A mai napon került a lemezboltokba, és persze a népszerű digitális platformokon is elérhető lett az Iron Maiden tizenhetedik nagylemeze. A ’Senjutsu’ akár a YouTube-on is végighallgatható.
A 2015-ös ’The Book Of Souls’ után idén ismét dupla stúdiólemezzel jelentkezett a legendás heavy metal csapat. Bruce Dickinson és zenésztársai még 2019-ben, az akkor aktuális ‘Legacy Of The Beast World Tour’ szünetében vonultak a franciaországi Guillaume Tell stúdióba, a ’Senjutsu’ producere ismét Kevin Shirley lett. A korábbiaknál jóval változatosabb, szélesebb zenei spektrumot átölelő albumot mától meghallgathatod bármelyik online platformon, köztük a YouTube-on is, de a régi rajongóknak az online muzsika nem helyettesítheti a fizikai hanghordozókat, a most is aprólékos részletességgel elkészített borítót, bookletet.
![](https://hardrock.hu/wp-content/uploads/2024/02/huacdcbepo.jpg")
Én most vettem meg valami O-kart-os változatot, csak 500 ropival volt drágább és így kaptam mellé egy mesekönyvet is..:) Ebben a pillanatban hallgatom az utolsó dalt amit még nem ismertem korábbról. Én vitatkoznék azzal az állítással, hogy “A korábbiaknál jóval változatosabb, szélesebb zenei spektrumot átölelő album.” Szerintem nagyon egységes az album stílusa és mástól is ezt hallottam vissza. Szerintem ez pontosítva úgy igaz, hogy ez a legnagyobb kakukktojás az összes M. album között, de magán az albumon belül nagyon is hasonló stílusú dalok vannak. Komolyan mondom szerintem zseniális, minden dal masszívan megállja a helyét. Kis részletekbe tudnék csak belekötni, de szerintem idővel azt is meg fogom szokni. Nekem az egész lemez úgy köszön vissza, mintha ez lett volna az X Factor Dickinsonnal 1995-ben.
Jó nehéz muzsika, kell majd neki idő!
Csak megcsinálták! A 90-es évek óta vártam már egy olyan Maiden albumot, ami nem okoz csalódást, amit az elejétől a végéig élvezet hallgatni és ez olyan. Ez az album tökéletes esszenciája a Maiden életművének, megidézi a banda szinte összes korszakát, de közben hoz némi újdonságot is és ezt úgy gyúrták egybe egy metál masszává, hogy mégis tökéletesen egységes az egész lemez. Hogy ezt hogyan csinálták? Én érzem rajta a korai lemezek lüktetését is, amit persze kevernek az újkori lemezek dallamaival, és képesek egy pillanat alatt váltani egy teljesen más témára, néha csak kapkodom a fejem, hogy mit is játszanak. Ezen a lemezen tényleg nincs olyan, hogy legjobb vagy legrosszabb dal, az egész úgy jó ahogy van! Leginkább a Somewhere lemez borítójához tudnám hasonlítani, amin megidézték a banda összes korszakát, csak ezt most zeneileg csinálták meg. Szerintem kijelenthetjük, hogy a Seventh Son után végre egy újabb mesterművet tettek le az asztalra. Erre a lemezre szerintem Martin Birch is elégedetten bólogatna.
Nyilván mindenki másképp éli meg, mást vár el és ha kell szerethetővé hallgat akár egy rossz albumot is ha azt a kedvence adta ki. .Egy Maiden, Metallica, AcDc kaliberű bandától mindig sokat várnak, viszont ha egy “kisebb” banda készít egy bitang albumot az nem ver akkora hullámot. Pl a Flotsam and Jetsam és a Magnum (direkt két különböző stílusú bándát említettem) és (még sorolhatnám) utolsó albumai sokkal nagyobb zenei élményt nyújtanak mint a fenti gigasztárok utóbbi munkái. Már reggel rám írtak többen is, hogy mi a véleményem az új Maiden ről ezért neki estem és most másodjára is hallgatom ami nálam jót jelent. Egy ilyen anyagot nem lehet két meghallgatás után befogadni de az biztos, hogy sokkal jobban tetszik mint az előző. Semmi újdonság semmi meglepő egyszerűen “szebb”a zene.
