A Pink Floyd egykori szellemi vezére keserűen nyilatkozik kommunikációs csatornáin a legendás ’Animals’ album 2018-as remix kiadásának megtorpedózásáról, nem kíméli sem David Gilmourt, sem feleségét, Polly Samsont.

A YouTube-on egy alig kétperces videóposztban foglalta össze Roger Waters azt a nagyon olvasmányos, érdekességekkel teli hosszú közleményt az ’Animals’ album készítéséről és az újrakiadás körüli zűrről és még azon túl is, aminek a teljes verziója a videó alatt olvasható.

„Mivel Dave Gilmour letiltott a Facebook 27 millió követővel rendelkező Pink Floyd-oldaláról, a közleményemet itt teszem közzé.

Először is, üdvözlöm újra azokat, akik mindig is nyitott szemmel jártak, és remélhetőleg vannak olyan rajongók, akiknek a mondanivalómhoz való hozzáférését Gilmour ugyan megakadályozta, de megtalálják az utat ide, és felfedeznek egy kis igazságot. Ami ezt a bejegyzést előidézte, az az, hogy James Guthrie új sztereó és 5.1-es mixeket készített a Pink Floyd 1977-es ’Animals’ albumából. Ezek a mixek eddig kiadatlanul kallódtak, mert vita alakult ki néhány borítójegyzet miatt, amelyeket Mark Blake írt ehhez az új kiadáshoz, Gilmour megvétózta az album kiadását, hacsak ezeket a borítójegyzeteket nem távolítják el. Nem vitatja a Mark jegyzeteiben leírt történet valóságtartalmát, de azt akarja, hogy ez a történet maradjon titokban. Ez csak egy kis része a Gilmour-Samson-tábor folyamatos kampányának, amely arra irányul, hogy Dave-nek több dicsőséget tulajdonítsanak a Pink Floydban 1967-1985 között végzett munkájáért, mint amennyi jár neki. Igen, ő egy nagyon jó gitáros és énekes volt, és az is marad, de az elmúlt 35 évben egy csomó hatalmas disznóságot mesélt arról, hogy ki mit csinált a Pink Floydban, amikor még én voltam a főnök. Rengeteg a »mi ezt csináltuk« és »mi azt csináltuk«, meg »én ezt csináltam« és »én azt csináltam«. Szóval két dologról essen szó:

(1). Egyetértek az új ’Animals’-remix kiadásával, és az eltávolított borítójegyzetek tartalmával is. Egyébként szép munka, James Guthrie, és bocsánat, Mark Blake! A borítójegyzetek végleges változatát én, Nick Mason és Dave Gilmour ellenőriztük és tényszerűen helyesnek találtuk. Itt van az egész, élvezzétek, nincs benne semmi vitatott, csak tények!

»Annak ellenére, hogy a Pink Floyd ’Animals’ című albumát 1976 hosszú nyári kánikulájában vettük fel Londonban, a lemez sötét hangulatú album maradt. A kapitalizmus és a kapzsiság kritikája megragadta a Nagy-Britanniában uralkodó hangulatot, az ipar viszálykodásait, a gazdasági zűrzavart, az észak-írországi zűröket és a Notting Hill-i faji zavargásokat. Az album 1977. január 23-án jelent meg, de a Pink Floyd tizedik stúdióalbumának gyökerei az évtized korábbi szakaszába nyúlnak vissza. Az 1973-as ’The Dark Side Of The Moon’ sikere után a Pink Floyd a következő lépésén töprengett. Egy két-három hetes jam session során 1974 elején a zenekar három új szerzemény ötletén dolgozott. Ezekből a sessionökből született meg a Shine On You Crazy Diamond (szenvedélyes tisztelgés Syd Barrett előtt Roger Waters szövegével, bocsánat, ezt hozzá kellett tennem), amely a Floyd következő albumának, a ’Wish You Were Here’-nek a középpontjába került, valamint a Raving And Drooling (Roger Waters szerzeménye) és a You Gotta Be Crazy, amelyet Waters és David Gilmour írt.

