Sziasztok Rockerek! Hosszú hibernálásom után visszatértem, nem is akármilyen eseménnyel. Eljött egy kerek szám, de nem az én életemben, a Black-Out lett idén 30 éves. Mi lenne annál nagyobb öröm, mint hogy ennek a megünneplésében mi is részt vehettünk november 18-án. Annyira izgatott voltam, hogy ez most került megrendezésre, hogy még a viharos szél se állíthatott meg, de ezzel nem voltam egyedül szerencsére.
A „bemelegítés” nem volt más, mint a Tulpa. A névre rögtön felfigyeltem, hisz ez egy buddhista eredetű szó, de nem akartam előre kombinálni. Utólag progresszív rockhoz sorolnám őket.
Bevallom, nem ismertem ezt a formációt, viszont aki belefutott már a Trick együttesbe, találkozhatott Győri Attila és Jáger Zoltán nevével. Azonban ők egy kicsit lassabb tempójú pszichedelikus rockot játszottak.
Illetve nehogy kihagyjam Binges Zsoltot, aki ugyancsak ismerős lehet a Fish!-ből, úgyhogy nagyon kíváncsivá tettek, hogy mivel készülnek.
Új énekesnőjük, Galambos Dorina (Mrs Columbo) hangjával nagyon dögösek lettek az eredetileg férfihangra írt számok, viszont ugyanaz volt a problémám, mint korábban a Jinjer esetében, hogy nagyon hangosnak találtam a dobot, az éneket meg nem mindig értettem emiatt. De ezt már elengedtem. A rossz keverésről nem a zenekar tehet.
Színpadi jelenlétük igencsak egyben volt, sokszor és figyelemmel fordultak egymás felé. A számokat a 2022-es debütalbumukról, a ’How To Create…’ lemezről hozták.
Egy újszülöttnek minden vicc új, úgy tűnt, nem voltam ezzel egyedül, körülöttem sokaknak újdonság volt ez a banda. De ahogy haladtak előre az előadásban, egyre többen figyeltek fel rájuk, én is egyre jobban hegyeztem a fülem.
Én személy szerint pozitív csalódásként éltem meg az előadásukat, utána rá is kerestem a Tulpa megalakulásának körülményeire és jövőbeni terveire.
The Hideaway / Purple / Mislead / The Deceived / Down The Road We Go / Paralyzed / Stand Your Ground / Greedy Eyes
Közeledtünk a Black-Out színpadra lépéséhez és bevallom nektek, nagyon izgultam, mert az esetükben nincs olyan, hogy „jaj, majd jövőre” vagy „majd máskor”. Most, hogy bevallottam nem annyira rejtett érzéseim, vádolhattok elfogultsággal, kint van rajtam a céltábla.
Legutoljára 2017-ben találkozhattunk velük (a 30 éves jubileummal megcsúsztak egy évet), illetve részt vettek Lénárd László emlékestjén 2022-ben, de nyilván ott nem teljes műsorral. A várakozás alatti lamentálásaimból hamar kizökkentem, mert hirtelen nagyon sokan lettünk.
A koncertet a Zöld keddel kezdték és már akkor beindult a buli. Első körben a felállás úgy nézett ki, hogy az alapító Csányi testvérek, Szabolcs (gitár és ének) és Zoltán (dob), Fehérvári Attila (basszusgitár), valamint Kowalsky (ének) volt a színpadon.
Az első pár számot a ’V. V. V. – Valaki vagy valami’ és az ’Ezüst kötet’ lemezekről játszották, aztán ugrottunk az időben 2008-ba és megjelent a színen Csordás Robi.
Ő arról az albumról hozott számokat (’A szív diktál’), amin már ő énekelt. Ez volt az egyetlen anyag egyébként, amin nem Kowa volt a frontember, de a stílus még mindig ott volt a szeren.
Szeretem ezt a lemezt is nagyon, és az, hogy Csordás Robi énekelte ezeket a dalokat, nagy meglepetés volt, ami megmelengette jégszívemet. Ő is szóvá tette, hogy milyen jó érzés is itt lenni.
