A ’Congregation Of Annihilation’ egy jó lemez, amely nem akarja megváltani a világot, de stabilan hozza azt, ami a mai Metal Churchtől elvárható. Néhány remek riffet és refrént szerencsére sikerült most is összehozni, ami elviszi a hátán a produkciót. A szokásostól morcosabb lemez, de remélhetőleg egy szerencsésebb korszakot nyit meg a zenekar történetében.
Az Urne jó volt, a Conjurer nekem nem tetszett, de a Gojira nevű szörnyeteg újra elhozta a felemelő katarzist. Én azt sem bánnám, ha egy év múlva ugyanígy állhatnék a keverő kordonjának támaszkodva a kezdésre várva, mert úgy érzem, hogy sok van még bennük.
Hatodik alkalommal állt színpadra Budapesten Dan Patlansky zenésztársaival, hogy ismét itt zárja aktuális turnéját. Egy olyan hét méltó zárása volt ez számomra, amikor 5 nap alatt ez a negyedik koncertem volt. Micsoda koncertek, atya ég! Legendák egymás után, egyre jobb bulikat nyomtak napról napra. Így ez a péntek méltó befejezése volt Dan turnéjának és a hetemnek is.
A Fates Warning-énekes Ray Alder új zenei anyaga más, mint az előző, sokkal súlyosabb és sokkal jobban befelé forduló, sötétebb hangulatú a dalcsokor. Szerencsére abban nagyon is hasonlít az elődjére, hogy a remek dalok és refrének miatt újra és újra elindítom.
„Kis” füstös, sötét dzsesszbárrá változott a Budapest Aréna Diana Krall jóvoltából, aki nyolcadik alkalommal járt hazánkban. Ilyen bensőséges hangulatot egy aréna méretű helyen csak a legnagyobb művészek képesek kialakítani.
Öt perc híján hat órán keresztül szólt a zene non-stop két színpadon a Barba Negrában. Az Eclipse rövid, de velős műsorát kevesen látták a túl korai időpont miatt, a Visions Of Atlantis slágerparádéjára meg nem maradt ott a tömeg a késői kezdés okán, a magyar bandák, a Hydra, a Power és a Classica pedig abban a sávban játszottak, amikor az átlagnéző a merch-stand – büfé – vécé Bermuda-háromszögében tűnik el. A Dynazty kihasználta a főbanda előtti jó pozíciót, a Powerwolffal meg együtt vonyított az ötezer fős magyar farkasfalka.
Legutóbbi hozzászólások