A Raving And Drooling erőszakos viselkedészavarról szólt, míg a You Gotta Be Crazy egy lelketlen üzletember történetét mesélte el, aki csalással kapaszkodott fel a csúcsra. Mindkettőt a Floyd 1974-es téli turnéján adták elő először élőben. Mindkettőt fontolóra vették a Wish You Were Here albumnál, de Roger ragaszkodott hozzá, hogy egyik dal sem releváns a koncepció szempontjából, a Wish You Were Here lényegében valakinek a hiányáról szól, és mivel egyik dal sem illeszkedik a lemez átfogó témájáról alkotott elképzelésébe, egyik dal sem került bele, amellyel a zenekar végül egyetértett. Tekerjünk két évet előre, és Rogernek volt egy ötlete a következő Pink Floyd-albumhoz. George Orwell ’Állatfarm’ című allegorikus történetéből merített, amelyben a disznókat és más háziállatokat emberként ábrázolták. Waters az emberi fajt három alfajként ábrázolja, amelyek egy erőszakos, ördögi körforgásban rekedtek: a birkák a despotikus disznókat és a tekintélyelvű kutyákat szolgálják, a You Gotta Be Crazy és a Raving And Drooling tökéletesen illeszkedett az új koncepcióhoz. Egy évvel korábban a banda megvásárolt egy használaton kívüli templomépületet az Islingtonban található Britannia Row-ban, amelyet stúdióvá és raktárrá alakítottak át. Ezt megelőzően a Pink Floyd minden egyes stúdiókiadványát részben vagy egészben az Abbey Road stúdióban vették fel. A Pink Floyd új hangmérnököt is talált Brian Humphries személyében, aki a Pye stúdió mérnöke volt, a Barbet Schroeder által rendezett ’More’ című film zenéjének felvétele során találkoztak először. Brian volt a ’Wish You Were Here’ hangmérnöke az Abbey Roadon, és segített nekik a turnékon is, így nagyon jól megismerték őt. A saját stúdió használata jelentős változást jelentett a munkamódszereikben, ingadozó volt a teljesítmény és gyermekbetegségek is előfordultak, de a szabadság érzése nagyszerű volt.

Érdemes volt Roger megérzéseire hallgatni az új dalokkal kapcsolatban, az agresszív zenei élek távol álltak a ’Wish You Were Here’ telt hangzásvilágától, ez egy időszerű irányváltás volt. A Britannia Row-n átnevezte a Raving And Droolingot Sheepre és a Gotta Be Crazyt Dogsra. A narratívát két új Waters-dal egészítette ki, a Pigs (Three Different Ones) és a Pigs On The Wing.

A Pigs (Three Different Ones) című dalszövegben Mary Whitehouse-ra, a National Viewers And Listeners Association vezetőjére utalnak, ő volt a brit televízióban megjelenő szex és erőszak nyílt kritikusa, és Roger haragjának aktuális célpontja. A téma komor volt, de Nick Mason könnyedebb pillanatokat idézett fel a dalok speciális effektekkel és baromfiudvari zajokkal való szinkronizálása közben, a Sheep pedig helyet adott a 23. zsoltár Roger-féle fekete humoros változatának. A zene és az előadás tükrözte a dalszövegek intenzitását, Richard Wright hátborzongató szintetizátorhangjai és Hammond-orgonája csak fokozta a nyugtalanságot. David Gilmour Rogerrel közös éneke a Dogsban és gitárjátéka a teljes album során markáns ellenpontot képezett Roger brutális szövegeivel szemben, melyek ellenére az ’Animals’ optimista hangvétellel kezdődött és fejeződött be, a Pigs On The Wing két részre osztott versszakai keretezték be az albumot. Roger szövege és énekes előadása, az akusztikus intro és outro reményt sugallt az emberiség számára. A Pink Floyd repülő disznójának az ötlete is Rogeré volt, már a következő turnéra megrendelte a megépítését színpadi eszközként. Storm Thorgerson és Aubrey Powell a Hipgnosis tervezőcégtől több tervet is készítettek az ’Animals’ borítójához, és bemutatták azokat a zenekarnak, de egyiküknek sem tetszettek, és amikor Roger hozzátette rosszallását, valaki azt mondta, hogy akkor miért nem talál ki ő valami jobbat. Így is tett, a dél-londoni háza és a Britannia Row közötti úton rendszeresen elhaladt a Battersea Power Station mellett, lenyűgözte az impozáns téglaépület és a négyes szám varázsa. Négy tag a bandában, négy fallikus kémény az erőműben, és ha az egészet fejjel lefelé fordították, akkor egy négylábú asztalra hasonlított. Folytatta az ötletét, készíttetett egy makettet és egy kis méretarányú modellt a későbbi teljes méretű felfújható disznóról, ezután lefényképezte a Battersea Power Stationt, és elkészítette a lemezborító fotótervét. A zenekar minden tagja imádta, Storm és Po, akik az összes korábbi Pink Floyd-album borítóját tervezték, örömmel felajánlották, hogy fotósokat keresnek a munkához és ezt meg is tették. A fotózás első napján viszont a disznót nem tudták felfújni, a második napon meg elszabadult és eltűnt a gyönyörű, borongós égbolton, ami miatt kétségbeesetten hívták a rendőrséget, és leállították a Heathrow összes járatát, a disznó végül egy kenti farmer rétjén zuhant le.

