Pénteken három olyan albumot adott ki újra a GrundRecords, amelyek egyrészről – az adott időben – már befutott Omega zenei örökségének alighanem legfontosabb lemezeit jelentik, másrészről ezzel a szériával visszavonhatatlanul bekerültek az Égben Lebegők Csarnokába mind rajongói, mind üzleti szempontból, és nemzetközi sztárokká váltak.
Folytatódik a Grateful Dead albumainak ötvenéves jubileumi kiadása. Ezúttal az egyik legfontosabb koncertkiadványuk, a ’Europe ’72’ került újrázásra, és ezt az évfordulót fejelték meg egy ráadással. Teljes egészében megjelent a banda 1972. május 26-án elhangzott fellépése a londoni Lyceum Theatre-ben, amely a végső megmozdulás volt a turnén.
Idén 60 éve, hogy megalakult az Omega, ennek alkalmából a GrundRecords feljavított hangminőségben ismét megjelenteti a zenekar életművét CD-n, kiegészítve olyan darabokkal, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem ismertek a nagyérdemű számára. Az újrakiadás első két darabja mindenképp csemege, különösen az együttes keményvonalas rajongóinak.
Szórakoztató ez a csonka önéletrajz, szerzője könnyedén, élvezettel ízleli a szavakat, a sorokból egyértelműen lejön, hogy lételeme volt a színpad, az éneklés, a rajongókkal való kapcsolattartás. Ronnie James Dio korszakos, stílust teremtő énekes volt, akire halála után több mint egy évtizeddel is hivatkozási alapként tekintenek a hard rock és heavy metal bandák frontemberei, dalait énekelni pedig nagy kihívás. Apró termete fordított arányban állt jelentőségével.
Úgy látszik, Metal God nem vette be a fogalmazásgátlót, ismét egy kötetnyi magvas gondolatot zúdít rajongóira.
Paul Stanley önéletrajzi könyve maga a megvalósult amerikai álom története, ahogy a gátlásos zsidó kisfiúból, akit gyerektársai csak „Stanley, az egyfülű szörny”-nek csúfoltak, az egyik legnagyobb amerikai rockbanda frontembere lett. Amikor Gene Simmonsszal elhatározták, hogy zenekart alapítanak, remélték, hogy lesz legalább öt jó évük. Ennek idén éppen ötven esztendeje!
Legutóbbi hozzászólások