Fáj a szívem, mert a Flower Kings egy olyan lemezt rakott össze, ami kompozíciós szempontból kimagasló, de mindent összevetve mégis az az érzésem, hogy jócskán rövidíteni kellett volna a játékidőn. Bár ez az album nem lett olyan erős, mint az előző, de az új tagságnak köszönhetően a virágzás folytatódik.
Jó Zep-tribute albumot hozott össze Beth Hart, páratlan énekesi kvalitásai lehetővé teszik számára, hogy bármilyen műfajjal vagy előadóval elbírjon. A Led Zeppelin azok közé tartozik, akiket nem egyszerű dolog hitelesen reprodukálni, az énektémákat különösen nem, de Beth Hart megugrotta ezt az akadályt.
Ami 1997-ben, a grunge térhódítása közepette bátor lépés volt, az 2022-ben biztonsági játék. De a lényeg, hogy a HammerFall szállítja a fogós dallamokat és a Judas Priest ihlette riffeket, ahogy az elmúlt negyedszázadban mindig. Jó ez a lemez, ha nem is világmegváltó, de sokkal jobb, mint a legutóbbi ‘Dominion’.
Nick D’Virgilio, Neal Morse és Ross Jennings közös projektje elsősorban azoknak szól, akik szívet melengető dallamokra és emberfeletti énekteljesítményre vágynak. A progresszív műfajt hátrahagyva itt most a dalok és az éneklés öröme lett az elsődleges. Ha lesz folytatás, akkor én több Julia, Everything I Am típusú dalnak örülnék.
A 21. század Bon Jovija a Kissin’ Dynamite. Kicsit germános, kicsit popos, de a miénk, akik szeretjük ezt a műfajt. A nyolcvanas évek arénarockja visszatért a képükben, és bár ez a lemez nem ütött akkorát, mint a ‘Money, Sex & Power’ vagy a legutóbbi ‘Ecstasy’, de messze jobb, mint amit a mára Jovi Jovi Jasperré degradálódott amerikaiak csináltak az elmúlt 25 évben.
A ’Revel In Time’ az eddigi Star One-albumok közül a legkomplexebb, az Ayreonhoz mérhető impozáns vendégsereg hallható rajta. Jó volt hallani, hogy Arjen Lucassen el tudott szakadni a számára kulcsfontosságú színpadiasságtól, ezeket az egyszerűbb dalokat jobban értékelhetik, akik a ’Transitus’-ban csalódtak. Előremutató és ambiciózus projekt született.
Legutóbbi hozzászólások