Nad Sylvan neve sokak számára csak onnan ismerős, hogy 2012 óta ő énekel Steve Hackett mellett. A progresszív szcénában azonban Roine Stoltnak köszönhetően szerzett hírnevet. Az Agents of Mercyvel elért sikereknek köszönhetően figyelt fel rá a Genesis legendája és így kapott önálló lemezszerződést jelenlegi kiadójától, az Inside Out Musictól is. A német kiadó gondozásában már hatodik nagylemeze jelent meg, ezen az albumon William Butler Yeats verseit zenésítette meg az énekes és partnere, Andrew Laitres.

Nem szokás rögtön a bónuszdalokra rátérni már az elején, de a ’Spiritus Mundi’ mégis a You’ve Got To Find A Wayjel kezdődik. Bár itt még nem az említett angol poéta versei szólalnak meg, ez a dal kapocsként szolgál a 2015-től 2019-ig megjelent vámpírtrilógia és az új lemez között. Itt most a zenei stílus, az akusztikusgitár-központú, egyszerű dalszerkezet az, amire figyelemmel kell legyünk, hiszen ez fog dominálni az friss dalokban is. A gitár mellett persze még hallhatunk billentyűs hangszereket, dobot, basszusgitárt és ütőhangszereket is. Sylvan és Laitres kettőse játszik a felvételen hallható hangszerek többségén, de néhány vendégszereplő – Tony Levin (basszusgitár), Steve Hackett (12 húros akusztikus gitár), Neail Whitford (gitár, slide gitár), Steve Piggot (elektromos gitár), Kiwi Te Kanna (fuvola, oboa) és a The Flower Kings jelenlegi tagjai közül Jonas Reingold (basszusgitár) és Mirkko De Maio (dob) – játéka is feldobja a végeredményt. Az ő jelenlétük teljesen belesimul a zenei szövetbe, melyből tudatosan az ének és a Nobel-díjas költő verseinek szövege lett kiemelve. A nyitó The Second Coming és a Sailing To Byzantium a teljes felállásra írt művek, ezért a beígért akusztikus hangulatot csak a Cap And Bells hozza meg. Ebben a stílusban folytatódik aztán a The Realists is, ahol a szerzőtárs is énekelhet Sylvan mellett. A lemez közepéhez érve hallhatjuk a legjobban sikerült műveket, ezek a The Stolen Child és a The Hawk. Kíváncsiságom hajtott, hogy magyarul megtalálhatóak-e ezek a versek. Ezek közül az egyiket, Az elrabolt gyermeket sikerült megtalálnom, és valóban azt a mítikus világot idézi meg, amit Nad is említett a kislemez megjelenése kapcsán. De személyes kedvencem sokszori hallgatás után is a The Hawk maradt. Az utolsó Yeats-vers, a The Fisherman hallgatása közben értettem meg, hogy a költő és az énekes között valóban ott a kapocs: egyiküket sem értik meg kortársaik.

A ’Spiritus Mundi’ egy igen értékes lemez, hiszen a zene mellett ott az irodalmi vonatkozás is, mely meg tudott maradni kitüntetett szerepében, nem nyomta el a hangszerelés. Nad Slyvan és Andrew Laitres összhangja kellett, hogy a költő verseinek üzenete a modern kor gyermekeihez is közelebb tudjon kerülni. Amit itt hallhatunk, az igazi művészet, mert az eredeti tartalom ebben az új köntösben is megtartotta értékét.