A Def Leppard vegasi koncertje az eddigi legjobb, amit láttam tőlük. Impozáns előadás, látványos vizuális körítés, megdörrenő DTS-HD hang, 150 perc gyönyörűség! Aki csak kicsit is szereti a zenekart, annak kötelező vétel.
Meglátásom szerint jót tett a Sodomnak a vérfrissítés, mert az előző két lemezhez mérten a ’Genesis XIX’ erősebb lett. Persze nincs semmi világmegváltó, csak a megszokott harcba hívó thrash metal, néhol punkos, néhol pedig szinte black metalos hatásokkal
Kenny Wayne Shepherd, Joe Bonamassához hasonlóan fúvósokkal erősítette meg zenéjét, így az ő produkciója is kapott némi soulos ízt, jól ellenpontozva kemény gitárjátékát, mely beérett és mára generációjában az egyik irányadó gitáros lett.
Egy új Paul McCartney-albumot pontozni nálam egyenlő azzal, hogy Bartókot, Orffot vagy Chopint pontozzam, de erre nem vagyok felhatalmazva. Pontszám nélkül hagyom ezt az egyszerűségében nagyszerű alkotást, amelyben benne van a kései Beatles, pici Queen, pici Johnny Cash, az alkotás szabadsága és a klausztrofóbia. Folyt. köv., ez biztos!
Nagyon színes ez a fesztivál, hasonlít Eric Clapton pályafutásához, hiszen ő is számtalan stílust kipróbált élete során. Ez a tripla CD végig egyenletes színvonalat hoz, és ha bármelyik előadót kihagynák róla, az hiba volna.
A ’Metropolis Pt. 2.: Scenes From A Memory’ itt van teljes pompájában, ami már önmagában felér egy kisebbfajta mennybemenetellel. Főként az olyan iszapszemű rájáknak, akik bő két évtizede, a megjelenés napján hallhatták először, hogy „Close your eyes and begin to relax, take a deep breath and let it out slowly…”
Legutóbbi hozzászólások