Tévedtem amikor azt hittem vissza térnek a gyökerekhez (hozzám) aki a régi Maident szereti de nem lehet mindenki kedvére tenni.
Ez tényleg nagyon jó lett. És nem úgy nagyon jó,amikor rábeszéled magad hogy ez jó, közben meg belül te is tudod, hogy kedvenceid bénaztak, hanem ezt már első hallgatás után tudod,hogy biza’ez most oda lett rakva rendesen… Rengeteg meghallgatás kell majd, de az már számomr a biztos,hogy a legjobb lemezük a 22 évvel ezelőtti reunion óta.
Elsőre ez a véleményem:
Az újkori Maidenek egyik legjobbika az AMOLAD mellett. Ez egy igazi mixtúra, de jól kikeverve és most nem a hangzásról beszélek. Persze van ahol lehetne egyszerűsíteni sztem, de alapvetően kurvajó.
A csúcspont Adrian szólója a Darkest Hour-be és sztem a húzónóták a Smith/ Dickinson szerzemények.
A témaújrahasznosításban a Death of the Celts-ben túlzásba esnek, mert az kiköpött Clansman.
Days of Future Past talán a legjobb dal így elsőre és a legjobb ének pedig ez: Love in anger, life in danger az utolsó dalban a lemez fináléjában, ez itt libabőr Dickinson úgy énekel hogy beszarok. Bruce csúcskategória ezen az albumon, ( mint mindíg)
Steve egy kicsit mindíg túlzásba viszi a szintiszőnyegeket , a bontogatós basszust és feleslegesen elnyújtja a dalait, a kevesebb néha több lenne. De mondom, mindez így együtt nagyon rendben van ezúttal és ha ez lenne az utolsó album akkor elmondhatjuk hogy egy igazi összegzést kaptunk a Maiden életműből.
Best of Times 10 pont
Szerintem ez így nagyon nem igaz, hogy Death of the Celts kiköpött Clansman. Érdekes egy előzetes meghallgató is közel ezt nyilatozta, holott csak egy többször visszatérő momentum van benne ami önlenyúlás, plusz még minimális éppenhogy csak hasonló énekdallam ami jó ha összesen másfél-két percet kitesz. Ilyen persze több is van a lemezen, nyílván nem csak nekem tűnt fel főleg az X Factorról és a Virtualról vannak erős betükröződések. Én addig szeretem a Clansmant amíg tart az intrója a Kelták halála meg elejétől a végéig bombasztikus a számomra. Azzal “egyetértek”, hogy egy Maiden albumhoz képest túl sok a billentyűs háttér. Azonban ezt csak akkor lehetne igazán eldönteni, ha hallanán egy olyan verziót is, amin nincs annyi szinti pakolás. Nem tartom kizártnak, hogy annélkül nem lenne eléggé kitöltve a “dallammeder”.
Pl. Darkest Hourban van egy gyors pattogós dobrész kétszer vagy háromszor ami tök ugyanaz mint a Virus elején is szerepel. Az előbbiben kicsit talán gyorsabban ahogy most visszahallgattam.
Jó hallgatni az új lemezt, méltó a Maidenhez és méltó a rajongókhoz!
És jó olvasni a hozzászólásokat.
Némi elégtétel ez nekem azok ellenében, akik (az első, gyenge minőségű Youtube-os előzetes, a The writing on the wall alapján) fikázták a számot, a zenekart elmondták mindennek és lesújtó véleménnyel illették a majdani lemezt.
Aki emlékszik az itt lévők közül, vagy visszaolvassa a hozzászólásokat tudja miről beszélek. Szóvá is tettem (mások meg az én stílusomat…), nos a károgóknak itt egy remek album, hallgassuk, élvezzük!
Még csak egyszer volt időm végighallgatni,de nagyon tetszik!Tartottam kicsit az albumtól,mert mintha kissé visszafogottan beszéltek volna róla a zenekar tagjai,pedig nem kellett volna,ez oda van szépen pakolva!
