Alig öt hónappal a ’Workingman’s Dead’ album után, még szintén 1970-ben, novemberben jelent meg a Grateful Dead ötödik stúdióalbuma, az ’American Beauty’. Sokan azt állítják, ez a Dead legjobb lemeze. Ezen lehet vitatkozni, mert ha valaki a korábbi albumok kísérletezős hangú dalait kedveli, értelemszerűen azokra szavaz, inkább azt lehet mondani, ez a legnépszerűbb, és ez nem véletlen.
A ’Workingman’s Dead’ még a lemezlisták élén tanyázott, de már neki is álltak az új daloknak. Tehették ezt azért is, mert elég anyaguk maradt az előző időkből. Stílusában követte a ’Workingman’s Dead’ zenei nyomvonalát: a hangvétel könnyű, fülbemászó dallamok, sok akusztikus gitáros résszel fűszerezve, ám ezen a lemezen még jobban elfordultak a popularitás irányába. Nincs annyi bluegrass vagy country hatás, sokszor kifejezett popzene hallható. Nem gondolom, hogy rossz, csak hallgatva az album dalait, megértem, miért lett akkora siker, főleg az Államokban: kétszeres platinaalbummá érett. Biztos, hogy eljutottak olyan rétegekhez is, akik nem feltétlenül hallgattak megelőzőleg Grateful Deadet.
A zenekar ezúttal lényegesen aktívabb volt, már ami a dalszerzést illeti, nemcsak Jerry Garcia komponált dalokat, hanem a többiek is kivették részüket ezen a téren: Phil Lesh, Pigpen és Bob Weir szorgalmasan írták a melódiákat a tavaly elhunyt Robert Hunter sorai mellé. A szövegíró-komponistát egyébként sokan remetének tartották, nem nagyon mutatkozott a nyilvánosság előtt.
Az utolsó két dal valamennyire kilóg a koncepcióból: Az Attics Of My Life hangulata valami spirituáléra emlékeztet, a Truckin’ a bluesos élével szintén egyedi a lemez populáris megszólalásához képest.
Nem okozott a kiadó meglepetést azzal, hogy egy eddig nem prezentált koncertet csatolt az eredeti lemezfelvételhez – ez egyre nehezebb lesz, hiszen már annyi koncertlemezük jelent meg, hogy józan fejjel nem lehet számon tartani. 1971. február 18-án a történelmi hírű Capitol Theatre-ben játszottak Port Chesterben, ahol számos kortársuk produkált jelentős fellépéseket. Érdekes, hogy a néhány hónappal korábban újrakiadott ’Workingman’s Dead’-hez is ugyanezen a helyszínen rögzített hangversenyt csatoltak. Eltérő műsort nyomnak, itt is előadnak pár sztenderd nótát, Chuck Berry Johnny B. Goode-ja, Kris Kristofferson Me and Bobby McGee-je mellett halljuk Otis Redding Hard To Handle-jét, valamint Buddy Holly Not Fade Awayét. Az ’American Beauty’-ról a Sugar Mangolia, a Candyman és a Truckin’ hosszabb, jammelős változatai hangzanak el. A Ripple, a lemez egyik fontos szerzeménye nem hallható az élő műsorban.
Bár a Dead továbbra is aktív maradt – hiszen koncertalbumok sorát jelentette meg –, azért egyértelmű válságot éltek meg. Ahogy a ’Workingman’s Dead’ lemezismertetőjében már utaltunk rá, Mickey Hart, az egyik dobos apja, a banda menedzsere elsikkasztotta a zenekar pénzét, ennek következtében elhagyta a zenekart, csak évekkel később tért vissza (közben azért stúdióját is szorgalmasan építette farmján) Pigpen, a billentyűs pedig kiválása után pár évvel elhunyt nem éppen sportos életvitele miatt. De más bajok is felszínre kerültek, hiszen Phil Lesh basszusgitáros édesapja prosztatarák következtében hunyt el, a főnök, Jerry Garcia anyukáját pedig egy autóbalesetből származó sérülések komplikációi győzték le. A következő stúdióalbum, a ’Wake Of The Flood’ csak 1973-ban jelent meg, és ez már egy másik történet.
Az album nem először jelent meg újrakevert változatban, a koncert ugyan most debütált CD-n, de online verzióban már ismert volt a rajongók előtt.
Grateful Dead 1970-1971:
Jerry Garcia – szólógitár, steel gitár, bendzsó, ének
Bob Weir – gitár, ének
Pigpen (Ron McKernan) – billentyűsök, harmonika, ének
Phil Lesh – basszusgitár, ének
Bill Kreutzmann – dobok, ütőhangszerek
Mickey Hart – dobok, ütőhangszerek
Disc One: Original Album Remastered
Box Of Rain / Friend Of The Devil / Sugar Magnolia / Operator / Candyman / Ripple / Brokedown Palace / Till The Morning Comes / Attics Of My Life / Truckin’
Disc Two: Capitol Theatre, Port Chester, NY (2/18/71)
Bertha / Truckin’ / Hurts Me Too / Loser / Greatest Story Ever Told / Johnny B. Goode / Mama Tried / Hard To Handle / Dark Star / Warf Rat / Dark Star / Me And My Uncle
Disc Three: Capitol Theatre, Port Chester, NY (2/18/71)
Casey Jones / Playing In The Band / Me And Bobby McGee / Candyman / Big Boss Man / Sugar Magnolia / St. Stephen / Not Fade Away / Goin’ Down The Road Feeling Bad / Not Fade Away / Uncle John’s Band
Legutóbbi hozzászólások