomson MB 945 típus licence alapján készült az előző században. Igazi szocialista termék. A nagylemez elején feltüntetett mondat (egy Unitra ZK-246 eszközzel történt a zene rögzítése) után kíváncsi voltam, hogy fog megszólalni ez a közel 35 éve, nem stúdiókörülmények közt rögzített felvétel. Az biztos, hogy nem audiofileknek készült, de ahogy a tű a fekete vinyl barázdáiba simult, meglepően kellemes, mély tónusú, mégis kerek hangzás sugárzott a hangszórókból. Alapvetően a mély frekvenciák kerültek előtérbe a lemez egészén, így a basszusgitár és a dob mély frekvenciái uralják mind az A, mind a B oldalt.
Igaz, ha egy jó minőségű fülhallgatóra váltom a hangfalakat, egy másik hangzásvilág köszön rám, amely jobban előtérbe hozza a felvétel hibáit, de semmiképpen nem jelenti azt, hogy a lemezre rögzített zene minősége hallgathatatlan lenne. Lehet, hogy mástól nehezebben fogadnám el ezt a koszos hangzást, de Takáts Tamástól és a Dirty Blues Bandtől a lemez kézhezvételét és meghallgatását követően igazából már nem is tudnám elképzelni másképp.
A nagylemez külső megjelenésében az egyszerűség dominál. Az egyszerű papírborítás 2 korabeli fényképpel a bandáról, a jó öreg, régi fekete vinyl lemez, fehér papír tokban, amit célszerű kicserélni azonnal egy antisztatikus lemeztartóra, hogy a lemez karcosodását megelőzzük. Inzert vagy bármi egyéb kiegészítő nem része a bakelit csomagnak. De különleges kiadvány, ez nem kérdés. Pont az egyszerűsége a különlegessége.
Összegzés:
Ez volt az azóta Takáts Tamás Blues Banddé szelidült Takáts Tamás Dirty Blues Band legkoszosabb bluesalbuma. 30 évvel a covid előtt feltalálták a „raktárkoncertet”, és a kortalan blues sztenderdek nézők nélküli élő előadását egy Unitra magnón rögzítették. Az akkoriban csak kazettán terjesztett anyag most először jelent meg CD-n és LP-n. Blues- és Takáts Tamás-rajongóknak kötelező kordokumentum.
Pontszám: 8
Megjelenés: 2025 (1991)
Kiadó: e-Music Records
Stílus: blues-rock
Származás: Magyarország
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: CD és LP
Zenészek:
Takáts Tamás – ének, dobok
Gál Gábor – gitár
Vasvári Béla – basszusgitár
Oláh Andor – szájharmonika
Kárpáti „Dodi” József – trombita
Kuncsner Mónika – harsona
Makó László – szaxofon
Áll Zsolt – gitár
Papp Tamás – dobok
Dalcímek:
01. Caledonia
02. Sweet Home Chicago
03. Too Late
04. Baby Please Don’t Go
05. Hoochie Coochie Man
06. I Am Ready
07. Dust My Broom
08. Come On Baby Make Me
09. Musselwhite Blues
10. Mojo Working
11. Oh Babe
Legutóbbi hozzászólások