Marillion Fugazi

A nyolcvanas évek elején induló neoprogresszív rock legnépszerűbb csapata volt a Marillion. Az évtizedben alkotott albumaikat ma már a neo előtag nélkül, a progresszív rock jelentős alkotásaiként tarják számon. E gyöngyszemek egyike a ’Fugazi’.

A Marillion második albumára nem túlzás azt mondani, hogy vér, verejték és könnyek közt született. Ebbe belejátszott az is, hogy még turnéztak, ám kiadójuk, az EMI már szorongatta őket az új anyag miatt. Nyilvánvaló volt, hogy Mick Pointer dobos nem maradhatott a bandában – már a debütáló album, a ’Script For A Jester’s Tear’ turnéját sem játszotta végig –, pótlására több nevet fel- majd elvetettek, végül Ian Mosley-ra esett a választás, aki abban az időben Steve Hackett bandáját erősítette. Vele készült el a ’Fugazi’. Az album készítése először nem ütközött nehézségekbe, mert maradt pár zenei téma az előző album után, amiket neki is álltak kidolgozni, sőt Fishnek is akadtak szövegkezdeményei. Ennek ellenére lassan haladtak maguk a felvételek, több stúdiót is megjártak – volt, hogy egyszerre két helyen dolgoztak –, sőt az anyag végső keverése sem egy helyen készült, még a legendás Abbey Roadon is megfordultak.


A zene hangzása – hasonlóan a debütáló albumhoz – igazodik a nyolcvanas évek elvárt megszólalásához. Erőteljes, szinte elektromos hangzású dob, „csilingelő” billentyűs megszólalás, éles gitársound. A dalok felépítése, a hangszeres játék viszont a legnemesebb progresszívrock-hagyományokat folytatja. Az Assassing arab zenei motívumokkal indít, aztán változik át egy húzós, kemény alapú témává. Fish szerint ez Peter Hammill hatása, aki sokat segített nekik azokban az időkben, ő adott az énekesnek egy iszlám zenét tartalmazó szalagot. A Punch And Judy szaggatott ritmusú dal, Pete Trewavas és Ian Mosley bonyolult, ám tökéletesen együtt haladó játéka teszi izgalmassá a dalt. A Jigsaw érdekes dinamikai változásokat tartalmaz: Fish énekét halk billentyűs futamok kísérik, ám a fülbemászó refrénben nagy erővel szólal meg minden hangszer. Az Emerald Lies elemi erejű dobbal indít, aztán a feléig visszafogott a dal, később visszatér bele a sodrás, köszönhetően ismét a dobnak, ám a zenei alapot a gitár viszi. A She Chameleon a lemez lágyabb felét erősíti, Fish éneke talán itt a leglíraibb, itt kapunk igazán képet arról, mennyire sokszínű a frontember énekhangja. Az Incubus többtételes mű (Fish azt mondja, ez a másik dal, melyre hatott a Peter Hammilltól kapott arab zene), a második felében hallható bluesos Steve Rothery-gitárszóló önálló életre kel, új témaként is megállná a helyét. A befejezés, a címadó szerzemény pedig egy epikus progresszívrock-kompozíció, a végén egy kissé dagályos lezárással. A szövegekben keveredik a fantázia a valósággal, híven tükrözik Fish zaklatott világát, érzékenységét, ahogy szemléli a körülötte zajló történéseket. Mindez nagyon választékos nyelvezettel, nem túlzás, hogy költői szintű megfogalmazással párosul.

A második lemez csemegéket tartalmaz. Mindjárt a Cinderella Searchcsel indítanak, mely nem került rá az albumra, viszont amikor a címadót egy rövidre szerkesztett változatban kislemezen is kiadták, ez a nóta került a B oldalra. Hallhatjuk az Assassing egy másféle keverésű változatát és a Three Boats Down From The Candyt, melyet már a ’Script For The Jester’s Tear’ idején rögzítettek, ám nem került rá a lemezre. Továbbá az album négy dalának demója is felcsendül, érdemes összevetni ezeket a nyersebb változatokat a véglegessel.

A ’Fugazi’ eme dupla változata nem újkeletű, hiszen 1998-ban már megjelent egyszer ebben a formában, viszont a digitális technika segítségével újjávarázsolták az egészet, így még tökéletesebb hanggal élvezhetjük az albumot. A mellékelt kis füzetben visszaemlékezéseket olvashatunk, leghosszabban Fishtől, pár korabeli fotóval kísérve. A kiadvány nagyobb csomagban is elérhető: 3 CD + Blu-ray változatban, valamint 4 LP box setben is megjelent. Mindkét változat egy 1984-es kanadai fellépés hanganyagát tartalmazza pluszban a ‘Fugazi’ promóciós turnéjáról 2 CD-n, illetve 3 LP-n. A Blu-ray lemezen az eredeti lemeznek és a kétlemezes verzió extráinak, valamint a teljes koncertnek 96/24 Stereo LPCM és DTS-HD Master Audio 5.1 keverését találjuk.

Marillion 1984-1988:

Fish – ének
Mark Kelly – billentyűsök
Ian Mosley – dob
Steve Rothery – gitár
Pete Trewavas – basszusgitár

CD 1:
Assassing / Punch & Judy / Jigsaw / Emerald Lies / She Chameleon / Incubus / Fugazi

CD 2:
Cinderella Search (12″ Version) / Assassing (Alternate Mix) / Three Boats Down From The Candy / Punch & Judy (Demo) / She Chameleon (Demo) / Emerald Lies (Demo) / Incubus (Demo)

Marillion Fugazi 2CD

Megosztás