Grateful Dead: Workingman’s Dead – 50th Anniversary Deluxe Edition

A félévszázados évforduló alkalmából egymás után adják ki a Grateful Dead lemezeit feljavított változatban, extra anyagokkal kiegészítve. Nos, a néhai Jerry Garcia és bandája negyedik albuma, a ’Workingman’s Dead’ ötvenéves ünnepi megjelenése is egy alaposan kibővített kiadvány, hiszen az igényes külcsín mellett a hanganyagot is megtoldották egy két és fél órás koncertfelvétellel.

A Dead negyedik albuma igen csak eltért az addigi három lemez zenei világától. Bár a dallamos, countrys szerzemények, a jellegzetes akkordbontások az első három lemezen is jelen voltak, sok kísérleti elemet berámoltak zenéjükbe, nem voltak híján a bluesos szerzeményeknek sem, különösen az első albumon. A ’Workingman’s Dead’ egészen más képet mutatott, hiszen lágyabb, akusztikus lett. A blues, a rock and roll majdnem eltűnt a lemezről, még jobban teret nyert a countryzene, vagy annak előképe, a bluegrass. A különbség szembetűnő a banda megszokott zenei világával, ha meghallgatjuk a megelőző ’Aoxomoxoa’ albumot. Egyszerűsödtek a szerzemények, nem csöppen el a cucctól, azért némi pszichedelia itt is hallható, ám visszatértek zenei gyökereikhez, mely jelen esetben nem a blues. Nem csak a zene, a borító is más lett, hiszen a savas utazások okozta színes látomások eltűntek, helyettük egy fakó, a zenekart mutató fekete-fehér fotóval kiegészült csomagolást vehettek a kezükbe a rajongók (a képen rajta van Robert Hunter, a zenekar szövegírója is). Már ez a külsőség jelezte, a Grateful Dead lejött a földre.

Több ok is felmerült, amiért ennyire más zenét hoztak össze, mely Jerry Garcia elmondása szerint rövid idő alatt formát öltött. A megelőző lemez, a szintén kultikussá vált ’Aoxomoxoa’ a pszichedelikus rock egyik alapműve, igen nehezen készült el, ráadásul kimerítették anyagi lehetőségeiket, amit cégük, a Warner Bros rájuk szánt. Továbbá nagy hatást gyakorolt rájuk a Crosby Stills & Nash bemutatkozó LP-je, így egy más, egy könnyebb, letisztultabb irányba indultak el.

A ’Workingman’s Dead’ más, de semmivel sem képvisel alacsonyabb színvonalat, mint elődei, pedig tornyosultak a fekete felhők a banda háza táján. Menedzserük, Lenny Hart, az egyik dobos, Mickey Hart apja lelépett a zenekar pénzével, és gondok voltak az egyik alapító tag, Ron “Pigpen” McKernannel is, aki egyre durvább alkoholizmusa miatt egyre kevésbé tudott részt venni a zenekar működésében, ráadásul autoimmun betegségben is szenvedett. Egy dalban, az Easy Windben hallható éneke, ez a leginkább bluesos dal. Ha ez nincs, fel sem tüntetik nevét a borítón. Három évvel később gyomorvérzésben hunyt el.

Az évforduló alkalmából – nem meglepő módon – egy koncertfelvételt is csatoltak a kiadványhoz, ez egy 1971 februárjában elhangzott fellépésüket tartalmazza Port Chesterből, New York államból. A saját dalaik mellett két örökzöld nótát is elnyomnak: Kris Kristofferson Me And Bobby McGee slágerét igazából Janis Joplin tette világhírűvé, ők is jól megfogták a nóta lényegét. Na és itt van az elnyűhetetlen Johnny B. Goode is Chuck Berrytől, Grateful Dead-módra. A buli érdekessége, hogy csak Bill Kreutzmann dobol, a másik ütős, Mickey Hart hiányzik, mondván, nem érezte jól magát azon az este. Ez valóban így volt, de mindez apja már említett húzása miatt alakult így. Hart röviddel később el is hagyta a Grateful Dead kötelékét és csak három év múlva tért vissza, akkor a zenekar 1995-ös feloszlásáig kitartott. Érdekességképpen: 2007-ben megjelent egy koncertlemez ’Three From The Vault’ címen, mely a két nappal korábbi fellépésüket tartalmazza ugyanarról a helyszínről – eléggé eltérő műsorral.

A ’Workingman’s Dead tisztelgés az amerikai country és bluegrass zene előtt, szövegileg pedig visszatekint a korai történelmi korszakba. Már akkor időutazás gyanánt készült, ez a komponens fél évszázad után csak felerősödött.

Grateful Dead 1970-1971:
Jerry Garcia – szólógitár, steel gitár, bendzsó, ének
Bob Weir – gitár, ének
Pigpen (Ron McKernan) – billentyűsök, harmonika, ének
Phil Lesh – basszusgitár, ének
Bill Kreutzmann – dobok, ütőhangszerek
Mickey Hart – dobok, ütőhangszerek (a koncertalbumon nem játszik)

Disc One: Original Album Remastered

Uncle John’s Band / High Time / Dire Wolf / New Speedway Boogie / Cumberland Blues / Black Peter / Easy Wind / Casey Jones

Disc Two: Capitol Theatre, Port Chester, NY (2/21/71)

Cold Rain And Snow / Me And Bobby McGee / Loser / Easy Wind / Playing In The Band / Bertha / Me And My Uncle / Ripple (False Start) / Ripple / Next Time You See Me / Sugar Magnolia / Greatest Story Ever Told / Johnny B. Goode

Disc Three: Capitol Theatre, Port Chester, NY (2/21/71)

China Cat Sunflower / I Know You Rider / Bird Song / Cumberland Blues / I’m A King Bee / Beat It On Down The Line / Wharf Rat / Truckin’ / Casey Jones / Good Lovin’ / Uncle John’s Band