Szaporodnak az egykori Pink Floyd-tag Roger Waters megnyilvánulásai körül a kérdőjelek, a sajtóban megjelent, vele foglalkozó cikkeknek sok esetben semmi közük a zenéhez.
Az áprilisban Budapesten koncertező Roger Waters a héten nem kis megütközést keltett, amikor az ENSZ-közgyűlésben – igaz, hogy videóbejátszásról – felszólalt Oroszország és Putyin mellett. Már korábban is hangsúlyozta Ukrajna-ellenes nézeteit a háború során, azonban ezzel a dobásával szintet lépett. Polly Samson – David Gilmour felesége, aki a Pink Floydnak is írt szövegeket a zenekar kései korszakában – néhány keresetlen mondatban küldte el Waterst melegebb éghajlatra az egyik közösségi platformon, melyre Gilmour rá is tromfolt, hogy a neje minden szava igaz.
Watersnek ez azonban nem volt elég: nemrégen kiderült, hogy titokban újra rögzítette a Floyd legismertebb albumát, a ’The Dark Side Of The Moon’-t, természetesen David Gilmourt és Nick Masont nem vonta be a felvételekbe. Ezzel még nem is lenne baj, de az ehhez kapcsolódó sajtónyilatkozatai újabb felhördülést okoztak. Szerinte egykori társai nem művészek, nem tudnak zenét szerezni: „Engedjük már el ezt a »mi« baromságot! Persze, egy zenekar voltunk, mindenki kivette a részét belőle, de én írtam az egész lemezt. Nick sosem tett úgy, mintha tudna komponálni, de Rick és David sem tudtak. Nincs, nem is volt mondanivalójuk, nem művészek! Egy darab ötletük nem volt soha, és ettől bekattantak.”
Valóban Waters írta az album teljes szövegét, ám a borító tanúsága szerint a 10 dalból 5-nek Gilmour, Rick Wright és Nick Mason a szerzője, 2 pedig Watersszel közös kompozíció.
A felvételek ugyan még nincsenek készen, de jólértesültek szerint az Us And Thembe került egy basszusszóló, az On The Runba egy prózai betét, a Money countryszerű hangszerelést kapott, a Breathe pedig akusztikus formában került rögzítésre. Az új ’The Dark Side Of The Moon’-nak eredetileg márciusban kellett volna kijönnie, ám jelen állás szerint a megjelenés eltolódott májusra.
Pink Floyd-dal kapcsolatban semmit sem értek. Nekem a legeslegnagyobb kedvencem a Final Cut lemezük. Lehet, hogy azért, mert ez volt az első tőlük, amit saját bakelitként őrizgethettem? Nem tudom. Ezen kívül persze szeretem még a Hold sötét oldalát és a Falat is, és itt vége is. Hiába kacérkodtam az Animals-szel, nem tudott magáévá tenni. Nem beszélve azokról a lemezekről, amik Waters nélkül készültek. Számomra mindig is csak hatalmas átvezetéseket tartalmazó művészieskedni próbáló semmitmondások voltak. De attól tartok, hogy ez azért volt, mert Waters pártján álltam, ezáltal sajnos befolyásoltság alatt.
Egymilliárd légy nem tévedhet! Ha a Waters nélküli lemezek Billboard slágerlistás helyeket értek el, abban kell lennie valaminek! Ráadásul, ha meghallgatom a Floyd éra utáni Waters saját lemezeit, akkor abban sem találok semmi vonzót. Most akkor mi van?
Lehet, hogy ők azok a művészek, akik egymás nélkül nem tudnak óriásit alkotni? Az egyik az elegy, a másik a szikra, és csak így tudnak nagyot durranni?