A következő napon a fotózás zökkenőmentesen zajlott, nagyszerű felvételek készültek, de nem volt borús az égbolt, így Storm és Po a harmadik napi disznót a második napi égboltba montírozta be, bingó! A többi már történelem, az ’Animals’ nagy siker lett, az Egyesült Királyságban a 2., az USA-ban pedig a 3. helyig jutott a listákon. A Pink Floyd disznója, Algie 1977-ben, az ’In The Flesh’ turnén debütált élőben. Az amerikai stadionkoncerteken csatlakozott hozzá Waters egy másik ötlete, egy felfújható ideális család, amely egy anyából, egy apából és 2,5 gyermekből állt, körülvéve a fogyasztói életmód zsákmányaival: felfújható Cadillackel, nagyképernyős tévével és hűtőszekrénnyel, Roger Electric Theatre-nek nevezte el ezt a díszletet. Az album és a turné egyaránt jelezte az utat a Pink Floyd következő kiadványa, a ’The Wall’ és Roger egyre ambiciózusabb elképzelései felé mind a zene, mind a narratívák, mind a politizálás, mind a színpadi show tekintetében, de az ’Animals’-on feltárt témái és ötletei megmaradtak. Több mint 40 év elteltével az albumot újrakeverték sztereóban és 5.1-ben, ilyen zűrös időkben és ilyen bizonytalan világban az ’Animals’ ma is ugyanolyan időszerű és releváns, mint valaha.

Mark Blake«

Köszi Mark, bocsánat a cenzúráért.

(2). Éppen az emlékirataim írása közepén tartok, és elkerülhetetlen, hogy ne legyen néhány utalás a fentiekre. Akinek gyenge a szíve, annak azt javaslom, hogy üljön le, de aki szeret egy jót nevetni, dőljön hátra és kurvára hahotázzon, én is csatlakozom hozzá!

A disznóságokkal kapcsolatban az elején azt mondtam, hogy rengeteg a »mi ezt csináltuk«, a »mi azt csináltuk«, az »én ezt csináltam« és az »én azt csináltam«, ugye? Íme egy rövid részlet az emlékirataimból:

»A véletlen úgy hozta, hogy egy kicsit kutakodtam egy újságkivágásokból álló könyvben, és rábukkantam egy interjúra, amelyet David Fricke, a Rolling Stone Magazine munkatársa készített DG-vel egy New York-i hotelszobában 1982-ben, DG a pénztárgépről beszélt a Money 7/8-os ritmusának meghatározásával kapcsolatban. Az interjú a Musician Magazine-ban jelent meg, tehát DG már akkoriban elszórta a hamis narratíva magvait, szó szerint idézem a cikknek ezt a részét:

• David Fricke – A ‘Money’ hangeffektjeit végtelenített magnószalagra vettétek fel?
• David Gilmour – Próbáltuk utánozni a pénztárgép hangjának a kattanás-csattanás-csusszanás-hangját úgy, hogy megjelöltük a szalagot a megfelelő hosszúságú ütemnél és ezeket a darabokat vágtuk szét és ragasztottuk össze, rengeteg hibás próbálkozásunk volt, mire elkezdett jól szólni. A hibás részeket kicseréltük egy másikkal, de néha fordítva sikerült, mert a szalag az átlós vágás miatt, ha megfordítod, akkor is pont ugyanúgy néz ki. Visszahallgattuk, és kattanás-csattanás-csusszanás helyett valami egész más lett, de remekül szólt, úgyhogy meghagytuk.

Nos, azért hangzik halandzsának mindaz, amit DG itt David Fricke-nek mond, mert kib.szott halandzsa, kurvára fogalma sincs, hogy miről beszél. Hogy miért? Mert hacsak nem bújt el a kib.szott szék alá, DG nem volt ott, amikor azt az SFX loopszalagot csináltam a Money-hoz a stúdióban, amit a feleségemmel, Judyval osztottam meg a kertünk végében, a New North Road 187-ben, Islingtonban, a North Pole Pub szomszédságában, ahol dartsozni szoktam!«

A teljes történet, hogy mi történt valójában, majd az emlékirataimban olvasható! Remélem, hogy ettől kedvet kaptok hozzá, ahogy David és Polly is!
Szeretettel:
Roger”