Ennek a lemeznek pusztán egy a baja, hogy másodikként, 41 évvel a ’Friday Night In San Francisco’ után jelent meg, éppen ezért nem hat annyira az újdonság erejével. Minőségben viszont semmivel sem marad el az elsőtől, ha ezt hallom kamaszkoromban, biztos, hogy ugyanúgy hanyatt vágom magam tőle.
Az elmúlt 13 évben Steven Wilson a Porcupine Tree nélkül próbált kiteljesedni. Alkotott kiváló albumokat és kevésbé jókat. Ez a Gavin Harrisonnal és Richard Barbierivel készített Porcupine Tree-lemez ráver minden egyes anyagára, amit 2009 után készített.
Derek Sheriniant nem véletlenül jegyzik a rockzene egyik legnagyszerűbb billentyűseként. A ’Vortex’ azonban inkább azoknak fog tetszeni, akik a jazz-rock/fusion világában érzik otthon magukat.
Üdítő jelenség a 3rd Secret ebben a mai zavaros, zenei világban. Nemcsak a zene, a felállás is szokatlan a két énekesnővel. A 3rd Secret kockáztatott, elszakadtak a lineáris rockzenétől, és ez a kaland érzésem szerint kiválóan sikerült.
Ha nem is lesz olyan univerzális, ahogy a címe sugallja – ahogy nem lesz halhatatlan az előző ‘Immortal’ sem –, azért a 67 éves mestertől, Michael Schenkertől ez messze nem egy fércmű. Azon elgondolkodnék viszont a helyében, hogy a Vossival való barátság ér-e annyit, hogy ne keressen egy másik producert a lemezeihez.
A ’Beautiful Shade Of Grey’ James LaBrie szólómunkásságának kiemelkedő lemeze lett, jó dalokat hallhatunk rajta, olyanokat, amelyekben az énekes egy olyan, érzékeny oldalát mutathatja meg, amire első számú csapatában talán sosem lenne lehetősége. D’Virgilio, Morse & Jennings ’Troika’ című anyaga után ismét egy akusztikus lemez tudott olyan izgalomba hozni, amelyre már rég nem volt példa. Kár lenne, ha nem lenne folytatása a dolognak!
Legutóbbi hozzászólások