Nightwish: Human. :II: Nature.

Azt hiszem, el kell engednem a Nightwisht. Ez már nem az én zeném. Hogy kié? Talán a fiatal generációé, akik már a Disney-féle Star Warson nőttek fel, kézírás helyett a klaviatúra használatát tanulják és ahelyett, hogy elolvasnának egy könyvet, inkább megnézik a filmadaptációt, vagy ha az nincs, meghallgatják hangoskönyv-verzióban. Mert milyen ma egy Nightwish-koncert? Színes, szélesvásznú vetítés a faltól falig falon, az előtérben pár apró emberrel, akik (jórészt) élőben játsszák a filmzenét. Ahogy mondtam: mint a Disney Star Wars. A CGI látványelemek, a 3D vetítés elvarázsolja a nézőket, és közben elsikkad, hogy a történet vékony, semmitmondó, sokszor önismétlő.

Mikor megtudtam, hogy duplalemezes kiadvány lesz, valami olyasmit vártam, mint a ‘The Book Of Souls’ volt az Iron Maidentől. Egy kétlemeznyi zúzást reméltem, erre az első lemez langyi, a második meg altató. Jobban hasonlít a 79 perces ‘Endless Forms Most Beautiful’-ra, kivéve, hogy abban még volt metal. Ahogy nőtt Tuomas egója lemezről lemezre, úgy lettek egyre hosszabbak a Nightwish anyagok és fogyott egyre a metal a zenéjéből. Csak figyeld! ‘Angels Fall First’ 51:45, ‘Oceanborn’ 53:15, ‘Wishmaster’ 56:44, ‘Century Child’ 50:17 – de azelőtt 3 számot elsütött 15 percben az ‘Over The Hills And Far Away’ EP-n –, ‘Once’ 60:00, ‘Dark Passion Play’ 75:47, ‘Imaginaerum’ 74:56, ‘Endless Forms Most Beautiful’ 78:58 és most itt a ’ Human. :II: Nature.’ 81:42 hosszúságban. Egy lemezre is ráfért volna, ha csak a Music teljesen fölösleges, látvány nélkül értelmezhetetlen 2 perces intróját elhagyja. Vagy egy picit rövidebbre veszi a 31 perces utolsó művet.

Floor Jansen énekesnő teljesítményét az elődjénél sokkal jobban kihasználja ez a muzsika, csak éppen nem a metalos erényeit csillogtatja meg, hanem a technikai tudását, néha tarjai teljesítményeket nyújt, máskor Adele-szerű zsenialitásokat hallunk tőle, épp csak a metalénekesnő tűnt el a porondról. Mert ide az már fölösleges! Sosem tartottam sokra Emppu Vuorinen gitárosi teljesítményét, tudomásul vettem, hogy Tuomas „legjobb barátja”, ezért biztos helye van a zenekarban. De azért mindig is hiányoltam egy igazi gitárost mellőle. Aki nemcsak riffelni tud széles terpeszben, de egy tisztességes gitárszólót is meg tud írni és el tud játszani, ha kell. Nos, új gitárost most sem kaptunk, viszont Empput legalább jó hátra keverték. Ettől viszont a maradék keménysége is elszállt ennek a lemeznek. Tuomas uralja a zenét, pátoszos, nagyzenekari megoldásokkal operálva kendőzi el a dalok alapvető ötlettelenségét. Tessék csak meghallgatni a How’s The Heart és a Nemo akusztikus verzióját egymás után! Utóbbi magasan veri az új nótát. Énekelhető, megjegyezhető, igazi, nagybetűs DAL.

A Harvestben Troy Donockley duettet is énekel Floorral. Nos, a nyers Hietala-féle éneknek ez is pont az ellentéte: lágy, bársonyos férfihang, a kelta népdalra emlékeztető dallamot szépen elénekli, de nem marad nyoma az emberben. Egyébként ő az egyetlen, akit hagy Tuomas hangszeresen is kibontakozni, „síppal, dobbal, nádihegedűvel”, illetve inkább ír dudával, furulyával, akusztikus gitárral, buzukival, bodhrannal és aerophone-nal. Csupa metalos hangszer, igaz? Az már csak hab a tortán, hogy a dal nyitó dobképlete rendesen I Will Rememberre hajaz a Totótól, a refrénje meg engem nagyon emlékeztet Maggie Reilly Wait című slágerére.

