2020. július 21-én a Pólus Moziban lesz látható a Led Zeppelin legutolsó fellépésének felvétele, méghozzá 120m²-es vásznon és 5.1 Dolby hangkeveréssel. Jimmy Page-ék koncertfelvételéről egy rég elfeledett rovatunkban már írtunk, de a mozis vetítés apropójából ismét előkaptuk.
Öt évet kellett várni, hogy 2012 októberében végre hivatalosan is megjelenjen a Led Zeppelin valószínűleg utolsó mozzanatának képi dokumentuma ’Celebration Day – Live in London 2007’ címmel. Nem tudjuk, mi volt az oka a kései kiadásnak, de nem ez az első ilyen eset a zenekar pályafutása alatt. Az 1976-ban megjelent koncertfilm és dupla album, a ’Song Remains The Same’ is egy 1973-ban rögzített New York-i bulit tartalmaz, amit eredetileg még a megjelenés évében sem akartak nyilvánosságra hozni.
1980 óta először adtak teljes koncertet. Az eseményt – melyet az Atlantic Records alapítójának, Ahmet Ertegünnek az emlékére szerveztek más előadókkal együtt – húszmillióan akarták megnézni, ennyi jegyigénylés futott be összesen. Alapjaiban nincs baj a produkcióval, Jason Bonham hozza apja brutális, lehengerlő dobolását, egyedül Robert Plant hangja nem a régi, de hatvanon túl melyik frontember tudja hozni huszonévesen nyújtott teljesítményét? Ezt a Led Zeppelin is így gondolta, hiszen pár dalt lejjebb transzponáltak, így Plantnek könnyebb dolga volt.
Nem vagyok maradéktalanul megelégedve a hangzással, mert a basszusgitár erősen a háttérben marad, és különösen Page szólóinál néha üres a hangzás. Mint minden koncertlemezt, ezt is megkozmetikázták, bár nem olyan nyilvánvalóan, mert távolról sem tökéletes minden, viszont össze lehet hasonlítani egy néző által készített kalóz, egész minőségi felvétellel, túl sokat nem nyúltak bele.
Ne várjuk azt a Zeppelint, amelyik a hetvenes évek elején felforgatta a rockzenét, nincs már meg az a mindent elsöprő erő a dalokban, mely mindig is jellemezte őket. Nem lehet összeszokottságról beszélni akkor, ha az elmúlt harminc évben összesen négy koncertjük volt, igaz Page és Plant a kilencvenes dekád második felében hosszabb ideig együtt játszottak, de Jones nem tartott velük. Hibáznak is – talán többet, mint fénykorukban –, de szégyenkezni azért nincs okuk, zenélni egyikük sem felejtett el, igaz a tűz már takaréklángon ég a szívükben.
Összejöttek a legendás muzsikusok, hogy a huszonegyedik század technikai terrorjában megmutassanak valamit abból, amit örömzenének hívtak, amely a lélek legmélyebb bugyraiból tört fel. Hogy nem indultak el most sem turnéra? Biztos, hogy nem tudták volna megismételni az 1968 és 1980 közti teljesítményt, a mérce számukra most is magas.
(A koncertfilm 2020. július 21-én lesz látható a Pólus Rock Klub vetítéssorozatának keretén belül. A helyszín a Pólus Mozi nagyterme, ahol egy 120m²-es vászon és 5.1 Dolby hangkeverés vár. További infókat a Pólus Rock Klub nyári koncertválogatásának Facebook-eseményében találhatsz.)
Legutóbbi hozzászólások