Simone Simons és Arjen Lucassen együttműködésének kezdete 2008-ra nyúlik vissza, amikor is az énekesnő az Ayreon ’01011001’ lemezén kapott egy kisebb szerepet. Mindketten egy-egy jól felismerhető zenei világban dolgoznak: a klasszikus operaénekesnői hangon éneklő Simone az Epica élén, Arjen pedig az örökmozgó zeneszerző. Sokéves munkakapcsolatuk titokban szintet lépett, a legutóbbi Ayreon-koncert és az ebből készült film, a ’01011001 – Live Beneath The Waves’ munkálatai mellett készítették el az énekesnő első szólólemezét. A bejelentés első pillanatától kezdve kíváncsian vártam, hogy ebből a projektből mi lesz, mert emlékeimben ott él a 2015-ös The Gentle Storm Anneke van Giersbergennel, ami némileg csalódást okozott. Első gondolatom az volt, biztos valami ahhoz hasonlót kapunk, de ez az új anyag attól sokkal jobb és élvezhetőbb lett. Lucassen ez alkalommal a karcosabb, metálosabb zenei vonalát vette elő, amelyet a ‘Universal Migrator Part II’, a ’01011001’ és a ’The Source’ vonala fémjelez, de ehhez adjuk hozzá az Epica szimfonikus alapjait, a nagyszerű vokálokat és kórust. Kettejük zenei világa nemcsak a progresszív hatású szimfonikus metálban merül ki, de jött még hozzá egy kis Rammstein-féle indusztriális hatás és persze az elmaradhatatlan, szívhez szóló balladák.
A ’Vermillion’ nyitó tétele, az Aeterna tökéletesen megmutatja, hogy mivel is van dolgunk. Megkaptuk az említett Ayreon-lemezek karcosságát, sci-fi látványát és sokszínűségét, amihez társult az a bizonyos női hang, amely tökéletesen illik ehhez a zenéhez. Már az ismerkedési fázisban is lenyűgözött a lemez hangzása, még a harmadik kislemeznóta is tetszett, pedig az jól érezhetően más, modern és elektro hatásokkal bír, Alissa White-Gluz (Arch Enemy) pedig remek partnere lett Simonének. És persze a vizuális körítés, amit a hozzá készült klippel kapunk, az sem piskóta.
A kiadvány közepétől ismét visszatérünk a Lucassen-féle zúzós zenei világba, ezekben Simone mellett a kórus kap még szerepet, de ahogy az Epica lemezein is megszokhattuk, az extrém ének is belekerül a vokális eszköztárba. A The Core című tételben Mark Jansen engedte szabadjára hangszálait, az R.E.D. szintén ezt a világot képviseli. Résztvevők számában is ez utóbbi lett az egyik nagy durranása a lemeznek. Ennek ellenére ez a két nóta nehezebben fért be a komfortzónámba, nálam a klasszikus vonalas Dark Night Of The Soul, vagy épp a Vermillion Dreams jobban működött.
Összegzés:
Azt kell mondjam, Arjen Lucassen és Simone Simons megtalálta azt a közös nevezőt, amely a zeneszerzőnek Anneke van Giersbergennel és a The Gentle Storm projekttel nem annyira sikerült. A ’Vermillion’ egy változatos és kellemes album lett. Ezek a dalok akár színpadon is megállhatják a helyüket, kíváncsian várom, mi a holland páros terve, akiket innentől Simeonnak is hívhatunk.
Pontszám: 8
Megjelenés: 2024
Kiadó: Nuclear Blast Records
Stílus: szimfonikus metál
Származás: Hollandia
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: CD és vinyl
Zenészek:
Simone Simons – ének, vokál, dalszövegek
Arjen Lucassen – gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Rob van der Loo – basszusgitár, vokál
Koen Herfst – dob
Ben Mathot – hegedű
Jurriaan Westerveld – cselló
Mark Jansen – hörgések, vokál
Alissa White-Gluz – ének
Lori Linstruth – dalszövegek, vokál
John Jaycee Cuijpers – vokál, kórus
Coen Janssen – vokál
Isaac Delahaye – vokál
Ariën van Weesenbeek – vokál
Peter Kettenis – vokál
Monique Hooft – vokál
Joost van den Broek – vokál
Jasper Erkens – vokál
Johan van Stratum – vokál
Dalcímek:
01. Aeterna
02. In Love We Rust
03. Cradle To The Grave (feat. Alissa White-Gluz)
04. Fight Or Flight
05. The Weight Of My World
06. Vermillion Dreams
07. The Core
08. Dystopia
09. R.E.D.
10. Dark Night Of The Soul
Legutóbbi hozzászólások