Nem egyszer írták már le Layla Zoe-ról, hogy ő az új Janis Joplin. Ezt mondjuk Beth Hartra is rásütötték, kétségtelen, hogy mindkét énekesnő tanult a legendás Pearltől [Joplin beceneve volt], mégis azt gondolom, Layla Zoe jobban hasonlít rá. Hangban is, külsőségekben is, előadásmódja még zabolátlanabb, mint Bethé, pedig ő se fogja vissza magát, ha vadmacskaként kell viselkedni. De azt szögezzük le, mindkettőjük művészete egyéniséggel bír!

A lemez úgy kezdődik mit egy gospel album, a szöveg is passzol a műfajhoz. „Térdelj le és imádkozz!” – kéri Layla hallgatóságát a Prayben, amihez egy jól ismert név, Bob Fridzema, a King King egykori billentyűse adja a zongoraalapot és a Hammond-orgona színezését. A címadó dal – bár középtempós blues-rock, mégis – vad, magával ragadó nóta, szinte üvöltő énekkel, kemény gitárriffel. A téma az ausztráliai erdőtüzeket idézi, nem csoda hősnőnk dühöngése.

A Sometimes We Fight egy csendes blues, lágy Hammond alappal, Fridzema ismét brillírozik. Egy kicsit fátyolos, lebegős, talán úgy, ahogy a Procol Harum is megalkotta a Whiter Shade Of Pale-t. A Don’t Wanna Help Anyone a kemény vonalat hozza, Layla az elején teljesen Janis Joplinra emlékeztető nevetést enged el, sőt frazírozása is a nagy elődöt idézi, és nem csak most. A This Love Will Last a Stones lágyabb szerzeményeit idézi – még a dallam is –, csak hát nem a sátán őfelsége Mick Jagger kezd el danolászni. A dal a címe alapján egy szerelmi románc taglalása, csak egy kicsit másként: ez egy gazdi-kutyus kapcsolatról szól. A Susan újra zongora alapú blues, stílusában jócskán visszanyúlik az ősidőkbe. Susan egy kicsit maga Layla, egy kicsit kitalált figura, aki keresi a helyét ebben a férfiak uralta rockvilágban, valószínű, hogy sok női előadó van így ezzel.

Támogasd Te is a Hard Rock Magazint, légy a Mecénásunk! Kattints a részletekért!

A Little Boy szaggatott alapú kemény gitárcentrikus dal, engem a Henrik Freischladerrel eltöltött időkre emlékeztet a szerzemény. A Might Need To Fly egy igazi lírai bluesballada, alig lehet Layla hangjára ráismerni a kezdésben, később vált át a jól ismert orgánumára, a refrénnél vokalista hölgyek is csatlakoznak hozzá. A sorok egy néhai jóbarátról szólnak, aki a 2018-as turné alatt költözött el a látható világból. A lemez legérdekesebb felvétele a Lies. Nagybőgőre énekel rá Layla, teljesen dzsesszesre véve a figurát, nem is szól más hangszer a dalban, de kiváló zenei választás, ahogy a világ sötét dolgait taglalja vele. „Elvesztetted a lelked, miközben a média hazugságaira hangolódtál?” – hangzik a kérdés. Az utolsó dalba beköszön a mandolin, a hegedű és az akusztikus gitár. A Dear Mom nem kérdés, hogy kinek szól: „Ma hogy vagy?” – kérdezi a kislány az édesanyját. Kissé countrys az íz, részben a hegedű miatt, de azért ez is egy karcos szerzemény, emellett árad belőle a szeretet anyukája felé.

Layla Zoe a legutóbbi stúdióalbumán, a ’Gemini’-n szétválasztotta az akusztikus balladákat és az electric bluest, és egy dupla albumon keresztül fejtette ki a zenei mondandóját, most jól megfér egy korongon az akusztika, a líra, az electric blues és az őserő. Más zenészekkel dolgozott és nagyobb létszámú gárda muzsikált a felvételeken, gazdagabb a hangszerelés, más elképzelés mentén íródott az anyag.

Összegzés:

„Ez az album, nemcsak a füleknek, hanem a lelkeknek is szól.” – így hangzik a magvas összegzés a kanadai énekesnő legújabb albumáról. Ha meghallgatod, és megérted az üzenetét, megérinti a lelked. Layla Zoe is azok közé az énekesek közé tartozik, aki eszméltelenül tud játszani a hangjával. Nem csak technikailag, hanem annyiféle érzelmet tud kifejezni a hangjának tónusaival, hogy arra nem sokan képesek. Valami hasonlót írtam egyszer David Bowie-ról, de ő természetesen másfajta előadó. Layla sokkal bensőségesebb.

Pontszám: 8


A legfrissebb Hard Rock-hírekért kattints ide!


 

Megjelenés: 2021
Kiadó: Layla Zoe Music
Stílus: blues, blues-rock
Származás: Kanada

Zenészek:

Layla Zoe – ének, vokál, harmonika
Brandi Diesterheft – bőgő
James Stephenson – hegedű
Jackie Venson – gitár
Bob Fridzema – billentyűs hangszerek
Dirk Sengotta – dob
Suzie Vinnick – gitár, mandolin
Guy Smeets – gitár
Gregor Sonnenberg – basszus
Dimitri Lebel – gitár
Alastair Greene – gitár

Dalcímek:

01. Pray
02. Nowhere Left To Go
03. Sometimes We Fight
04. Don’t Wanna Help Anyone
05. This Love Will Last
06. Susan
07. Little Boy
08. Might Need To Fly
09. Lies
10. Dear Mom

 

Megosztás