John Lennon 80

Ringo megérte a nyolcvanat, John sajnos csak a felét, és nem rajta múlott. A másik negyven úgy telt el, hogy csak beszéltünk róla – múlt időben. És hallgattuk a Beatles-albumokat meg a szólólemezeit, nem volt más választásunk.

Az aranyosnak beállított Gombafejűek, akik mind Liverpoolban születtek, csak látszólag tűntek aranyosnak, valójában munkáscsaládból származó kemény gyerekek voltak, akik pályájuk kezdetén ugyanazt a vadállati rock and rollt nyomták, mint a Stones, az Animals vagy a Pretty Things. És John élen járt, ahogy torkaszakadtából üvöltötte ezeket a fésületlen nótákat.

Egyikük sem volt az a technikás muzsikus, viszont briliáns dalokat írtak, az ő dalszövegeivel. Zenét is írt, többnyire a karcosabb nótákat, majd maguk a szövegek is karcosabbá váltak, de már abban az időben, amikor a Beatles nem volt hajlandó koncerteket adni. A Yoko Onóval való találkozás hatására merész kalandokba kezdett, melynek csak egy része volt a zene: a Beatlesszel ugyan még elkészült pár lemez, de ő a Mesés Négyesből addigra kiábrándult. Nem izgatta, mit gondolnak a rajongók, a zenésztársak, a sajtó, azt csinált, amit akart.

De nemcsak zenélt, politizált is. Ellentmondásosan, mert cinikus volt és naiv is egyszerre. Nyilatkozataiban cinikus megjegyzéseket tett egyesekre, Jézussal poénkodott, a gazdagokat cikizte, máskor kiállt a békéért, az elesettekért, és sosem kompromittálta magát. Sem ideológiailag, sem zeneileg. Amikor úgy érezte, nincs mit mondania, inkább nem készített lemezeket. Öt éven keresztül voltak Lennon-lemez nélkül a rajongók a hetvenes években. Ma ez nem tűnik nagy időnek két lemez közt, akkor egy örökkévalóságnak hatott. Amikor 1980-ban megjelent a ’Double Fantasy’, ő is, Yoko is újrakezdték és így gondolták a rajongók, a szakma is, mindenki kíváncsian várta a folytatást. Az jött is, de nem ilyenre számított senki: 1980. december 8-án New York-i otthona előtt hét pisztolylövés tragikusan gyorsan pontot tett a mondat végére.

A mai kocka világban mosolyogni illik az ilyen attitűdön, nem fontos, hadd tegyenek így! Tény, Lennon nem alkotott közepeset, sem a Beatlesszel, sem szólóban, sem ideológiailag. Bár szobrot állítottak neki Liverpoolban, ugyanitt a repülőtér is a nevét viseli, nem ez a legfontosabb, hanem a zene. Válasszunk ki a gyűjteményből egy dupla lemezt fehér tasakban, vagy egy másikat, ahol egy elmosódott portrén egy szemüveges fickó néz mosoly nélkül, ezekről megtudjuk, hogy ma lenne nyolcvan esztendős a rock egyik legnagyobb hírmondója!

Megosztás