Nem könnyű szó egy külföldinek a Székesfehérvár, dupla mássalhangzó és ékezetes magánhangzók tömkelege is van benne. De nekünk elég, ha csak annyit megtanulnak, FEZEN, és legközelebb is megcélozzák a rendezvényt, ami még mindig igyekszik megtartani rockfesztivál jellegét és megpróbál évről évre olyan neveket elhozni, mint a HammerFall vagy a Helloween, akikért érdemes ideutazni.
Gigahosszú Guns N’ Roses-bulit kaptunk 3 évtized után. Ez egy telt házas stadionkoncert volt, ahol a zenészek igyekeztek kiszolgálni a közönség minden rétegének igényét. Aki csak a legismertebb három dalért jött, annak viszont 3 és fél órát kellett várnia rá.
A Purple-nek nem kell bizonyítania semmit, az életművük önmagáért beszél. Jó, hogy ez időnként szembejön velünk, de olyan jó volna, ha csak egy kicsit változatosabban tálalnák mindezt! Az viszont tény, hogy Simon McBride szinte katalizátorként felpörgette az öregeket is. Nem volt olyan rutinból lenyomott, nagypapás az egész előadás, mint legutóbb.
Két egymás utáni nap töltötte meg a Rammstein a Puskás Arénát, ez több mint 100 000 hű rajongót jelent, és ha szó szerint nem is, átvitt értelemben tényleg felrobbantották a stadiont. Nemcsak füst szállt az ég felé, de a lángnyelvek kicsaptak a létesítmény fölé és a reflektorok fénye is az egekig ért. És akkor a tűzijátékról még nem is beszéltem!
Remek kis fesztivál kerekedett ki újra, ahol négy teljesen eltérő stílusú bandát sikerült elcsípnem. A Bleed From Within által hozott súlyos breakdownok megrepesztették a földet, így a Behemothnak hála, könnyedén kitárultak a pokol kapui, amiken keresztül egyenes út vezetett az Amon Amarth Valhallájába. Levezetésként pedig sétáltunk egyet Antarktika fagyos földjén, melyre a From The Sky repített minket.
Ha hallgatnánk Laurie Andersonra, jobb világban élnénk. Ez a törékeny, mégis energiával teli idősödő nő ugyan riasztó képet festett világunkról, ugyanakkor megmutatta, hogy ott a fény az alagút végén. Tényleg hallgatni kellene rá!
Legutóbbi hozzászólások