A svájci Illumishade matekmetaljának színvonalán nagyot emelt Fabienne Erni teljesítménye, a Delain fellépésétől – bevallom – előtte tartottam, mert nagyon kedveltem a csapatot, és nem tudtam, mit várhatok a nagy változás után. És nem volt rossz! Charlotte Wessels sajnos távozott, és már nem lesz ugyanolyan egy Delain-koncert, de én örülök, hogy mégis vannak, és hogy így teljesítenek.
Robby Krieger, a Doors egykori gitárosa időről időre bizonyítja, hogy kreatív energiái nem haltak el, képes figyelemreméltó anyagokkal előrukkolni, maga mögött tudva egykori legendás zenekara szellemét.
Végy egy, a retró divatot meglovagló zenekart, az se baj, ha tartalmaz hazai hozzávalókat, legyen ez mondjuk a Beast In Black, fűszerezd egy kis angol humorral a Gloryhammer előadásában, és előételként tálalj egy olyan bandát (Brothers Of Metal), akik példátlan módon ráadást kell játsszanak a két főszereplő előtt, akkora ovációt váltanak ki a közönségből.
Peter Gabriel olyan szinten fűzte egymásba a dallamokat, építette fel a hangszerelést és énekelt rá jellemző költői szövegeket a zenei alapokra, hogy azt tényleg csak a művészet mértékegységével lehet értékelni. Nem popzene, nem rockzene, ilyet csak ő tud. Utánozni ne is próbálja senki, úgysem fog menni!
Bejöttek a fagyok, kihirdették a vörös kódot, azaz az intézmények számára kötelező a bajba jutott emberek befogadása. Mi is bajban voltunk, mert Vörös István koncertjét a jó meleg karácsonyi időszakról ide tették át. De persze az angyalföldi művházban meleg, baráti légkör fogadott. És hogy a koncert milyen volt? Megtudod, ha tovább olvasol.
Ez az lemez is ékesen bizonyítja, hogy Richard Wright mekkora szerepet vállalt a Pink Floyd-hangzás kialakításában a hetvenes években, még úgy is, hogy szerzőként kevésbé járult hozzá az albumokhoz.
Legutóbbi hozzászólások