Mivel sok forgás volt a tagok között, többen tették tiszteletüket, ahogyan a huszonötös évfordulón is, például Andrics Laci is csapódott Fehérvári helyére. Kowa maga is megjegyezte koncert közben, hogy „úgy látszik, minden személyiségnek, családnak, csoportosulásnak van egyfajta gyenge és erős pontja. Nekünk a gyenge és erős pontunk valószínűleg a basszusgitár fronton van. Mer’ ugye állandóan változott a felállás, de gyakorlatilag mindig jobbnál jobb és a legeslegjobb, az ország legeslegjobb basszusgitárosai kerültek ide.”
A konklúziót végül nekünk kellett levonni, hiszen ezzel fejezte be ezt a kis kitekintést: „Mindenki fejtse meg, mit is akar mondani a történet.” Hát így került felkonferálásra Temesi Berci, aki az egyik kedvenc számommal, a Gyönyörű zombival érkezett. Mikor kollégámmal és kedves barátommal koncerten voltunk a minap, feljött egy szám, a Fallen Angels, akkor azon nevettünk, hogy én kevéssé vagyok bukott angyal, annál inkább gyönyörű zombi.
Temesi Berci is szólt egy-két szót, amiben megemlékezett az élményről és a barátairól, akiket ezen az úton szerzett magának. Ettől a perctől nem nagyon bírtam magammal, én is csatlakoztam az énekléshez, eszméletlen élmény volt.
Két szám között állandó volt a „Black-Out, Black-Out” skandálás. Pár dallal később Andrics Laci ismételten csatlakozott a zenéléshez. És most itt ragadnám meg az alkalmat, hogy tényleg kiemeljem, hogy gitár fronton is olyan műsort lenyomtak a fiúk, hogy csak pislogtam. Nemcsak a basszusgitárosok voltak zseniálisak, de a csapatot vendégként erősítő Szemenyei Ádám is.
Nem felejthetem ki ebből az élménybeszámolóból, hogy tisztességesen meg lett ünnepelve ez a születésnap is, az elengedhetetlen tortával együtt, amit a Csányi testvérek közösen vettek át és a közönség még a Boldog születésnapot nótára is rázendített. Vagyis megpróbálták, és végül is… a szándék a fontos, ahogy szokás mondani.
A végén minden tag feljött a színpadra és közösen muzsikáltak. Összesen huszonegy számot játszottak a főműsorban, illetve egy egyveleget a ’Fekete-kék’ album számaiból, amihez még hat nóta csapódott a ráadásban.
Nem kronológiai sorrendben haladt a műsor, de azt gondolom, a legjobb számokat sikerült összeválogatni az életmű bemutatására. Kicsit keserédes volt ez a találkozás, de aki szerette és még mindig szereti a Black-Out zenekart, az érti, hogy mire gondolok, hiszen hasonlóan érezhet. A koncert szlogenje „Black-Out még 1X” volt, de remélem és bizakodom, hogy ez nem azt jelentette, hogy még egyszer utoljára. Ha szeretitek, ha nem, azt nem lehet elvenni tőlük, hogy a magyar grunge meghatározó bandája volt a Black-Out.
Zöld kedd / Álmok / V. V. V. / Hangok / Vivien / Élni vagy félni?! / Mondj egy imát… / A szív diktál / Itt a földön / Régi dal / Olyan az élet… / Ma… / Ami vagy / Gyönyörű zombi / Van ilyen / Szabadlábon / Black-Out / Ragadozó / Tetovált sorszám / Benned vagyok / Árnyak-Orosz rulett-Élek még-Jég / Fekete kék // Maradni? / Esőnap / Néma ajkak / Spirál / Legyen! / Ne hidd el
Szerző: Szabó Adrienn
Fotók: TT (Török Tamás)
Köszönjük a lehetőséget a Black-Out zenekarnak!
Legutóbbi hozzászólások