Géczi László, hazánk elismert blues szakírója ’The Future’s Guitar Gods Of Blues-Rock’ címmel a napokban jelentette meg angol nyelven az Amazonnál legújabb könyvét, amelyben a műfaj 55 fiatal gitárnyűvőjének zenei pályafutását mutatja be életük érdekes fordulataival, lemezeik szubjektív értékelésével.
Szórakoztató ez a csonka önéletrajz, szerzője könnyedén, élvezettel ízleli a szavakat, a sorokból egyértelműen lejön, hogy lételeme volt a színpad, az éneklés, a rajongókkal való kapcsolattartás. Ronnie James Dio korszakos, stílust teremtő énekes volt, akire halála után több mint egy évtizeddel is hivatkozási alapként tekintenek a hard rock és heavy metal bandák frontemberei, dalait énekelni pedig nagy kihívás. Apró termete fordított arányban állt jelentőségével.
Úgy látszik, Metal God nem vette be a fogalmazásgátlót, ismét egy kötetnyi magvas gondolatot zúdít rajongóira.
Paul Stanley önéletrajzi könyve maga a megvalósult amerikai álom története, ahogy a gátlásos zsidó kisfiúból, akit gyerektársai csak „Stanley, az egyfülű szörny”-nek csúfoltak, az egyik legnagyobb amerikai rockbanda frontembere lett. Amikor Gene Simmonsszal elhatározták, hogy zenekart alapítanak, remélték, hogy lesz legalább öt jó évük. Ennek idén éppen ötven esztendeje!
Az Iron Maiden tagságából pont Adrian Smith volt az, akitől a legkevésbé vártam egy életrajzi kötetet. Ezt a könyvet azok tudják igazán élvezni, akik valóban horgásznak, akiknek örömet okoz órák hosszat a vízparton ücsörögni, várva a kapásra, no és persze a hardcore Maiden-rajongóknak kötelező olvasmány.
Rövid időn belül a második Judas Priest-tag önéletrajzát olvashatjuk, bár Rob Halford könyvében kisebb hangsúllyal jelenik meg a zenekar, mint K. K. Downing biográfiájában.
Legutóbbi hozzászólások