Elso hallasra kicsit idegennek ereztem a lemezt de masodjara viszont szuper jonak ereztem,megbaratkzotam vele !
Alapjában véve nem vagyok egy nagy Maiden fan de van jó pár nóta amit kedvelek a csapattól.A Somewhere In Time albumuk meg etalon nálam..erről az új albumról én nem tudok rosszat mondani!Sőt!Minél többször meghallgatom annál jobban bejön!
Én különösebb változást nem nagyon érzékeltem a The Book Of Souls albumhoz képest. Jó az is, mint ahogy ez is, de valahogy nem hozott túlzottan lázba, ahogy a 2000-es évektől megjelenő lemezeik sem. Mind nagyszerű alkotás, ugyanakkor itt is rengeteg a témaismételgetés, amitől rétestésztává nyúlik a produkció. Természetesen még adok neki esélyt, meg kell többször hallgatnom, mint ahogy teszem a korábbi lemezeikkel is, de egyszerűen nem tudom annyira élvezni a számokat, mint a Number, Piece, Powerslave, Somewhere lemezeket, pedig már milliószor mentek. Persze ez legyen az én bajom.
Mutass már nekem olyan zenekart ahol az xxx album után nincsen “témaismételgetés”. Blind Guardian, Helloween, Metallica, Ac/Dc… Igen talán Guns N Rózsiéknál tényleg nincs témaismételgetés, de csak azért mert még egy sz@ros albumot sem tudnak összehozni..:)
Én a témaismételgetést egy azon számon belül értettem, ami miatt 12 perces opuszok születnek. Ez még önmagában nem lenne gond, ha a hossz indokolt lenne, de én rengetegszer nem érzem annak.
Viszont el kéne fogadnod, hogy másnak Tőled eltérő véleménye van. Eléggé kioktatóan szólsz több alkalommal a Tőled eltérő véleményen lévőkhöz. Nálam nagyobb Maiden rajongó nem kell, csak ez nem azt jelenti, hogy ugyanaz tetszik, mint egy másik rajongónak.
Bochika.
Sziasztok!
Szeretném leszögezni, hogy az előző hozzászólások alapján nagyon nem lesz népszerű a véleményem az új lemezről. Nem tudom, hogy csak azért mert már nem illik róluk negatívat mondani, vagy tényleg mindenkinek ennyire tetszik a lemez. Mondom ezt úgy, hogy számomra az újkori Maiden lemezek (értsd BNW és az azt követő korszak) néhány esetben még jobban is tetszenek, mint a klasszikusok. A Dance of Death lemezzel ismertem meg az együttest és lettem instant rajongó jó 15 éve (29 vagyok most). Az AMOLAD adta az első koncert élményemet Ostravában. Imádom az együttest, és a lehető legtávolabb áll tőlem, hogy bárkit megbántsak, vagy fikázzam a teljesítményüket. Egyszerűen egy csalódott rajongó véleményét látjátok alább, és csak azért írom le, mert jól esne egy ilyen közösséggel értekezni róla.:)
Szerintem ez az album minden porcikájából a fáradtságot, illetve sajnos a tagok korának előrehaladtát árasztja (az idő vasfoga senkit nem kímél ugye…). Az egyik legnagyobb gondom az, hogy az album szinte teljes egészén túl vannak nyújtva a dalok, és a dallamok nem annyira érdekesek/lélegzetelállítóak, hogy ezt kendőzni tudják. Mondom ezt úgy, hogy én alapvetően szeretem a hosszú számaikat is. Többen említettétek, hogy több korszakot visszaidéző dallamokra bukkantatok a hallgatás során, és ezt én is így hallom, viszont sajnos ezek a múltat megidéző dallamok jóval gyengébbek, mint amit megszoktam a Maidentől, és csak saját maguk másolását juttatja eszembe akaratlanul is. Persze, nincs új a nap alatt a végtelenségig, a Book of Souls-on is tetten érhető volt ez a hatás. De ott még egy fokkal lendületesebb volt a banda, és több volt az inkább eredeti dallam, mint a múlt túl erős hatása (Bár a The Red and The Black néhány hallgatás után kiérdemelte az automatikus skip státuszt..:D).
