Dynazty: The Dark Delight
Végre választ kaptunk arra, hogy merre halad tovább a Dynazty, és örömmel hallom, hogy nem ismerős vizekre. Nils Molinék mertek újítani, ugyanakkor annak nem örülök, hogy több szállal is az Amaranthe világához kötődtek.
Alcatrazz: Born Innocent
Hála a sok vendéggitárosnak, akik egyben dalszerzőkként is jeleskedtek, az Alcatrazz igazán változatos lemezzel tért vissza 34 év után.
Deep Purple: Whoosh!
Többre számítottam, nem tagadom. Ian Gillan kényelmes énekdallamokkal rakta tele a nem túl kiemelkedő zenei alapokat, a ritmusszekció pontos, ám semmi különöset nem nyújt. Egyedül Don Airey exponálja magát. Megbízható, rutinos munka, ám egy Deep Purple-től nem ezt várja az ember.
Morse / Portnoy / George: Cover To Cover Anthology (Vol. 1-3)
A The Neal Morse Band alapító hármasa ismét összeült, hogy kedvenceit eljátssza. Ők is tudják, hogy ezek a kiadványok nincsenek versenyben egy ’The Great Adventure’-rel, egyszerűen csak dőljünk hátra és élvezzük!
Egypercesek #59: Tokyo Motor Fist, Jethro Tull, Lonely Robot, Hedvig Mollestad, Dawes
A rekkenő nyári hőségben a zenei fősodortól kicsit távolabb találtunk enyhülésre. A TMF a nyolcvanas évek végén nagyot tarolt volna ezzel a zenével. A Jethro Tull 40 éves lemezét Steven Wilson öltöztette 21. századi gúnyába, John Mitchell pedig a személyes élményeit rendezgette dalcsokorba. Hedvig Mollestad trióját megduplázva nyomja a jazz-rockba hajló progresszív rockot, a Dawes pedig a a Crosby, Stills, Nash & Young nyomdokain haladva játssza a hatvanas évek muzsikáját. Egyik sem „korszerű” zene, de nekünk elég, ha jó!
U.D.O. & Das Musikkorps Der Bundeswehr: We Are One
Magas színvonalú muzsika, ez nem vitás, ha valaki szereti a Lingua Mortis Orchestra feat. Rage lemezét, akkor ebben sem fog csalódni. Egy kicsit ez is inkább Das Musikkorps Der Bundeswehr feat. U.D.O. és nem fordítva. De nem áll jól a heavy metalnak a konceptalbum.
Legutóbbi hozzászólások