Nézegettem az e havi felhozatalt. Bőségesebb a szokásosnál, de nem mondhatjátok, hogy egysíkú: hard rock, heavy metal, progresszív rock, progresszív metál, alternatív rock és southern rock egyaránt van benne.
Az addigi leglátványosabb show, a legnagyobb színpadkép, 15 fős zenészgárda és mindez a Guns N’ Roses zenészeivel, Eric Claptonnal és John Lee Hookerrel „megvendégelve”. Hibátlan.
Míg Phil szólóalbumának jót tett a sokféle zenei irány, egy zenekar esetében nem árt, ha van egy határozottan kitaposott ösvény. Akadnak figyelemre méltó mozzanatok az albumon, de az első lemez nagyobbat ütött, ennek ellenére nem féltem Phil Campbellt, tud ő ennél jobbat alkotni.
Bár Khan és Grillo már egy ideje nincsenek ott a színpadon, hosszú évek óta először éreztem azt, hogy ez a Kamelot már nélkülük is egységes egészet alkot.
És mondá az Úr: „Legyen világosság!” ‘Power Up’. És lőn világosság… 40 év után megszületett a „Back In Black II”. Ezúttal Malcolm Young emlékére. Kapásból rávágom a kilencet, az idő majd megmutatja, beérik-e tízpontos klasszikussá ez is.
A fenséges ’Theories Of Flight’ után csak egy átlagos albumra volt elegendő a puskapor, amelynek szintje még így is elég magas ahhoz, hogy ne lehessen könnyedén megugrani.
Legutóbbi hozzászólások