A másik nagy gondom a lemezzel pedig sajnos pont Bruce, és az énektémák. Félreértés ne esék, imádom Bruce hangját, nekem vele Iron Maiden az Iron Maiden, megkajálok szinte bármit amit énekel. Pont ezért óriási a csalódásom.:(
Az album több mint háromnegyedén egy gitárdallamot másolva énekel nem túl fantáziadús dallamokat. Emellett sok helyen nagyon küszködős, már már kellemetlen hallgatni Őt jellemzően olyan pontokon, ahol pont néhány magasabb fekvésű dallamot énekelne. Nem tudom észrevettétek-e, de a legtöbb esetben pont ezeken a részeken van megtámogatva saját maga által több éneksávon, és számomra eléggé takargatni valóként hat ez a próbálkozás. Ezt a hatást erősíti bennem, hogy tudatosan és nagyon erőteljesen hátaratolták Őt a mixben. Néhány számban pedig úgy érzem, mintha legalább még 4-5 évvel később vették volna fel az énektémákat, lsd. Lost in a Lost World refrén ami brutál küszködés (vagy a többi számot énekelte fel korábban?). Emellett a lelki füleimmel hallom, hogy egyes esetekben mondjuk 5-6 évvel a felvétel előtt hova énekelte volna a dallamokat, és pont az adta volna meg egy-egy szám valódi ütőerejét. Egyetlen kivétel a Hell On Earth “Love in anger, Life in Danger” témája, ami instant hidegrázás.
Egy szó mint száz, nekem sajnos nagy csalódás a lemez, és a leírtakat természetesen többszöri újrahallgatás után írom. A komor hangulatot értem, és átérzem, nap mint nap tapasztalni a létjogosultságát. A kivitelezés lehetett volna jobb. Ettől függetlenül a koncertre elmegyek (amennyiben lesz), hiszen mégis csak ők adták felnőtté válásom háttérzenéjét, és szerves részük volt benne. A köveket légyszi tartsátok a zsebekben.:D
Én is már párszor végighallgattam (nem kis teljesítmény a mai rohanó világban) és az első benyomásomhoz képest határozottan jobban tetszik. Én az énektémáknál pont azt érzem, hogy többször marad a neki jelenleg jobban teljesíthető komfortzónában, így kevésbé felhangos az ének, mint a korábbi lemezeken. Ahol magasakat énekel, ott bizony én is hasonló “kiszenvedést” hallok, bár mindig hozzáteszem, hogy ennyi idős korban ez még mindig pazar.
Egyébként miután kiadtam magamból ezt az irományt elgondolkodtam, hogy valószínűleg az is közrejátszik a csalódottságomban, hogy bizony nekem is fel kell dolgoznom az útjuk végének közelségét (és ez nem lesz egyszerű). Szerettem volna még egy AMOLAD, DoD vagy BNW kaliberű lemezt a bandától, csak abba nem gondoltam úgy igazán bele, hogy a tagok már nem 40 évesek, és utolérték (főleg Bruce-t) a korral járó limitációk. De, hogy ne csak a negatívumokról írjak, a szólók terén ez a lemez szerintem is az egyik legerősebb alkotásaik közé tartozik, több emlékezetes momentummal.
spiritknight ennél rövidebben és pontosabban nem lehetett volna összefoglalni. Ennyi. Hozzászólás lezárva. 🙂
“Lost in a Lost World refrén ami brutál küszködés.” Ez a mondat nekem kiválóan reprezentálja, úgy a teljes hozzászólásod. Természetesen tiszteletben tartom amit írsz, zenéért amúgy is csak az értelmi fagyisok mennek ölre. Nos nekem az idézett mondat gyakorlatilag kínai, mondhatom hogy nem értem miről írsz, de hétköznapibban megfogalmazva ökörségnek nevezném. Nyilván egy 61 éves embernek már a hangszíne is vastagabb, mint egy 26-nak, de hogy bárhol is küszködne szerintem ez vicckategória. Vagy ez: “Az album több mint háromnegyedén egy gitárdallamot másolva énekel” Ez teljességgel komolyan vehetetlen. Én tökéletesen elfogadom, hogy valakinek nem tetszik ezért vagy azért (ezek többnyire szubjektív dolgok), csak amikre hivatkozol, azokért egy alsó tagozatos énektanár is leültetne. Ne akard már nekem beadni, hogy mondjuk a kezdő- és a záró nótának ugyanaz az énekdallama..!
