Üdítő jelenség a 3rd Secret ebben a mai zavaros, zenei világban. Nemcsak a zene, a felállás is szokatlan a két énekesnővel. A 3rd Secret kockáztatott, elszakadtak a lineáris rockzenétől, és ez a kaland érzésem szerint kiválóan sikerült.
A brit blues egyik alapítóatyja nem vonul vissza. Igaz, hogy mi, dekadens európai népség nem valószínű, hogy látni fogjuk koncerten, mert limitált számú fellépéseit már csak kaliforniai otthona közelében vállalja.
Fáj a szívem, mert a Flower Kings egy olyan lemezt rakott össze, ami kompozíciós szempontból kimagasló, de mindent összevetve mégis az az érzésem, hogy jócskán rövidíteni kellett volna a játékidőn. Bár ez az album nem lett olyan erős, mint az előző, de az új tagságnak köszönhetően a virágzás folytatódik.
Nick D’Virgilio, Neal Morse és Ross Jennings közös projektje elsősorban azoknak szól, akik szívet melengető dallamokra és emberfeletti énekteljesítményre vágynak. A progresszív műfajt hátrahagyva itt most a dalok és az éneklés öröme lett az elsődleges. Ha lesz folytatás, akkor én több Julia, Everything I Am típusú dalnak örülnék.
Számomra meglepetés volt ez a lemez, nem ilyesmit vártam tőle elsőre, de jó dolog, hogy megmutathatta, hogy ezek a finomabb dolgok is benne vannak a kezében.
Kiváló bluesdolgozatot rakott le az asztalra Joanne Shaw Taylor, és ezen az albumon azt is bizonyítja, hogy legalább olyan nagyszerű énekes, mint gitáros.
Legutóbbi hozzászólások