A legemlékezetesebb dalok a Noise, melyben még megvan a régi Nightwish szikrája, a Tribal, melyben a ritmusszekció is kitesz magáért, és a Shoemaker, melyben Floor egyszerre iskolázza le az Anette által énekelt – hatalmas hangugrásokkal teli – Amaranthet és a Tarja által feldolgozott The Phantom Of The Opera szopránját, és a kettő közötti átmenetként még egy Dead Boy’s Poemet idéző hidegrázós próza is van. (Csak ezt Shakespeare írta.) A leggyengébb pedig az All The Works Of Nature Which Adorn The World, amely épp olyan hosszú, mint a címe. Ezt nem lett volna szabad Nightwish néven kiadni. Ez egy 31 perces filmzene, minimális zenekari közreműködéssel, ellenben szimfonikusokkal és élő kórusssal alaposan megtámogatva. Én már a 24 perces The Greatest Show On Eartht is untam, a koncertnek is mélypontja volt, csupán a háttérvetítés kötötte le valamennyire a figyelmemet. Bazsa írta róla 5 évvel ezelőtt, hogy „a metalos részek között kiváló ötleteket találunk, de emellett tele vannak indokolatlan, céltalan, kidolgozatlan momentumokkal, az ideális sokszorosára nyújtott nettó szimfonikus betétekben pedig nincsenek felidézhető, emlékezetes megoldások/motívumok, nem futnak ki sehová, és nem igazán érezni, hogy az időhúzáson kívül volna különösebb funkciójuk.” Nos, ez az új kompozíció még hosszabb, még unalmasabb. Filmzene, mondják. Nos, számomra csak egy vége-főcím alatti aláfestő zenének menne el, de annak meg túl hosszú. Még egy Star Wars-filmnek sincs 31 perces stáblistája!

Ha Bigfoot azt mondta, hogy Biff papa lemeze nagyon vérszegény lett, akkor a Nightwisht már a vámpírok szárazra szipolyozták! A második lemezt meg inkább Tuomas szólólemezként kellett volna kiadni, csak akkor meg nem vette volna senki! A ’Scrooge’-t is leárazták már a végén, mert a kutyának se kellett. Vagy akkor írták volna rá, hogy a Nightwish ‘Human’ című lemezéhez bónuszként Tuomas filmzenéjét adjuk. Mint amikor a Tátrai Band ‘Mexicano’ lemezéhez hozzácsomagolták Tátrai – Pálvölgyi ‘Csillagszél’ című instrumentálisát.

Ja, az egyetlen pozitívum a Nightwishben, hogy pdf-ben mellékeltek egy 48 oldalas digitális bookletet hozzá. Ezt várnám minden kiadótól és minden lemeztől, de a legtöbben nem fektetnek ebbe energiát.

És még egy gondolat: esküszöm, nem akartam megírni ezt a kritikát. De látva a más hazai és külföldi oldalakon áradozó írásokat, a röpködő 8-9 pontokat, és olvasva az ennek többnyire ellentmondó olvasói véleményeket, úgy döntöttem, valakinek ki kell mondania, hogy a király meztelen! Ettől persze sokan szerethetik még így is, de ez már nem igazán áll jól a Nightwishnek. Mint ahogy a Judas Priest ‘Nostradamus’ lemeze is bebizonyította, hogy Halfordéknak nem kellene a konceptalbumot erőltetni. Ettől még sokan mondják, hogy nagyon jó lemez az, de kérdem én: ha nem lett volna előtte a most negyven éves ‘British Steel’ vagy a 30 éve készült ‘Painkiller’, akkor hányan hallgatnák saját jogán a ‘Nostradamus’-t?

Összegzés:

Ezt a lemezt nem lett volna szabad kiadni! Játssza a Nightwish bátran az eddigi besztofját, a Foreigner is egész jól elvan 11 éve új lemez nélkül! De ez nemcsak önmagukhoz, a szcéna többi zenekarához képest is méltatlanul gyenge lett. Tony Kakko után most már Tuomas Holopainen is véglegesen eltévedt a szirupos filmzenemetal erdejében.