Természetes, hogy az embernek változik a hangszíne ahogy telik az idő, ez rendben is van. Mélyül a hang tónusa, kisebb lesz a hangtartomány, stb. Én csak abban reménykedtem, hogy talán Bruce-nál nem lesz ennyire feltűnő még ezen a lemezen (legalábbis számomra). A “Lost in a Lost World” refrénjében pedig én pont nem a hangszín “vastagodását” hallom, hanem inkább az elvékonyodását (a magasan énekelt részről írok).
A gitárdallam másolásra vonatkozóan nem arra gondoltam, hogy az egész albumon egy azonos gitárdallam vonul végig, és ugyanazt énekli Bruce minden dalban:D Úgy értettem, hogy minden számban van egy vezető gitárdallam a versékben, amit Bruce egy az egyben lemásol és ezzel le is van tudva a versék kreatív tartalma (természetesen ez a dallam számonként különböző).
Ennek ellenére minden tiszteletem az bandáé, más együttes örülhetne ha egyetlen hasonló kaliberű albumot el tudna készíteni. Annak is örülök, hogy másoknak ennyire bejön a korong, legalább sokan leszünk a koncerteken:D. Majd az élő élmény biztos rárakja a pontot az “i”-re.:)
Jó ez innentől kezdve elég szubjektív pl. mindig meglepődöm azon hogy valakinek az AMOLAD vagy BNW legyenek a kedvenc “újkori” lemezei. Nálam kiugróan a DoD és a most kiadott album viszik ezt a szerepet. Még egy megjegyzés a Red and Black-kel kapcsolatban amit ugrasztasz, ha kivágnák a karcos gitárszóló utáni 4 perces filmzenét tökéletes alkotás lenne.
Én értem mire gondolsz “SwagWalker”. Az, hogy a gitár kíséri a vokálmelódiát (vagy fordítva) nekem is nagyon megúszósnak hat, de stílusként is felfogható, és ettől lesz mondjuk “maidenes” egy lemez. Így kevésbé “zavaró”. Viszont azt nem értem, hogy ha zavar a fejhang, akkor hogy bírtad végighallgatni a “Final Frontier”-t? Most Bruce legalább többnyire olyan tartományban van, amit ki tud énekelni, és ez jót tesz a zenének is. De ott? Az a lemez hallgathatatlan, többek között emiatt is. Ez viszont egy okés lemez.
Hát ez nagy csalódás. Pár dalban van csak energia. Vessük össze az új Halloween albummal, ha már szintén öreg zenekarhoz viszonyítunk, az kellemes meglepetés volt nekem
Na annyira nyomjátok akkor: senki nem hallja Ravel Bolero-ját a “The Parchment” című dalban..igen a Harris írta….igen a Dickinson a neki most jól fekvő magasságban énekel…igen 12:39 hosszú…..igen néha hasonlít másra is….de ma már nem bírtam ülve hallgatni és valószínűleg a szomszédok is hallották rendesen 🙂 🙂 …hát szerintem erről szól ez az egész …..a többi csak vaker…
Azért azt tudni kell, hogy nem mindegy ki mikor hal egy adott zenét.Hány évesen vagy életének melyik szakaszában. Mennyire kifinomult a zenei érzéke, milyen a hallása, játszik e hangszeren, hány féle stílusú zenét hallgat stb stb. Teljesen más kép alakulhat ki két emberben ugyanazon zenéről.. Nem ragozom, nem vagyok fanatikus Maiden rajongó de a 3.meghallgatás után továbbra is
jó albumnak tartom, tetszik a hangszerelés a billentyűk adnak egy kellemes atmoszférát alá. Dickinson pedig jól énekel, sokszor a szóló cuccai jutnak eszembe ahol a legjobb formáját hozta,és mondom ezt is úgy, hogy az orrhang meg sziréna sokszor zavart az utóbbi Maiden albumokon.
