Joanne Shaw Taylor: The Blues Album
Kiváló bluesdolgozatot rakott le az asztalra Joanne Shaw Taylor, és ezen az albumon azt is bizonyítja, hogy legalább olyan nagyszerű énekes, mint gitáros.
KK’s Priest: Sermons Of The Sinner
Ez az album pont olyan, mint maga K.K.: kesernyés, erőltetett, nem sok élet van benne. (Bigfoot)
K.K. Downing megpróbálta a lehetetlent… és lehetetlennek bizonyult. Nem tudta felülmúlni egykori zenésztársai legutóbbi produkcióját, de azért szép próbálkozás volt! (CsiGabiGa)
Yes: The Quest
Nem tudnak életet lehelni a progresszív rock egyik alapbandájába. Nem csak Jon Anderson, Chris Squire is rettenetesen hiányzik, nemcsak az előadásban, hanem a dalszerzésben is. Gyenge ez a produkció, az elvárásaim pedig magasak velük szemben.
Dream Theater: A View From The Top Of The World
Az ’A View From The Top Of The World’ az új Dream Theater legjobb lemeze lett, amelyben a dallamosság és a hangszeres virtuózitás végre a sok évvel ezelőtti összhangban jelenik meg. Visszakaptam kedvenc zenekarom, amely végre ismét szerethető!
Santana: Blessings And Miracles
Carlos Santana legújabb albuma nem latin rock, nem jazz, nem hard rock és nem is blues-rock, de mindegyikből kapunk egy kicsit. Bár nem egy bizonyos zenei irányvonal mentén halad az anyag, de mindent meghatározó a gitárjátéka, ami jól összefogja a produkciót. Jót tett a lemeznek az is, hogy az írásba “külsősöket” is bevont. Bár ez még mindig nem a legjobb Santana, jobb, mint az előző évtized produkciói.
Amberjack: High Road
Olyan album született, amellyel a zenekar visszapillant a múltba, ugyanakkor a jövőbe is tekint, ezáltal itt maradt a jelenben. Úgy gondolom, hogy jót tett a vérátömlesztés az Amberjacknek, hiszen most is egy hiteles, profi produkcióval jöttek elő, amellyel jó esélyük van arra, hogy megállják helyüket a nemzetközi palettán is. A jól sikerült első album, a ’Storm’ után én ezt a mostani produkciót egy picivel még jobbnak tartom.
Legutóbbi hozzászólások