Djabe: Before

Djabe: Before

A Djabe mindig is garancia volt a zenei igényességre, pár taktus után azonnal felismerhető jellegzetes megszólalásuk. A dupla album adta több műsoridőt kihasználták és részletesebben mutatták be azokat a stílusokat – jazz-rock, progresszív rock, világzene – amelyeket eggyé gyúrva mesteri módon tesznek saját magukévá.

iLAND: A Sziget

iLAND: A Sziget

A legendás East zenekar zenei örökségéből építkező, de azt továbbgondoló iLAND debütáló dupla albumáról dupla kritika született. A két szerző egymástól függetlenül látja úgy – gyakorlatilag azonos érveléssel és azonos értékelést adva –, hogy a hazai progresszív rockzene egyik gyöngyszeme született meg.

Avatar: Fényre várva

Avatar: Fényre várva

Jön az ‘Avatar’ film folytatása, ideje volt, hogy a mi nemzeti avatárunk is aktivizálja magát. Ahogy az évértékelőmben is írtam, az új lemez nincs olyan jó, mint a debütalbumuk, de az irány nagyon is üdvözlendő. Ha a Sastestvérrel befejezik a lemezt, vagy pláne, ha a Hatvan gyertyát ide teszik a végére, sokkal elégedettebben nyomnám meg az újrajátszás gombot.

EDDA művek: 35. A hírvivő

EDDA művek: 35. A hírvivő

Egy szerethető dalcsokrot állított össze Pataky Attila és zenekara az utolsó, fizikai formában megjelenő nagylemezükre (remélem, nem igaz!), amelynek néhány dala kifejezetten remekül fog illeszkedni az EDDA művek koncertműsorába.

Amberjack: High Road

Amberjack: High Road

Olyan album született, amellyel a zenekar visszapillant a múltba, ugyanakkor a jövőbe is tekint, ezáltal itt maradt a jelenben. Úgy gondolom, hogy jót tett a vérátömlesztés az Amberjacknek, hiszen most is egy hiteles, profi produkcióval jöttek elő, amellyel jó esélyük van arra, hogy megállják helyüket a nemzetközi palettán is. A jól sikerült első album, a ’Storm’ után én ezt a mostani produkciót egy picivel még jobbnak tartom.

Rivers Ablaze: Devoid Dying Sun

Rivers Ablaze: Devoid Dying Sun

Kertész Márton ezzel a lemezzel újfent bizonyította, hogy egy zseniális gitáros és remek dalszerző. Az előző album sikeressége nyomán bátor és merész lépés volt a vokális témákat elhagyva egy instrumentális lemezt készíteni, de Marcinak bejött, ami sokaknak csak hiábavaló próbálkozás volt. Egy előremutató, progresszív, minden öncélúságtól mentes negyvenöt percnyi csodát tett le elénk, ami hallgatásról hallgatásra hálálja meg a belé vetett bizalmat. A nemzetközi szinten is kimagasló lemez az év egyik csúcsalkotása.