Bár koncertkiadványok, szerkeszett albumok megjelentek Rick Wakeman neve alatt az elmúlt években, stúdióalbummal utoljára 2020-ban, a pandémia idején jelentkezett. A ’The Red Planet’ veretes instrumentális progresszív rockzenét tartalmazott, csodás módon idézte meg a műfaj csúcséveit.

Nos, a Maestro legújabb műve stílusban igencsak eltér a progresszív rock műfajától, melyben Wakeman az egyik legnagyobb név. Az ’A Gallery Of The Imagination’ nem instrumentális zene, bár nem mondanám vokálcentrikusnak sem, de jelentős szerepet játszik az ének. Hayley Sanderson énekesnő nem először dolgozik együtt a billentyűs varázslóval, hiszen a ’Journey To The Centre Of The Earth’ és a ’The Myths And Legends Of King Arthur And The Knights Of The Round Table’ albumok újravett változatain is hallhatjuk hangját.

Ezúttal nem az űrben, egy másik világban kalandozunk, a hallgatóság visszatér a földre, egy múzeumba, egy galériába, ahol nagyon is földi dolgok fogadnak minket, ám ezek a „kiállítási tárgyak” igencsak gondolkodásra késztetnek.

A cím is sugallja a zene sokféleségét, színes kavalkádját, ám adjuk át Ricknek a szót, ő mit gondol új albumáról: „Az egyik nagy szerelmem a múzeumok látogatása, ahol a művészet különböző ágait láthatom, így arra gondoltam, miért ne lehetne összehozni egy zenei galériát, mondjuk a Képzelet Galériáját. Az emberek megfesthetik saját képzeletbeli festményeiket az albumon hallható különböző stílusú, hangulatú zenékre. Változatos album született és kiválóan működik az egész, mert a koncepció mindent egyben tart.”

Tökéletes leírása az albumnak, sokféle stílust felvonultat, és bár a klasszikus intró tipikusan úgy hangzik, mint egy progresszív rock anyag bevezetője, mégis könnyedén, poposan folytatódik, persze Wakeman könnyed játéka korántsem hangzik megalkuvásnak, mégsem egészen az, amit várunk tőle. A vokális darabok sem a zenei nehézfegyverzet vonásait hozzák, hanem szép, fülbemászó dallamokat hallunk, elsősorban klasszikus zenei alapokra téve, ahol a zongora az elsődleges hangszer. A könnyedség jellemző itt is, ám mindez olyan fantáziadúsan, igényesen megkomponálva, hogy tényleg nem tudunk mást mondani, hogy erre csak ő képes. Időnként közbeékelődik egy klasszikus zongorafutam, ám ez is annyira jellemző az alkotóra. Persze akadnak váratlan zenei megoldások is, ilyen például a Cuban Carnival, melyben – ahogy a cím is mondja – tipikus karibi bulizenét hallunk. Sétálunk egyik műfaj kiállítóterméből a másikba, közben gyűjtjük a különböző élményeket, melyek gyorsan gyülekeznek hallójáratainkban.

Mint a ’The Red Planet’ esetén, most is a The English Rock Ensemble segít Rick Wakemannek a felvételeken, és ők is kiválóan vizsgáztak, hozták a maximumot egy teljesen más stílusú zenei anyag esetén is. Egy művész nagysága ott kezdődik, ha több területen is bizonyítja tehetségét, Rick Wakemam új alkotása tipikus példa erre. Ez az album azt is megmutatja, nem kell alább adni a zenei igényeket, ha könnyedebb hangvételű zenét alkotunk.

Összegzés:

Ha nagyon elengedem magam, még rockzenének sem mondanám ezt a lemezt, a műfaja egyszerűen ZENE. Amellett, hogy könnyen befogadható, olyan elképesztő zenei igényességről árulkodik, hogy arra csak egy zseni képes. Bár a ’The Red Planet’ a progresszív rock jegyében fogant, ezt a lemezt jobbnak tartom ötletessége, merészsége miatt.

Pontszám: 9

Megjelenés: 2023
Kiadó:
Madfish
Stílus:
rock
Származás:
Nagy-Britannia

Az album CD, CD + DVD, 2 LP és 2 LP + CD + DVD deluxe edition formátumban is kapható a hazai forgalmazóknál.

Zenészek:

Rick Wakeman – billentyűsök
Hayley Sanderson – ének
Lee Pomeroy – basszusgitár
Dave Colquhoun – gitár
Ash Soan – dob

Dalcímek:

01. Hidden Depths
02. The Man In The Moon
03. A Mirage In The Clouds
04. The Creek
05. My Moonlight Dream
06. Only When I Cry
07. Cuban Carnival
08. Just A Memory
09. The Dinner Party
10. A Day Spent On The Pier
11. The Visitation
12. The Eyes Of A Child

Megosztás