Az elképesztő energiával és nem utolsósorban igen látványosan játszó legendás Whitesnake-dobos, Tommy Aldridge hosszú interjúban mesélt arról, hogyan alakult ki sajátos játéktechnikája.

A hard rock színtéren jóformán megkerülhetetlen Tommy Aldridge neve, aki elsősorban Whitesnake-koncerteken foglalta el a dobok mögötti trónt, de se veled, se nélküled viszonyban van a zenekarral. A ’The Purple Album’ óta ismét stabil tagja a zenekarnak, de nem szabad szó nélkül hagyni, hogy a Whitesnake mellett olyan bandákban és előadók mellett fordult meg, mint a Thin Lizzy, Ozzy Osbourne, Gary Moore vagy Yngwie Malmsteen, és a lista közel sem teljes! Ha ehhez hozzátesszük, hogy augusztusban tölti a hetvenet, igazi veteránnal van dolgunk, aki a mai napig kirobbanó formában van.

Tommy a The Sessions Panel YouTube-csatorna vendége volt, ahol rengeteg infót megosztott arról, hogyan kezdett el két lábdobon játszani, ami a maga idejében egészen egyedülálló húzás volt a részéről. „A hangszeres tanulási folyamatban elég korán rátértem a két lábdobos játékra – mondta Aldridge. – Érdekes módon jutottam hozzá a másodikhoz. Egy jó barátom abbahagyta a dobolást, én pedig megkérdeztem, nekem adja-e a lábdobját, ugyanis láttam egy képet Louis Bellsonról a dupla lábdobjával, és nem tudtam elképzelni, hogyan szólhat. Akkor még nem ismertem nagyon a játékát, de később, amikor beleástam magam, feltűnt, hogy milyen sokat használja mindkét lábát. Úgyhogy amikor megszereztem a második lábdobom, nem volt vele túl sok zenei célom, csak szerettem volna gyakorolni egy kicsit. Senki nem volt, aki megmondta volna, mit kellene csinálnom, magamtól találtam ki a gyakorlatokat is. Nyilván ez nem arról szólt, hogy mekkora ász vagyok és milyen okos, és hogy ilyet aztán soha senki nem csinált előttem, egyszerűen csak elszórakozgattam egy kicsit ezzel a játékmóddal. […] Így történt, hogy már azelőtt két lábdobon játszottam, hogy divatba jött volna. Aztán a zenekari próbán a dalokba beletettem egy-két duplázást, és a gitáros rögtön ráugrott, hogy ezeket használnunk kéne a dalokban is, és a többiek is bátorítottak rá. De akkor még nem tűnt úgy, hogy lenne olyan zenei közeg, amibe passzolna a dolog. Később, amikor hallottam, hogy John Bonham milyen eszement dolgokat csinál vele, felnyitotta a szemem, hogy mégis van tér és lehetőség őrültségeket játszani a lábaimmal is!”

Aldridge energikus játékát legutóbb a Whitesnake legutóbbi ’Flesh And Blood’ című lemezén hallhattuk. A fenti sztori margójára pedig jöjjön egy őrült dobszóló, amin nemcsak a duplázási technikáját villogtatja Tommy, hanem egy másik védjegyét is, a kézzel való dobolást.