Yes: Mirror To The Sky
A 70-es évek nagy Yes-korszakának már csak Steve Howe a hírmondója, ő pedig a jelek szerint kevés ahhoz, hogy a banda hozza az elvártat. 5 pont, de csak azért, mert rásandítottam az előadó nevére.
Omega: Élő Omega – Kisstadion ’77
A GrundRecords Omega-életművet bemutató sorozatában megjelent hanganyag – a teljes koncert most először kiadott felvétele – egy ereje teljében levő zenekart mutat be. Ez a kordokumentum híven őrzi és bizonyítja ennek a korszaknak a sikerét, termékenységét és az Omega megújulását.
Paul Gilbert: The Dio Album
Nem példa nélküli, de szokatlan vokális szerzemények instrumentális változatait elkészíteni. Paul Gilbertnek sikerült egy olyan albumot összehozni, amely ének nélkül is őrzi Ronnie James Dio ragyogó pályafutásának emlékét.
Metallica: 72 Seasons
Erős album lett a ’72 Seasons’ annak ellenére, hogy a Metallica eddigi legönismétlőbb anyaga. Nemigen akartak mást vele, mint lazán nyomni, ami jön belőlük, ez a felszabadultság át is jön a dalokból. Ez már rég nem thrash metal, ez egyszerűen csak Metallica, amely minden megmozdulásával rezgésben tartja a világot.
Rick Wakeman & The English Rock Ensemble: A Gallery Of The Imagination
Ha nagyon elengedem magam, még rockzenének sem mondanám ezt a lemezt, a műfaja egyszerűen ZENE. Amellett, hogy könnyen befogadható, olyan elképesztő zenei igényességről árulkodik, hogy arra csak egy zseni képes. Bár a ’The Red Planet’ a progresszív rock jegyében fogant, ezt a lemezt jobbnak tartom ötletessége, merészsége miatt.
Saxon: More Inspirations
Érzésem szerint felesleges volt kiadnia két tribute-lemezt a Saxonnak, a kevesebb több lett volna – a kettőből lehetett volna összerakni egy erősebb szelekciót.
Legutóbbi hozzászólások