Mark Slaughter keményen és kritikusan vetett számot azzal, ami szerinte a hard rock bandák mélyrepüléséhez vezetett a ’90-es években.
A Slaughter frontembere nemrég interjút adott az 80’s Metal Recycle Bin csatornának, ahol a múltidézés mellett szó esett arról is, mi vezethetett ahhoz, hogy a ’90-es években hirtelen kikerültek a hard rock- és hajmetálbandák a nagy csatornák műsorából.
Ezért sokan a mai napig a grunge stílus térhódítását okolják, de Mark Slaughter nagyon őszintén és önkritikusan árnyalta ezt a képet: „Ez a grunge dolog, azt hiszem, a természetes fejlődés egy következő állomása volt. Sokan persze a mai napig azt állítják, hogy a grunge ölte meg a klasszikus rockzenét. Nem egészen így van. A grunge előtt volt egy rakás banda, akikből aztán szépen kialakult egy ipar, ami a létrejötte után már magához fazonírozott minden újabb zenekart, így azok elveszítették az egyéniségüket. Arra gondolok, amikor például leszerződtettek egy csapatot, aztán máris a nyakukra ültették ugyanazt az írót, ugyanazt a producert, ugyanazt a fodrászt, satöbbi. És mire végeztek, már nem is az a banda volt, akiket leszerződtettek. Teljesen más szörnyet alkottak végül, és ez a szörny maga a zeneipar. Aztán úgy gondolom, egy rakás csapat egyszerűen elvesztette az irányt és már nem tudta tovább folytatni.”
Egészen konkrét példával is tudott szolgálni, ami érdekes betekintést nyújt abba, mekkora hatalma volt egy-két döntési pozícióban lévő vezetőnek: „A grunge szcénában mindenki azt hitte, hogy az ő stílusuk nyírt ki minket. Nem így volt. Az történt, hogy a világ legnagyobb »rádióadója«, az MTV vezetői székébe ültettek egy olyan vezetőt, aki azt nyilatkozta, hogy nem hajlandó se Mötley Crüe-t, se Slaughtert, se Poisont lejátszani. Szinte minden bandát megnevezett, akiknek abban az időben nagyon ment a szekere, és a következő héten máris lekerültünk a lejátszási listákról. Mindenki csak pislogott, hogy most mi történt? Nos, a zeneipar továbblépett. Így hát a kilencvenes évek közepén már úgy turnéztunk, hogy éppen csak üzemanyagra tellett. Kemény idők voltak. De a helyzet az, hogy számunkra a zene maga a művészet, maga az élet, így tehát folytattuk és mentünk tovább.”
Az elmondottakra rímel az a tény, hogy a Slaughter 1999 óta nem adott ki új anyagot, de szerencsére Mark szólóban már termékenyebb volt, 2017-ben jelentkezett legutóbb lemezzel, ’Halfway There’ címen.
Idézzük meg a ’90-es éveket a lemezen található Hey You-val!
Mivel mára a grunge is kinyiródottá nyilvánitódott, ennek már tényleg semmi értelme, de némi, nüansznyi, pöpp köze azé csak volt hozzá
Fából vaskarika ez az egész.Szerintem a grunge bandákban akkoriban egyedül annyi volt a közös akkoriban, hogy Seattle-ből indultak, és egymással haverkodtak.De én pl. egy AIC-t meg egy Nirvana-t nem tudnék egy kalap alá venni semmilyen tekintetben. Többen is lenyilatkozták, hogy ez a cimkézés a kiadóknak lett fontos, mert “grunge” alatt több lemezt tudtak eladni. És bizony a kiadók döntése volt az is, hogy lapátra tesznek addig jól menő vagy épp feltörekvő zenekarokat, hogy több pénzt invesztáljanak a “gringe” marketingbe. Erről viszont nem a zenészek, hanem a zeneipar moguljai tehetnek.
Ez volt az a stílus amit soha nem értettem meg mitől lett annyira népszerű,még úgy sem hogy pl az első Pearl Jam lemezt a Ten-t jónak tartom.
De mondjuk egy Nirvanát képtelen lennék fél percnél tovább hallgatni
Mint ahogy Elvist sem a Beatles rajongók, a Beatles-t a Stones-osok, a Stones-t a Purple, a Purple-t a Zepp, a Zeppet meg mondjuk a Skid Row-sok… stb stb…
Folyamatosan fejlődött, változott a rock, ami rendben is volt, de a grunge visszanyomta a rockot, (oda, ahová amúgy való volt), csak addigra már akkorává nőtte ki magát, hogy a visszafejlődés itt nem működött.
Nekem amúgy semmi bajom azzal ha jönnek az új stílusok, mert kellenek. A kilencvenes évek végi rap/metal ( vagy nu-metal, tök mindegy hogy hívjuk ) stílusból is van több lemez ami bejött.
Nyilván nem volt a szívem csücske az a stílus sem, de komolyan ezzel a grunge dologgal nem tudtam mit kezdeni. Ez csak szubjektív vélemény természetesen, nyilván több millióan szeretik a mai napig világszerte
Bizonyos szempontból hiányzik az a korszak, mert akkoriban még voltak térhódító stílusok amik ma már nincsenek.
(oda, ahová amúgy való volt), Ez szerintem némi magyarázatra szorul!
A 80-as évekig a rock, underground műfaj volt a maga Woodstock/hippi korszakával, (a Stones, de akár a Zepp se játszott hatalmas arénákban addig) bár tömegeket tudott már akkor is megmozgatni, de koránt sem akkorát, mint a 80-as évek aréna rockja. A 80-as években a stúdiók és az MTV végett kb az is rockot hallgatott, akinek egyébként köze nem volt a stilushoz (reklámok, filmzenék, kb mindenhol aréna rock szólt).
A grunge-nak a 80-as évek előtti szintre kellett volna visszatolnia.
Köszi a választ!
Nem értettem mire gondolsz. De van benne igazság.