Idén lesz 50 éve, hogy a Genesis kiadta utolsó albumát Peter Gabriel énekével, a mára kultikus státuszba emelkedett koncepciózus művet, a ’The Lamb Lies Down On Broadway’-t. A következő évtizedekben – a filmzenei kiadványokat is beleszámítva – 15 lemezt adott ki a művész. Nagyon sokáig készült ez az alkotás, hiszen vannak olyan részek, melyeket már 1995-ben rögzített. Sokáig érlelte a dalokat, de megérte a várakozás.
Már az első meghallgatáskor nyilvánvaló volt, hogy Gabriel ezúttal sem akart visszatérni a Genesis veretes progresszív rockjához, a zene stílusa – az énekdallamok mindenképpen – inkább a nyolcvanas évek nagy sikerkorszakát, a hatalmas közönségsikert hozó ’So’ album világát hozza, azonban én a szerzeményeket összetettebbnek, komolyabbnak hallom. Tipikusan ilyen a Road To Joy és az Olive Tree felszabadult, boldog zenéje, amely engem részben Paul Simon akkori ’Graceland’ albumának hangulatára is emlékeztet. Persze hallunk másfajta kompozíciókat is: a So Much egy remek lírai ballada Gabriel emocionális énekével. Szimfonikus megoldások is felcsendülnek, mint például a Playing For Time-ban és a filmzenére emlékeztető Four Kinds Of Horsesban.

Modern zene, sokféle billentyűs hangszer hallható, effektekkel teletűzdeltek a szerzemények, a dobot több esetben mellőzi, helyette hangminták kattognak, egyes helyeken mindezekre rájön a szimfonikus hangszerelés. Mégse gondoljuk azt, hogy valamiféle lelketlen gépies anyag készült. Egyszerűen arról van szó, hogy a jelenkor technikai feltételeit 100 százalékban kihasználták. És itt a kulcsszó, a technikát csak használták, az alkotási folyamat szolgálatába állították, egy nagyon fontos emberi tényező, a kreativitás került előtérbe. Gabriel totálisan szabadjára engedte a fantáziáját, mindent kihozott a lemezstúdió adta lehetőségekből.
Számos zenész közreműködik a dalokban, azonban említsünk meg öt olyan nevet, akikkel korábban is együtt dolgozott Gabriel, akik formálták zenéjét. Tony Levinnel már szólópályája kezdetén összejött, együttműködésük a basszusgitárossal azóta is töretlen. Steve Gadd-del az ezredforduló óta kollaborálnak, a dobzseni ezúttal nem üti a hangszert, hanem ütőseffekttel járul hozzá a produkcióhoz az utolsó dalban. Manu Katché viszont valóban dobol – igaz, hogy nem minden szerzeményben –, vele a ’So’ óta tart az együttműködés. Brian Eno, az ambient zene egyik atyja már 1974-ben, a Genesis ’The Lamb…’ lemezén is játszott, most újra egymásra találtak, és David Rhodes gitárossal is a harmadik szólóalbum óta dolgoznak együtt, bár itt a gitárt keveset halljuk.

A szövegek üzenete most sem elhanyagolható, a sorokban megjelenik a világunk, a nem látható kozmosz, az univerzum, és mindig visszaköszön az a gondolat, hogy az ember csak egy kis porszem. „Csak a mindenség része vagyok” – szögezi le Gabriel a címadó szerzeményben. A Four Kinds Of Horsesról elsőre az apokalipszis négy lovasa ugrik be, hiszen maguk a lovasok szerepelnek a sorokban, ám itt egy békésebb, talán vágyottabb, hittel teli világról szól az üzenet. A megszólalásban teljességgel az elektronikára hagyatkozó Love Can Heal már a címében is békét sugall, végül a beszédes című Live And Let Live-ben elhangzik a végső gondolat egy 73 éves bölcs művésztől: „Amit teszünk, akik vagyunk, a dolgok aszerint alakulnak – majd így folytatja, – Rakd le a terhed, rakd le a fegyvert!”
Gabriel azonban nem elégedett meg a lemez egyféle hangzásával, az anyag elkészült „bright” és „dark” mixben is. Nekem a második megszólalás jobban tetszik, sokkal teltebb, jobban betölti a teret, a dalok a sötét megszólalással nyerik el igazi formájukat. A világos megszólalás az én hallójárataimnak vékony, kicsit tompább.

Összegzés:

„Ezen az albumon a művészetet és a zenét akartam egymáshoz kapcsolni” – írja a fülszövegben Peter Gabriel. És valóban, olyan szinten fűzte egymásba a dallamokat, építette fel a hangszerelést és énekelt rá jellemző költői szövegeket a zenei alapokra, hogy azt tényleg csak a művészet mértékegységével lehet értékelni. Elképesztően gazdagon hangszerelt lemez. Nem popzene, nem rockzene, ilyet csak Peter Gabriel tud. Utánozni ne is próbálja senki, úgysem fog menni!

Pontszám: 9

Megjelenés: 2023
Kiadó: Real World Records
Stílus: art rock
Származás: Anglia

Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: 2 CD, 2 CD + Blu-ray, 2 LP/bright-side mix, 2 LP/dark-side mix

Zenészek:

Peter Gabriel – ének, vokál, billentyűs és ütőhangszerek, charango

David Rhodes – gitárok, vokál
Tony Levin – basszusgitár
Manu Katché – dobok
Ged Lynch – ütőhangszerek
Tom Cawley – zongora
Evan Smith – szaxofon
Josh Shpak – trombita
Melanie Gabriel – vokál
Ríoghnach Connolly – vokál
Jennie Abrahamson – vokál
Linnea Olsson – cselló
Angie Pollock – szintetizátor
Brian Eno – szintetizátor, ütőhangszerek, gitár, ukulele
Oli Jacobs – szintetizátor, zongora, tamburin
Don-E – bass synth
Katie May – gitárok, ütőhangszerek, szintetizátor
Richard Evans – furulya, mandolin
Hans-Martin Buff – ütőhangszerek, szintetizátor
Ron Aslan – szintetizátor
Oli Middleton – ütőhangszerek
Paolo Fresu – trombita
Steve Gadd – brush loop

Dalcímek:

01. Panopticom
02. The Court
03. Playing For Time
04. i/o
05. Four Kinds Of Horses
06. Road To Joy
07. So Much
08. Olive Tree
09. Love Can Heal
10. This Is Home
11. And Still
12. Live And Let Live