3rd Secret: 3rd Secret

Meglehetősen összetett a stílus, amit a zenekar saját maga ragasztott rá valóban egyéni zenéjére. Az egykori Nirvana-basszusgitáros, Krist Novoselić által összetrombitált formáció amolyan hobbicsapatnak tűnik, hiszen nem működik folyamatosan.

Alt-folk / grunge – és való igaz, mindhárom stílus hallatszik a dalokban. A Peal Jamre vagy a Soundgardenre jellemző elnyújtott, disszonáns gitártémák (I Choose Me), ugyanilyen fazonúak az énekdallamok, ha már itt van Kim Thayil és Matt Cameron is. A hatvanas évek zenéje az akusztikus dalokban köszön vissza. Jennifer Johnson és Jillian Raye énekesnők ilyenkor hasonlóan énekelnek, mint Joni Mitchell (Last Day Of August), én időnként Grace Slick (Jefferson Airplane) frazírjait is hallom. Nehezen tudom értelmezni viszont a zenében az alternatív terminológiát, de ha arra gondolnak, hogy egyes helyeken hangkavalkádokat, egymástól független hangszeres futamokat hallunk, akkor ez is benne van. Erre tipikus példa a zárás, a több mint hét perc hosszú The Yellow Dress.

Biztató ez a kezdés, nem látható még a folytatás, mert a csapat nem tervez koncertsorozatot, anélkül pedig nem lehet szó normális működésről. Tegyük hozzá, élőben azért bemutatkoztak. Ha megy tovább a zenekar története – először is fizikai hanghordozón is megjelentethetnék az albumot –, nem tudom, hogy lesz-e letisztulás vagy ez egy több stílust magába foglaló, tényleg egyéni zene. Én az utóbbira voksolok, tipikusan az a produkció, amin minden egyéb simítás, finomítás már csak ronthat. Üdítő jelenség a 3rd Secret ebben a mai zavaros, zenei világban. Nemcsak a zene, a felállás is szokatlan a két énekesnővel. A 3rd Secret kockáztatott, elszakadtak a lineáris rockzenétől, és ez a kaland érzésem szerint kiválóan sikerült.