Ha az ember egy ilyen megismételhetetlen jelenség része, igyekszik kevésbé görgetni Coldplay-tartalmakért a social felületeket. A zenekar rajongójaként viszont elengedhetetlen, hogy lássunk képeket, videókat a turné korábbi állomásairól, benne tele meglepetésekkel, világító karkötőkkel. A zenekar víziója nem csupán egy fenntarthatóbb világ körüli koncertkörút megszervezéséről és megalkotásáról szól, ezzel együtt szívügyüknek érzik a felhasználói élmény (te, mint koncertre járó egyén, mint egy “szolgáltatás” igénybe vevője) kiteljesedését is.
Zseniális ötlet volt a DHL közreműködésével tonnányi újrahasznosítható bandet készíteni a rajongóknak, amik hónapokon át világszerte végigkísérik a zenekart. Mindamellett, hogy a LED-es “karszalag” csodálatosan néz ki gigaméretű stadionokban több tízezer ember kezén, az együttműködés aktívan segít abban, hogy minimalizálják a turné szén-dioxid-kibocsátását, egy zöldebb, fenntarthatóbb zeneiparért.
A banda a környezettudatosság útját járja, aminek nemcsak úgy lehettünk részesei, hogy a koncert előtt levetítettek néhány perces videókat a környezetvédelemről, hanem konkrétan power bike-okat és kinetic dancefloorokat telepítettek a Puskás hátsó részébe, hogy energiát termelve tudjuk működtetni a C színpadot.
8 perc van a kezdésig, de valaki már benyomja a recordot a telefonján. Lassan-lassan, de kezdetét veszi a show. Felsétálnak a zenekari tagok: Will Champion dobos, Guy Berryman basszusgitáros, Jonny Buckland gitáros és Chris Martin énekes, aki saját rituáléjához hűen letérdel és megcsókolja a világot jelentő deszkát.
Jöhet egy kis Higher Power kezdeti löketként és máris színekben pompázik az aréna. Először színes porágyút kapunk, majd gigantikus felfújható színes labdákat az Adventure Of A Lifetime alatt. Olyan gyorsan történnek az események, hogy már vége is a Paradise-nak, Chris pedig csak annyit mond: “köszi, köszi”.
Kaotikusan váltakoznak a vidámabb hangvételű, gyors számok a melankolikusokkal, a Paradise után jön egy Scientist, majd egy Viva La Vida. Ekkorra már olyan extázis uralkodik el, hogy körbenézek és konkrétan az egész Puskás Aréna áll, táncol, ugrál, vagy épp tombol. Beleértve az összes ülőhelyest is.
A zenekar frontembere megcsillantva nyelvtehetségét, magyarul köszöntötte a rajongóit: “Jó estét, sziasztok!” Chris a koncert alatt többször is kiszólt a közönségéhez, hisz a tömeg tele volt különböző nemzetek zászlóival, nem maradhatott ki a vicceskedés arról, hogy egy random vasárnap mennyien jöttek el a koncertre. Sorra olvasta fel a világ különböző pontjairól érkezők tábláinak feliratát egy-két humoros megjegyzéssel karöltve.
Aki gyakorlott Coldplay-koncertező, az tudhatja, hogy minden alkalommal a porondon köt ki egy civil is egy-két szám erejéig. Most sem volt ez másképp, a B színpadon egy rajongóval adták elő az Oasis Don’t Look Back In Angerjét, amely egy kiválasztott fan kívánsága volt.
Kreatív showelemekből sem volt hiány. Az átlagos tűz- és fényhatások mellett hatalmas méretű bolygók lógtak a közönség felett, ami egyébként a ’Music Of The Spheres’ album alaptematikája is.
A látványvilággal nemcsak az egyes albumokhoz kapcsolódtak, hanem a dalokat is megspékelték egy-egy különleges vizuális plusszal, A Sky Full Of Starsnál pl. csillag alakú konfettik repültek, ami nagyban hozzájárult az est minőségbeli megkoronázásához.
Annyi impulzus ért egyszerre, hogy nem tudtam csak egy dologra fókuszálni, az egészet akartam egyszerre élvezni. Ahogyan Chris Martin is, hisz arra buzdította a közönséget, hogy – “telókat a zsebekbe, kezeket az egekbe” – tartalomgyártás helyett inkább éljük meg a pillanatot (amit nem tudni pontosan, meddig tehetünk még meg velük együtt).
Az énekes olyannyira élvezte a show-t, mintha saját rajongótáborának rajongója lenne, folyton pásztázott a tekintete a tömegen, a fényeken, amikor az egész Puskás sárgába borult a Yellow alatt, amikor 60 ezer ember együtt énekelte torkaszakadtából a Viva La Vidát.
Sejthettük, hogy valami történni fog a mögöttünk lévő, korábban már említett C színpadon. Egyrészt gyanús volt a letakart zongora, másrészt a koncert közepénél érezhető volt a nyugtalankodás, a biztonságiak ide-oda mászkálása, a crew bevonulása, a hangolás. Mindez előkészület volt ahhoz, hogy a banda a szekusokkal elválasztott ösvényen bemerészkedjen a tömeg közé, át a C-re, és ott folytassák nekünk az örömzenélést.
Hihetetlen élmény volt! Kézzelfoghatónak tűntek, mégsem hittem el, hogy ott vannak egy karnyújtásnyira. Hidegrázós pillanatok ezek, különösen a tizen-huszonéve Coldplay-rajongóknak. Eszméletlen, hogy a zenekar által közvetített elfogadás és emberi szeretet mennyire képes összehozni a világ különböző tájain élő embereket, mert van valami közös bennük: a zene szeretete. Ahogy a show végén láthattuk: “believe in love”.
Pár évvel ezelőtt a BBC-nek adott Chris Martin-interjú szerint a zenekar 2025-ben befejezi a dalszerzést, a jövőben maximum a turnézást folytatják. Egy biztos, a nevük fennmarad egy életen át.
Szöveg és videó: Szőke Lilla
Fotók: TT
Köszönet a Live Nation Magyarországnak!
További fotók a koncertről:
Legutóbbi hozzászólások