Minden szubjektív vagy ízlés dolga és már vartam mikor kezdik el a hasonlitgatást bár azt hittem a Priest lesz az első de a Helloween a befutó. Két különböző világ!! Ja és nem HALLOWEEN.
Nekem az a furi, de tényleg, hogy Dickinson teljesítményét sokan negatívumként emlegetik a lemez kapcsán. Valahogy engem most sokkal jobban elkapott a faszi, mint az utóbbi tíz évben bármikor. Bár a Book of soulst a klasszikusokkal egyenértékű mesterműnek tartom a mai napig, piszok jólesik ez a lemez, nagyon szeretem. Nem érdem a kor, mert a szar sem nemesedik tőle, de én 86-ban szerettem beléjük, és ha egy magamfajta, régen minden jobb volt vénség földhöz vágja a nem létező kalapját, akkor talán nagy hiba nincs itt.
Na sziasztok.Hat ugye nem vagyok egyedul.Na vegre valaki hasonlon latja a dolgokat am.Igen egybol leesett,hogy a The Parchment,bevezetojeben bizony ott kellemesen meglapul a Bolero.A Death Of The Celts,ami mar is ujkori favorit nalam abban nemcsak The Clansman elvetve,(es nem is annyira nagy mennyiseg ben)hanem egy kis nuasznyi Running Wild -ot is kellemesen kihalottam,gitardallamok teren.Meg emlithetnem meg a Nightwish t a jobbik erait,meg a a Pink Floyd,Genesis.Ezek szerintem aszocialni szeretnek,de ugy finom megkozeliteskent,meg talan a Rush.-t.Ezek nem koppintasok hanem inkabb hangulat,meg zenei megkozelitesek.Nicko oriasi amugy,meg mindenki az albumon!!!!Kesobben akartam irni latom azert mindenki ki igy,ki ugy lassan kezdi kiertekelni,az albumot.Eddigi benyomasaim,nincsen olyan erzes hogy ugratnek barmilyen tracket az jo jel.Tovabba lehalgattm egy jo parszor odafigyelve,eleg komoly hangcuccon tobb beallitassal,es fules-ben is.Szandekosan reafokuszalok nem hasonlitgatok,nem halgatok mas zeneket sem,meg regi Maident sem.Azt kesobbre tartogatom.Ma mikor halgattam osszeallt a kep,nem olyan drasztikusak azok a valamilyen uj kontosben visszakoszono,inkabb tovabb fejlesztett reszecskek.En ugy latom hogy nem tettek rosszat az albummal.Sot van aki biralja hogy elnyutja a Harris a dalokat,nekem nem uncsi,sot.Amibe meg belekell asnom magamat az a szovegvilag mert eddig a cimado Senjutsu es a Stratego viszi a japan vonalat.De a tobbi dalcsokor ,inkabb a keltak vilagat idezi meg ,amit nem is banok,mert szeretem amugy.Ugy is becezem hogy a keltas album,es a kekszinu 2 es szamu cd,azt Harris cd nek hivom,nem veletlenul.Amit meg tapasztaltam,elegge egyseges a lemez,de a dalok onalloan is megalnak a labukon.Tovabba a Maiden album szamsorrend teren,szerintem,mindig is eros volt.Koncert setlist nel,nem mindig talaltak be,de vannak kivetelek is.Ugyhogy nyugi van jo album szuletett,kulonleges a maga modjan.Amihez ido kell,es minden erenyet megmutatja majd.Ha anno a B.O.S ra azt mondtam hogy ha az elet ugy hozza.Akkor lehet egy eletpalya befejeze.Na Senjutsu ra meg jobban elmondthatom.De mindig a remeny hal meg utoljara.Megerte kivarni az idot,ami szerintem meg kedvez,ahogyan erzem,nagyon jol fog majd mukodni live.Maximal Respect.!!!!!!
Az új Helloween is és a Maiden új albuma is zseniális,de zenei szempontból meg nagyon távol állnak egymástól.Az egyik egy kétlábdobra alapuló power metal a,másik egy heavy metal intézmény.Egy közös van bennük,hogy k.jók