Nem egy könnyen emészthető album, lehet, hogy csak sokadik alkalomra fog beérni, és kell nyitottság is, de idővel rájövünk, hogy egy kiváló, zeneileg sokrétű lemezzel van dolgunk. Zene a huszonegyedik századi zaklatott ember számára.
A ’Leaves Of Yesteryear’ amolyan összefoglalója az elmúlt harminc évnek, mindegyik korábbi albumuk lenyomata megtalálható rajta. Nagyon remélem, hogy nem telik el újabb tizennégy év a következő lemezig!
A Frost* ’Falling Satellites’ albumának stúdiómunkái során született zenei anyag egy része nem passzolt a lemez szilárd koncepciójába, ezért fiókba került. Viszont a minőség és a mennyiség indokolttá tette, hogy valamikor kihúzzák azt a fiókot. Ez most megtörtént.
Ha ez a négy zenész megengedte magának, hogy tét nélkül, csak úgy összeüljön és örömzenélésből készítsen egy lemezt, akkor mi is megengedhetjük magunknak, hogy mindenféle mélyebb analízis és tudományos magyarázatkeresés-mentesen, csak úgy élvezetből meghallgassuk az ’American Made’-et! Nekem bevált ez a módszer, a végeredmény pedig tetszett!
Ez egy olyan lemez a Katatoniától, amihez jobban fogok kötődni, mint az eddigiekhez. Néhány daluk miatt szerettem őket korábban, de a ’City Burials’ topligás.
A ’The Rain’ után egy csendesebb, de rendkívüli érzelmekkel teli világba kalauzol el minket Kristoffer Gildenlöw. Az egyszerűbb dalszerkezetek is működnek, mert célja ezúttal az, hogy az emberek érzelmeire hasson.
Legutóbbi hozzászólások