Erős album lett a ’72 Seasons’ annak ellenére, hogy a Metallica eddigi legönismétlőbb anyaga. Nemigen akartak mást vele, mint lazán nyomni, ami jön belőlük, ez a felszabadultság át is jön a dalokból. Ez már rég nem thrash metal, ez egyszerűen csak Metallica, amely minden megmozdulásával rezgésben tartja a világot.
Ha nagyon elengedem magam, még rockzenének sem mondanám ezt a lemezt, a műfaja egyszerűen ZENE. Amellett, hogy könnyen befogadható, olyan elképesztő zenei igényességről árulkodik, hogy arra csak egy zseni képes. Bár a ’The Red Planet’ a progresszív rock jegyében fogant, ezt a lemezt jobbnak tartom ötletessége, merészsége miatt.
Érzésem szerint felesleges volt kiadnia két tribute-lemezt a Saxonnak, a kevesebb több lett volna – a kettőből lehetett volna összerakni egy erősebb szelekciót.
A modern progresszív metál egyik zászlóshajójává vált a Haken, a ’Fauna’ album erre az ékes bizonyíték, egy változatos, sokszínű, de helyenként nagyon tömény alkotás lett.
A tavalyi Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be a David Bowie életéről készült dokumentumfilmet, ennek a zenei anyagát tartalmazza az album. Ha valaki nem ismeri a munkásságát, meghallgatva ezt a majd két és fél órányi zenét, átfogó képet kap karrierjének minden fontosabb állomásáról.
A Transatlantic utolsó koncertjét bemutató ’The Final Flight: Live At L’Olympia’ élményét csak egyféle pontszámmal lehet leírni. A tökéletes képminőség tökéletes hangzással párosult, ez a kiadvány a jövőben betöltheti azt az űrt, amit a zenekar elmúlása hoz.
Legutóbbi hozzászólások