Sárkányrepülőgép-szerencsétlenségben halt meg Lars Ratz

Az ezredforduló környékén alakult Metalium vezetője, basszusgitárosa és fő dalszerzője a zenekar felélesztésére, új lemezre készült, de hobbija közben érte a halál.

Lars „Ratz” Ranzenberger vasárnap reggel meghalt, miután ultrakönnyű motoros sárkányrepülőgépe lezuhant Mallorcán. A baleset az újságok szerint délelőtt 10 órakor történt a Palmából Manacor felé vezető út mellett, Vilafranca közelében, nem túl messze a hangártól, ahol Ratz a gépét tárolni szokta. A szerencsétlenségben azonnal meghalt, a repülőnek nem volt másik utasa. Az 53 éves, zenészből lett vállalkozó évek óta Mallorcán élt, az elmúlt években egy fény- és hangtechnikai céget vezetett, zenei fronton legutóbb a mallorcai Fyre együttes producere és basszusgitárosa volt. Nyugodjon békében!

Az 1998-ban Hamburgban alakult Metalium nyolc albumot adott ki, mielőtt 2011-ben feloszlott, de Ratz álítólag a karantén alatt Henning Basséval, a csapat énekesével tervezgette a banda felélesztését. Ezt igazolják Chris Caffery megrázó sorai is, aki a legelső Metalium-albumon játszott velük: „Az elmúlt egy évben számos felkérést kaptam olyan zenekaroktól, amelyekkel évek óta nem volt közös munkánk. Az egyik ilyen beszélgetést Henninggel és Lars Ratzcal folytattam egy új Metalium-lemez és egy fesztiválturné lehetőségéről. Tulajdonképpen ezt a reuniont szem előtt tartva kezdtem el dalokat írni. Megdöbbenve és szomorúan olvastam azt a nagyon szomorú hírt, miszerint Lars Ratz ma meghalt egy sárkányrepülőgép-balesetben. Az első Metalium-lemez hatalmas része volt zenei és személyes múltamnak. Bár a helyzet nem mindig volt tökéletes, Lars bízott bennem, és nagyon büszke volt, hogy ott tudhatott az első lemez résztvevői között és a zenekar legelső koncertjein. A ‘Millennium Metal’ klasszikus album volt elejétől végéig… Lars szeretett kockáztatni. Sok szempontból nagyon heavy metal életet élt. Imádott sárkányrepülővel repkedni, most néhány égi barátomat elviheti pár körre. Repülj az angyalokkal, barátom!
Ez a dal mindig is az egyik kedvencem volt arról a lemezről…”